Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője az InfoRádiónak nyilatkozott, amelyben arról beszélt, évről évre egyre több olyan beszélgetésük van, ahol öngyilkos gondolatokról, késztetésről, vagy az önagresszió más megjelenéséről, például önsértésről vagy korábbi öngyilkossági kísérletekről van szó. A szakember hozzáteszi: az évi csaknem 30 ezer megkeresésből több mint kétezer beszélgetésben felmerül valamilyen szuicid gondolat.
Emelkedik azon fiatalok száma is, akik már valamilyen diagnosztizált pszichiátriai betegséggel élnek, de nem jutnak terápiás segítséghez.
Őket már diagnosztizálták, leggyakrabban depresszióval, vagy valamilyen étkezési zavarral, akár személyiségzavarral, de aztán nem kaptak hosszabb távú, mélyreható pszichoterápiás segítséget, ezért keresik fel a lelkisegély-vonalat. De vannak olyan megkeresések is, különösen tizenévesektől, amelyek a kamaszkor normatív kríziséről szólnak, és ezek is nagyon mélyre tudnak menni.
A szakember szerint az öngyilkossági gondolat még mindig tabu: a szülő, a pedagógus, de még egy jó ismerős, barát is megijed, ha valaki öngyilkossági gondolatot oszt meg vele. Reményiné hozzáteszi: számos tizenéves arról számol be a Kék Vonal munkatársainak, hogy csak ott meri kimondani ezeket a nagyon sötét gondolatokat, mert fél attól, hogy pszichés problémákkal küzdeni stigmatizáló, illetve mert nem akar terhet jelenteni a családjának, a környezetének.
És hogy kik keresik fel a Kék Vonalat? Jellemzően kamaszok, tizenéves gyerekek, de 24 éves korig fiatal felnőttek telefonjait is fogadják. Viszont felnőttek is kereshetik őket, ha kifejezetten egy gyerek ügyében telefonálnak.
Azt is észleljük, hogy a mobiltelefon-használat terjedésével a mi hívóink életkora is csökken, már egy 11-12 éves gyerek megkeresésén sem csodálkozunk, de azért leginkább a klasszikus középiskolás korosztályban, a 14-15 évesektől a 18-19 évesekig van az életkori görbénkben egy hegy
– fogalmazott a szakember.
