Hat év börtönre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte a Zalaegerszegi Járásbíróság azt a T. Miklóst, aki Jézus reinkarnációjaként élt luxuséletet. A férfi milliókat csalt ki emberektől azzal, hogy „gyógyító és lelket mentő mesternek” adta ki magát.
A Zalai Törvényszék a lapunknak küldött közleményében azt írta, hogy a férfi 300 ezres pénzbüntetést kapott és kötelezték a közel 19 millió forintos kár és kamatainak a megfizetésére is. Az ezeket meghaladó polgári jogi igényeket egyéb törvényes útra utasította.
A vádirat szerint T. Miklós évtizedeken keresztül spirituális, energiával gyógyító mesternek adta ki magát. „Betegeit, tanítványait” csoportos foglalkozásokon és egyénileg is fogadta. „Tanításai” során a feltétel nélküli szeretetről, Istenről, a Megváltóról, a földi hívságok levetkőzéséről, az anyagi javak megvetéséről, a testi és lelki megtisztulásról, a szerénységről, az odaadásról és a mások iránti önzetlen áldozatról, a testiséget jelentő vágyak távoltartásáról beszélt. „Követői” naiv, a pénzügyekhez nem értő, az anyagi javakat megvető embernek ismerték meg.
A személye köré csoportosuló, gyógyításra, lelki útmutatásra, tanításra vágyó emberek – különböző helyszíneken, így pl. Zalaegerszeg, Jánkahegyen, Böhönyén, Nagylengyelben, Nagykanizsán, Pécsett, Budapesten és különböző Somogy megyei településeken, fokozatosan közösségekbe olvadva – elköteleződtek a magát Jézus inkarnációjaként feltüntető, ekként „gyógyító és lelkeket mentő mester” tanításai iránt, aki az őt látogató személyek bizalmába férkőzve, velük érzelmi függőséget teremtve, nem csupán életelveiket, de életvitelüket, pár- és pályaválasztásukat, anyagi vonzatú döntéseiket is önkényesen igazgatni, befolyásolni kezdte.
Igehirdetése arra inspirálta követőit, így a későbbi áldozatait is, hogy nemes és önzetlen okok alapján, a Miklós által konkrétan megjelölt, jellemzően jótékony vagy a terhelt életét előbbre vivő célokra különböző összegeket adományozzanak vagy adjanak át neki, nem is sejtvén, hogy a terhelt ezeket nem jótékony célokra fogja felhasználni, hanem luxuséletvitelére és -céljaira fordítja majd.
T. Miklós 1996-ban ismerkedett meg egy Libanonban élő, jómódú orvosnővel, akivel hamarosan bizalmas viszonyba került. A nőt elvarázsolta a férfi tevékenysége, a tanításai hatása alá került. Ezen oknál fogva a kezdetektől bőkezűen támogatta őt, legyen szó akár libanoni nyaralásáról, energetizáló erőt segítő drágakövek – gyémánt, smaragd –, kristályok, ékszerek, cipők, órák ajándékozásáról vagy egyéb anyagi segítségnyújtásról, amiket a kamu Jézus kért.
2012 tavaszán a férfi azzal az ötlettel állt elő egy teskándi kezelés alkalmával, hogy a nő fektessen be egy petrikeresztúri ingatlanba. Az asszony naivitását és a magyar jogszabályok ismeretének hiányát kihasználva rávette őt, hogy adjon a részére egy meghatalmazást, ami alapján helyette és a nevében intézni tudja az ingatlanügyletet.
A férfi később ismét anyagi jellegű segítséget kért az éppen Magyarországon, Fonyódon tartózkodó nőtől. Azzal fordult a hozzá, hogy szüksége lenne 40 ezer euróra, jó célra, melyet titokzatosan akkor még nem tárt fel. Arra kérte a nőt, hogy az ismerőse számlájára utalja át a fenti összeget, mivel ő rendelkezik EUR-számlával. A nő 2012 júliusában el is utalta a megjelölt devizaszámlára a pénzt. Az ismerős felvette a számlájáról a pénzt, majd átadta a Miklósnak, aki ezt követően azt állította a nőnek, hogy az összeget arra kívánja fordítani, hogy Cipruson is beindíthassa a gyógyító-tanító tevékenységét és majd apránként majd törleszti a pénzt. Valójában azonban nem állt szándékában ilyen tevékenység beindítása Cipruson, s csak az áldozata pénzére utazott.
Közel négy évvel később a férfi ismét segítséget kért a nőtől. Mivel tudta, hogy van egy egyedileg készített, nagy méretű, kétféle, 18 karátos aranyból készült medálja, a hozzá tartozó lánccal, arra kérte a nőt, hogy küldje el neki, mert az érte kapott pénzt gyermektáborozásra akarja fordítani. A nő el is küldte neki az ékszert.
Valójában a férfi nem szervezett tábort a gyerekeknek, korábban kizárólag a Marcali Gyermekotthont támogatta, évekkel korábban, azzal, hogy 8–10 gyermeket egy-egy napra fogadott egy Böhönyén található faháznál, ahol napközbeni elfoglaltságot biztosított a gyermekeknek. A férfi ismét átrázta a nőt, hogy a saját kiadásaira költse a pénzt. De egy másik benne fenntartás nélkül hívő nőt is átvert ötmillióval.
T. Miklós 2003-ban ismerkedett össze egy újabb nővel és annak családjával. Hamarosan szoros, bizalmi viszonyba kerültek vele, így az adományok mellett felajánlották számára a budapesti és nagylengyeli ingatlanjukat, hogy ott tartsa a foglalkozásait.
A nő családja a kamu Jézus legfőbb „ügyintézőjévé” vált, számtalan intézni való kapcsán voltak a segítségére. Az idő múltával a férfi már kezdett visszaélni a család segítőkészségével, így nem csupán az volt az elvárása tőlük, hogy a különböző ügyek intézése kapcsán a rendelkezésére álljanak, de anyagi jellegű szívességet is rendszeresen kellett tenniük a számára, ebben a körben, például, bevásárlások intézése, nyaralások finanszírozása, sőt kedveskedő ajándékok vásárlása említendő meg. 2015 tavaszán azzal fordult a vádlott az asszonyhoz, hogy hánykódik a világban, nincs háza, nincs otthona, ezért segítséget kért az általa kinézett, nagylengyeli ingatlan megvásárlásához.
Némi unszolást követően a nő – abban a hiszemben, hogy a férfinek valóban nincs saját ingatlana, egyébként pedig felebaráti kötelessége a segítségnyújtás – hét évvel ezelőtt felvett tízmilliót, és azt átadta a vádlottnak.
A férfi a jótékonykodás fontosságát hangsúlyozta a követői körében. Többször is adománygyűjtést kezdeményezett a közösségében konkrét, rászoruló személyek javára, az így megszerzett összegeket azonban saját céljaira fordította. A vádlott 16 embernek (akik jellemzően 2–20 ezer forint közötti összegeket adományoztak), három alkalommal, összesen 414 ezres kárt okozott.
2017 szeptembere és 2018 májusa között T. Miklós 900 ezret csalt ki így a férfitól, amit nem adott tovább a rászorultaknak, hanem a saját megélhetésére fordította. Az egyik női áldozata hosszú időn keresztül rendszeresen látogatta a terhelt foglalkozásait, amelyekért jelentős összegeket is fizetett. 2018 nyarán azonban több sértett tudomására jutott, hogy a „tanító” csak kihasználta a köréje csoportosuló embereket, s ennek érdekében megpróbálták anyagilag elszámoltatni a férfit.
2019 májusban a sértett nő (aki időközben elhunyt) és egy férfi ismerőse megpróbálták személyesen felvenni a kapcsolatot T. Miklóssal, a lakóhelyén. A „mester” nem nyitott ajtót a nőnek, hanem helyette autóval igyekezett elhagyni az ingatlant, amikor azonban észrevette az autóban ülő kísérőt, szidalmazni kezdte, rángatta az autó ajtaját és fenyegetőzni kezdett. A férfi ijedtében belülről bezárta a gépkocsit, majd hívta a segélyhívót. Időközben a „mester” felhagyott a cselekménnyel, és elhagyta a helyszínt. T. Miklós a tárgyaláson elismerte, hogy hangoskodott, de az erőszakos fellépést tagadta.
A bíróság összesen 23 rendbeli cselekményben mondta ki bűnösnek a férfit. A bíróság hangsúlyozta: a vallásszabadság egy alapvető emberi jog, de, ha ez együtt jár azzal, hogy az ember áldozattá válik, erkölcsileg és anyagilag kihasználják, az már bűncselekmény. Ebben a csalássorozatban pedig több áldozat is a szekta szót használta a vallomásaiban.
A férfi nemcsak a csalárd szándékot, hanem a pénzösszegek átadás-átvételét is tagadta. Az mondta, sohasem követett el bűncselekményt, erkölcsileg, morálisan és anyagilag tönkre akarják tenni. Hangsúlyozta: nem fogadott el pénzt, maximum útiköltséget adtak neki, borítékban. Ezzel szemben több esetben mások is tanúi voltak a nagyobb pénz, illetve érték átadás-átvételének, voltak pénzfelvételi bizonylatok, üzenetek, amelyek ellentmondtak annak, amit a férfi állított
– közölte a törvényszék.
A tanúk egybehangzó vallomásai megerősítettek egy-egy vádpontot, egymástól függetlenül ugyanúgy mondták el a történteket, adták meg az összegeket, s az adományok tekintetében is egyezően nyilatkoztak.
T. Miklós is hasonlóan élt, a körülötte lévőket elszigetelte, szavait pedig úgy forgatta, ahogy azt a helyzet, illetve az érdeki megkívánták.
A bíróság enyhítő körülményként értékelte a terhelt büntetlen előéletét, a jelentős időmúlást, kisebb súlyban a kár megtérülését (amely nem közvetlenül a vádlott révén történt). Súlyosító körülmény volt a folytatólagos elkövetés és a hosszú éveken át tartó, gátlástalan elkövetési mód, hogy a férfi mások jóindulatát, segítő szándékát kihasználva követte el a tetteit.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn, a sértettek képviselője tudomásul vette, a védő fellebbezést jelentett be.
