Archív fotókat böngészve leggyakrabban azokon az ikonikus épületeken akad meg a szemünk, amiket személyesen is ismerünk, csak épp a környezetük más a régi képeken. Mert meglepő mondjuk, hogy milyen volt, amikor a Kossuth téren, még a Parlament megépültekor is ipari kémények álltak, vagy épp a Keleti pályaudvar, amikor még hatalmas park volt előtte. Ugyanilyen izgalmasak azok a meghatározó épületek, amelyek emlékét ma már csak fotók őrizik: a Petőfi Csarnokét és a Skála Nagyáruházét, a városligeti Regnum Marianum templomét és a régi pesti városházáét.
Sokkal ritkábban kerülnek a kezünkbe azonban olyan képek, amelyek a később közismerté vált épületek helyét mutatják – azok megépülte előtt. Nem nehéz kitalálni az okát: gyakrabban fényképez le valaki egy látványos házat, mint egy helyet, ahol tulajdonképpen nincs semmi.
Persze azért „semmi” és „semmi” között is lehet különbség!
Egy beépítetlen területnek ugyanis nagyon sok funkciója lehetett. Például az Újpalotai lakótelep helyén, ahol ma Budapest legmagasabb lakóháza, a Tenke Tibor és Mentes Endre tervezte Víztoronyház is áll, valamikor bolgárkertészetek működtek. Kész szerencse, hogy készült erről a helyről egyáltalán felvétel, és hogy a háttérben álló rákospalotai házak alapján többé-kevésbé beazonosítható a helyszín.
Vannak azután füves területek, amikről viszont rengeteg kép maradt fenn. Mondjuk azért, mert egy lóversenypályához tartoztak! Ilyen volt a városligeti Lóversenytér a későbbi Népstadion és a még későbbi Puskás Aréna helyén. Bár nem pontosan jelöli a helyét, a köznyelvben használt „városligeti” jelző nem volt teljesen alaptalan. Az idealista várostervezők sokáig álmodoztak arról, hogy a Népliget és a Városliget összekötésével, a Kerepesi úti temető bekapcsolásával egy zöld parkgyűrűt kanyarítanak Pest köré. Állítólag ezért van ilyen lágy íve a kocsikázásra és lovaglásra tervezett Stefánia útnak is, mely szerves folytatása az Olof Palme sétánynak.
Szépen illeszkedett ebbe a tervbe az 1880-ban megnyílt lóversenytér is, melyhez hatalmas, egészen a mai Dózsa György útig nyúló park tartozott. Egészen a húszas évekig tartották itt a versenyeket, a fel- és elvonuló kocsik és lovak az Andrássyn és a Ligeten haladtak végig. Aztán a lóversenypályát átköltöztették jelenlegi helyére, a mai Kincsem Parkba, itt pedig néhány évtizeddel később már az Aranycsapat tagjai rúgták a labdát.
Előtte azonban szerencsére számos fotó készült a helyszínről lovakkal, zsokékkal, versenyekkel és rengeteg nézővel. Némelyiken feltűnik a háttérben a Lechner-féle gyönyörű Állami Földtani Intézet. A harmincas években pedig, meglepő módon gyeplabdapálya működött a későbbi stadion melletti placcon.
Míg az egyik helyen eltűnt valami, hogy stadion épülhessen a helyén, a másikon épp a stadion tűnt el egy új fejlesztés miatt. Az 1935-ben átadott, lágymányosi BEAC-stadion a maga korában jelentős létesítménynek számított: 12 ezren nézhették egyszerre az itt rendezett mérkőzéseket. Mellette sporttelep terült el, többek közt teniszpályákkal, amiket telente felöntöttek, és korcsolyázni lehetett rajtuk.
Már álltak a lágymányosi lakótelep házai, amikor a pályákon még mindig zajlott az élet. Aztán egyszer csak elköltöztették az egészet, a stadion helyén pedig felépítették a Skála Budapest Nagyáruházat – amit aztán azóta szintén lebontottak, és annak a helyén egy még nagyobb bevásárlóközpontot húztak fel. A telep Fehérvári úti oldalán pedig az új piacépület kapott helyet.
Nem is olyan messze innen, a Lágymányosi-öböl helyén még nagyobb változások történtek. Akkorák, hogy az öböl ma már nem is Lágymányoson van, az odaeső részét ugyanis betemették. A helyén egy kisebb városnegyed épült fel, a Műegyetem és az ELTE campusaival, a 21. században pedig a Mol-torony, meg a hozzá kapcsolódó lakótelep. Ennek a területnek a fordulatokkal teli történetéről bővebben is szó esett már a Heti Fortepanon. Az egyik legizgalmasabb korszakáról pedig – amikor a millenniumra megnyílt „Konstantinápoly Budapesten” működött ezen a helyen – a közelmúltban kiállítást is rendeztek.
A későbbi ikonikus házak építési területének legszebb példája a Városliget, hiszen a világ legöregebb közparkjában csak úgy jöttek-mentek az épületek. A lebontott Iparcsarnok helyén felépített, ma már szintén lebontott Kohó- és Gépipari Csarnok helyén felépített, ma már szintén lebontott Petőfi Csarnokról például már szintén meséltünk itt a Heti Fortepanon. De nagyon sok minden másról még nem.
Kevesen tudják például, hogy az állatkertnek már a jól ismert elefántos főbejárata előtt is volt egy nagyon szép fogadóépülete – még ha nem is olyan jellegzetes, mint a mai. Ezt az 1885-ben épített díszes főkaput azonban alig húsz év használat után lebontották. A helyén Neuschloss Kornél tervei szerint, a régi épület alapjainak felhasználásával, 1912-ben építették meg a ma is álló szecessziós alkotást.
Érdekes látványt nyújt a mai Néprajzi Múzeum helye is a 19. század végi felvételeken. Itt a fejlesztés előtt az 56-osok, vagy ahogy mi, idősebbek emlékezünk rá, a Felvonulási tér terült el. Ám ez a terület valamikor a Liget szerves folytatása volt. Sőt, itt volt a park „főbejárata”, hiszen az idevezető főtengely eredetileg nem az Andrássy út, hanem Városligeti fasor volt. Ezen a helyen egy díszes, köralakú kiültetés volt, szökőkúttal, padokkal – az úgy nevezett Városligeti körönd vagy más néven rondó.
Azután az 1950-es években, a legkeményebb sztálinista időkben 85 méteresre szélesítették a Dózsa György utat a park (és a körönd) rovására. Így jött létre a Felvonulási tér. Ma már azonban ez a tér is csak egy ikonikus épület előzménye, hiszen 2022-re ide épült fel a Ferencz Marcel-féle Néprajzi Múzeum.
De a Liget legismertebb elemének, a Hősök terének is megvan a maga előzménye – melyben ráadásul egy dupla csavar is van. Ez a turisztikailag egyik legismertebb budapesti látnivaló egyáltalán nem olyan régi attrakciója a Ligetnek. Az ikonikus emlékmű 1906-ra készült el, a Hősök tere elnevezést pedig csak 1932-ben kapta meg. Akkor még javában virágágyások, meg fák díszítették, csak az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra burkolták le kővel – azóta is az fedi.
Na de mi volt ott előtte? Jó darabig természetesen „semmi”, hiszen a Liget már jó ideje a pesti polgárok kedvelt szórakozóhelye volt, amikor az Andrássy út még terveken sem létezett. Azután 1877-ben egy 970 méteres artézi kutat fúrtak ezen a helyen (vagyis olyan kutat, amelyből „magától” jön föl a víz). Efölé előbb csak egy szerény épületet emeltek, majd magát Ybl Miklóst bízták meg, hogy tervezzen ide díszes építményt. Ez lett az 1884-ben átadott Gloriette, egy hatalmas zászlótartó rúddal, és egy 2,5 méter magas kilátóterasszal.
Alig állt egy évtizede, mikor 1895-ben úgy gondolták, hogy az Andrássy út ennél is pompásabb lezárást érdemel. Úgyhogy a Gloriette-nek mennie kellett. Mármint szó szerint! Ugyanis elbontották, és új helyre szállították, a Széchenyi-hegyre, ahol azóta is kilátóként üzemel. Ott már volt korábban is egy egyszerű kilátóterasz, sőt egy Széchenyi-szobor is, Stróbl Alajos alkotása. Ezt szépen összhangba hozták az új jövevénnyel. A sors azonban ismét csavart egyet: a 130 kilós szobrot kétszer is ellopták: először 1900-ban (ekkor még előkerült, egy évvel később Bécsben), és másodszor 1995-ben. Azóta sem tudni, hol van.
Parkokat azonban nem csak a Városligetben építettek be Budapesten. A Nemzeti Múzeum mögött álló kicsiny palotákat valamikor az ország legnagyobb családjai (Festeticsek, Esterházyak, Károlyiak) építették fel. Az épületek többségét pedig az ország legnagyobb építésze, a már emlegetett Ybl Miklós tervezte. Az ő munkája a valamikor itt állt Nemzeti Lovarda is (na tessék, megint a lovak!).
A Magyar Rádió azonban már a húszas években megvetette itt a lábát. Előbb csak a híres Stúdiópalotát alakították ki a háztömbben, majd a második világháború után gyakorlatilag minden helyet beépítettek az egykor szabadon álló épületek között. Ezeket a szocializmus idején épült részeket (na meg a legendás Stúdiópalotát) épp most bontják le. Ám, aki azt hiszi, hogy visszakapja a hajdani, szellős parkokat, téved. A Pázmány új campusa kerül ide – a korábbinál is sűrűbb beépítéssel. Ám akár tetszik ez valakinek, akár nem, ha megépül, néhány évtized múlva ez is csak egyike lesz azoknak a „helyszínelőzményeknek”, ahová egy városképet meghatározó épületünk épült.
Merthogy napjainkban is születnek újabb és újabb, látképet meghatározó házak a fővárosban. Némelyik helyén még csak bontani sem kell sokat. Például az M1 és az M7 autópálya közös bevezető szakasza melletti terület nagy fejlesztései az elmúlt évtizedekben zajlottak le, és mind a mai napig tartanak. A négyes metró elkészülte után kialakított új vasúti csomópont és buszvégállomás közelében felhúzták a Budapest One hatalmas irodatömbjét, a sínek túloldalán pedig az Etele Plázát. Az építéskori képeken szinte érintetlen zöldben futnak még az aszfaltszalagok, de az 1990-es taxisblokádról készült fotókon is alig lehet ráismerni a környékre.
A város folyamatosan változik: ami nekünk még megszokott látvány, az a gyerekeinknek egy jellegzetes épület előzménye lesz csupán.
Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/epuletelozmenyek
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
