A Bálna déli bejáratánál most ugyan színpad nincs, de hűs italok és egy hatalmas kivetítő várja a Fidesz-szimpatizánsokat, akik azonban este nyolc órakor meglehetősen szerény létszámban ücsörögnek a sörpadokon a Duna-parton a kellemes esti idő dacára. Jó, ha kéttucatnyian ülnek és várnak, de egy részük – mint az a köszönés után kiderül – nem is kormánypárti, „beépült ellenzéki”, vagy csak véletlenül odatévedt fogyasztó. Találkozunk azonban egy fiatal, kormánypárti mérnökkel is, aki kifejezetten a Fidesz miatt jött, és aki itt is lakik a fővárosban, igaz, a budapesti választás csigázta fel legkevésbé.
Szentkirályiról az elejétől lehetett tudni, hogy visszalép. Nem volt jó a kampánya, nem volt érdemi mondanivalója Budapestről, érezni lehetett, hogy ez kevés lesz, ezzel nem lehet nyerni Budapesten, ennél több kellene. Nekem igényem lett volna szakmai dolgokra is. Éreztük, hogy van ez a forgatókönyv, már az elejétől kezdve.
Megkérdezzük, hogy nem érzi-e magát átverve, amiért két hónapig azt mondták neki, szavazzon Szentkirályira, de aztán az utolsó pillanatban még is lecserélték. A fiatalember azonban csak legyint.
Nem érzem magam átverve. Ilyen a politika, van benne színjáték, taktika, mindig vannak forgatókönyvek. Nem kell ezt mellre szívni.
A kormány háborús kampányáról egyáltalán nem érzi azt, hogy túlzás.
Ez tény, amit tudok, abból az következik, hogy teljesen reális a háború veszélye. Ugyanakkor az is igaz, hogy azt sajnos nem az EP-képviselők határozzák meg, hogy lesz-e háború, vagy sem, ezek mélyebben eldőlő dolgok.
Magyar Péterről egyelőre nem fogalmaz meg sommás véleményt, annyit mond csak, hogy Magyar hívei helyében kicsit szkeptikusabb lenne.
