Ez olyan, mint amikor betolják a beteget a műtőbe, és a rossz lábát amputálják le. Aztán, amikor kitolják a kórház elé anélkül, hogy a beteg testrészhez hozzányúltak volna, még az illető kezébe nyomnak egy több mint félmillió forintos csekket, hogy tessék szépen fizetni a magyar államnak. Nagyjából itt tartunk. Ráadásul nincs jogorvoslati lehetőségünk.
Ezt Csemiczky Éva ügyvéd mondja, aki praxisa során nem látott még olyat, ami történetünk főszereplőjével, az ő ügyfelével esett meg a magyar igazságszolgáltatás malmai közt.
A főszereplő: Horváth Nóra, ferencvárosi lakos.
A jó hír: Nóra lábainak semmi baja. Sőt, Nóra jókedvén sincs kopás, vendéglátónkon nem is igen látszik a közel másfél évtizedes „kafkázás”, amikor ajtót nyit, jókedvűen enged be Üllői úti lakásába. Azért érkeztünk, hogy átbeszéljük azt a történetet, ami nemcsak anyagilag, de egészségileg és lelkileg is megviselte őt.
A rossz hír: Nóra életéből másfél évtized ráment egy képtelen történetére, aminek a központjába egyenként amúgy láthatatlan szereplők állnak.
Porszemek.
Porszemek vannak szinte mindenhol.
Jön be a por ugyanis Nóra Üllői úti lakásába, az is egyértelmű, hogy honnan. Ugyanakkor az állam nemhogy megszüntetné ezt az áldatlan állapotot, vagy legalább segédkezne ebben, de még Nórának kell több százezer forintot fizetnie az államkasszába, még úgyis, hogy az állam, ez esetben a bíróság sem vonja kétségbe, hogy Nóra lakása indokolatlanul poros, aminek egészségkárosító hatása lehet. A lakásban tapasztalható jelenségről született már vagy fél tucat tanulmány, és mégis Nóra fizet havi részletben az államnak – és közel sem ez az egyetlen abszurditás ebben a történetben.
De térjünk vissza a lényeghez: azaz a porhoz. Amit két perc után máris érzek a nyelvem végén, ahogy leülök Nóra szépen berendezett, meleget sugárzó nappalijába. Már ott a por a nyelvemen, szúrós és nehéz, mintha egy marék cementbe nyaltam volna bele. Aztán tíz perc után már kapar a torkom, ezért állandóan újratöltöm az asztalra készített zöld teát, és szorgalmasan iszom, hogy ne rekedten, krákogva kérdezzem Nórát. Ő már több mint tizenöt éve szívja, azt mondja, a rokonai olykor meglepődnek, ha ropog valami a lábuk alatt, ha itt járnak nála vendégségben: pedig csak por került a talpuk alá.
Most már csak rokonokat engedek be a lakásba, annyira kínos ez nekem. Pedig minden nap takarítok, a porszívót, látod, nem teszem el, nincs értelme. A porszívó is milyen poros, nézd! Minden nap takarítok, mégis érzed a torkodban, akkor viszont gondold el, hogy mennyi lehet belőle a tüdőmben, a szervezetemben! Nézd ezt a CD-t, nemrég töröltem le, és mégis mennyire poros, nézd!
Így kezdődött minden: por és még több por
Nóra életében a 2000-es évek közepén jelent meg a probléma, amivel ma is együtt él. Akkoriban vette meg a Határ úti metróállomáshoz közel eső lakását egy idős hölgytől, és Nóra ma is emlékszik, milyen lelkesen vetette bele magát a felújításba. Festés, burkolatok, konyha – minden jött szép sorban, az utolsó lett volna a fürdőszoba. „Beköltöztem, aztán egyszer csak feltűnt, hogy pakolok, takarítok, és itt ez a por. Por, por, por: por mindenütt. Akkor még én is éreztem a nyelvemen, lélegzetvételkor az irritációt, mostanra már kénytelen voltam megszokni. Szóval pakolok, és látom, hogy hú, ez nagyon poros. Letakarítom, aztán néhány óra múlva, megint, poros lesz. Mitől? Aztán realizáltam, hogy valahonnan jön a por, egyre több és több. Így kezdődött.”
Bemegyünk a fürdőszobába.
Nóra a WC-ülőkére mutat: rajzolni lehet azon is a port. A csempe élén szemmel is jól látható csík húzódik. A konnektoron szintén. Mosógép: dettó. Villanykapcsoló? Pipa. A fogkefe feje celofánba van csavarva, hogy ne szívja meg magát porral álló nap. Védeni kell, ha Nóra nem akar porral fogat mosni. Egy vékony porréteg már mindenhol van – ha Nóra nem takarítana folyamatosan és állandóan, egy hét alatt itt olyan lenne, mintha jól összeliszteztek volna mindent. És persze ott ez a szürkés-fehér porréteg a gázkazán csövein is, hiszen egyre közelebb vagyunk a lyukhoz, onnan, ahonnan jön ez a porhorror. Itt csatlakozik a vízmelegítő a társasház gyűjtőkéményére.
Azzal Nóra kihúzza a kéménylyukból a készülék alumínium füstcsövét, és ekkor belepillanthatunk a rejtélyes feketelyukba, ami kifog a teljes magyar államon, és az egész kéményseprő szakmán.
Lassan tíz éve járulnak ehhez a lyukhoz a különböző igazságügyi szakértők, gázszerelők, katasztrófavédők, ilyen-olyan kirendelt vagy kihívott szakik, ügyvédek, és kíváncsiskodók, hogy megállapítsák, mi is történik benne – ám sikerrel még egyikük sem járt. Pedig innen jön a por, ott van benne a fehérréteg a füstcsőben is, látszik ez, nem kell ehhez szakirányú végzettség, csak tűrhető látás. Az egyik igazságügyi szakértő azt mondja, amikor felhívom, hogy valami szokatlan visszaáramlás alakult ki a kéményben, ezért megy vissza a por a lakásba, de kéri, hogy nevét ne írjam le. „Szerencsétlen, kényes ügy ez” – mondja, amikor letesszük a telefont.
A benti porban ráadásul van egy sor vegyi anyag, például szilícium, nagyon sok, illetve műanyag. Meséli azt is, volt itt egyszer valaki a Levegő Munkacsoporttól is, aki végül csak annyit mondott: „Kedves Nóra, azonnal költözzön el innen!” Mire a címzett visszakérdezett: „Jó, de miből?” A porprobléma ugyanis bénító.
Ki vesz meg így egy lakást? Ki vesz meg egy porosodó ingatlant? Be vagyok zárva az ingatlanomba, eladni nem tudom, cserébe használni sem. Ráadásul ez az egész ügy eladósított, sok millió forintom ráment erre az egészre, a testvéremnek már másfél millióval tartozom. És a magyar állam mégis engem büntet meg a súlyos perköltséggel.
Kronológia kafkai ütemre
Nóra a nappaliban heverő hatalmas irattengerből kiemel egy hatoldalas kronológiát, és átnyújtja. Ezt 2007-től kezdve vezette tíz éven át, egészen addig, amíg ügyvédhez nem fordult. Ott vesszük fel a fonalat, hogy Nóra lecseréli a korábbi gázkészüléket, ezután jön az első bejegyzés. Itt kerül képbe a Főkétüsz, a fővárosi kéményseprő cég, elvileg ugyanis a kémény helyes működése az ő felelőssége.
Dátum: 2007.09.13. Mivel az új készülék állandóan leállt, és fehér por ülepedett le mindenhol, jeleztem a gázkészülék cserét elvégző szakembernek, aki szerint a kéményből jön a por. Jeleztem a Főkétüsznek is, hogy valami probléma van. Az éves ellenőrzésen megállapították, hogy megrogyott a régi kémény falazata, és az hullik vissza a lakásba, így bélelés szükséges. Erről írásban tájékoztattam a közös képviselőt
– írta kezdésnek Nóra. Hogy ilyen hosszú lesz végül a kronológia, aligha gondolta az elején. Hiszen Nóra reális gondolkodású ember, ami pedig innentől kezdve történt, az még egy fiktív történetben is meredek lenne. De nem a valóságban.
Innen terjedelmi korlátok miatt csak címszavakban folytatódik a krónika: megtörténik a kéménybélelés, de továbbra is porosodik a lakás, a kéménybélelő cég kamerával vizsgálódik, de nem jut semmire. Ezután kijön az ÁNTSZ, majd kijön a Főkétüsz, levél megy a tűzvédelmi hatóságnak. Eltelik közben pár év, a hatóságok nem rohannak. 2014-ben járunk már, ekkor kijön a katasztrófavédelem, mintát vesz, komótos vizsgálat indul, levél megy Bakondi Györgynek. Egy év múlva válaszol is a fővárosi katasztrófavédelem, hogy vizsgálatot indítanak az „égéstermék-elvezetőjének megfelelőségének ügyében”. Kirendelnek egy szakértőt pár hét múlva, a többi lakást is vizsgálni kezdik. Ezen a ponton úgy tűnik, van remény: eltelt közel nyolc év, és mintha lenne egy állami szerv, amelyik láthatóan érzékeli, hogy itt nincs minden rendben.
Közben vegyi laboratóriumban bevizsgálják a Nóra lakásában található port.
Újabb bejegyzés, az elsőhöz képest eltelt szűk kilenc év:
2016.01.11. B. Analitika hívott, hogy borzasztóan magas a por szilícium tartalma, így rohantam a körzeti orvoshoz, akinél jellemzően a krónikus köhögés miatt kötök ki. Továbbküldött vizsgálatokra normál tüdőgondozóba.
Ezek után: tüdőgyógyász, újabb vizsgálatok, levelek a kéményseprőknek, hogy továbbra is gond van a kéménnyel. Közgyűlés, majd éves kéményellenőrzés, ahol kiderül, hogy „minden rendben”. Ám a katasztrófavédelem kirendelt szakértője szerint a kémény működése labilis, ez alapján Nóra vár, majd jelezi a katasztrófavédelemnek, hogy nem történik semmi. Ők a Főkétüszhöz irányítják, a Főkétüsz visszairányítja a katasztrófavédelemhez – már 2017-ben tartunk, tíz éve fut az ügy, majd ez lesz a hatoldalas kronológia utolsó bejegyzése, amikor Nórának végleg elege lett:
2017. december. Ügyvédhez fordultam, mert az előzmények tekintetében úgy éreztem, azok, akiknek meg kellene oldaniuk a problémát és tudnának segíteni, egymásra mutogatnak.
A pert elveszti, és brutális csekket kap a nyakába
Nóra ezután pert indított, és évekig járt bíróságra. Hat évvel ezelőtt 4,2 millió forint kártérítésre tartott igényt, ám aztán mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárást elvesztette. A fővárosi kéményseprő cég elutasította Nóra kárigényét, szerintük a részükről semmi jogszerűtlen nem történt, nincs kimutatható ok-okozati kapcsolat a lakásban található por és a kémény rendellenes működése közt, és egyáltalán: a kémény nem működik rendellenesen. A bíróság pedig inkább erre az érvelésre hajlott, és kimondta: nem bizonyítható, hogy a Főkétüsz állítja elő ezt az áldatlan helyzetet a rengeteg porral, és nincs olyan szakértői vizsgálat, amely minden kétséget kizáróan alátámasztaná, hogy mégis. A bíróság idéz olyan szakvéleményt is, amely azt hangsúlyozza:
Nem bizonyítható, hogy bárki hibázott volna, így pedig nem lehet megbüntetni senki – így okoskodik a magyar igazságszolgáltatás Nóra ügyében.
El is utasítják Nóra kárigényét, mert a „felperes nem tudta bizonyítani, hogy a por az alperes miatt kerül a lakásba.” A jogerős ítélet aztán ezt helyben is hagyta, azzal kiegészítve, hogy Nórának a vesztes per után a magyar állam részére 316 ezer, míg a kéményseprő cégnek 250 ezer forintot kell fizetnie, azaz közel 600 ezer forintnyi perköltséget.
Ezután azonban történt valami váratlan.
Kiderült ugyanis, hogy a kirendelt szakértő, F. T. hibás szakvéleményt nyújtott be a bíróságnak.
Újabb alig hihető mozzanat, és hol van még a vége!?
A vizsgálat tehát, amely arra irányult, hogy a kémény és a por összefüggését kimutassa – rossz kéményre fókuszált. A hibát elismerte bíróság előtt is a szakértő, ennek ellenére a másodfokon a perújrafelvételt elutasították. Ugyanis nem számított a hiba.
Pár részletet idézünk, először azt, hogy derült ki a tévedés. Idézzük a bírósági jegyzőkönyvet: „A szemle eredményeképpen a szakértő azt állapította meg, hogy az alapeljárás során nem azt a kéményjáratot vizsgálta, amelybe a felperes gázkészüléke csatlakozik. A szakértő részére a helyszíni szemlén a kéményjáratot az alperes (azaz a kémyényseprő cég – a szerk.) alkalmazottai mutatták meg, akkor ezzel kapcsolatban nem merült fel kétsége, azonban az ismételt szemlén meggyőződött arról, hogy valójában nem az volt a megfelelő kémény.”
Az ismételt szakértői szemlén, immár a helyes kémény vizsgálata során azt lehetett megállapítani, hogy
ebben a kéményjáratban a felperes lakásában is megtalálható fehér por szintén látható.
Ebből azonban valamiért nem vonható le az a következtetés, hogy a kéményből jön a por – hogy miért nem, arról szerettük volna személyesen megkérdezni a szakértőt, ám az állami kötelékben dolgozó szakértő nyilatkozatához az ORFK végül nem járult hozzá.
A perújrafelvétel első fokon úgy döntött, lehet ismét pert indítani, a Főkétüsz azonban fellebbezett, és másodfokon nyert. A kéményseprők azzal érveltek (sikerrel), hogy összesen hét szakértői anyag is született, és egyik sem mondja ki egyértelműen azt, hogy a fehér por a kéményből jönne. Azaz „a fehér por eredetét és annak bejutásának módját nem tudja meghatározni” a szakvélemények egész sora.
Ráadásul a Főkétüsz nem fogadta el, hogy nem a megfelelő kéményt vizsgálták, lévén az ő kéményseprői jól ismerik a kéményt. Hangsúlyozták: senki nem állítja, hogy rosszul működik a kémény, a per szempontjából pedig ennek van jelentősége. Ugyanis ha rossz lenne a kémény, akkor – érveltek tovább – „nyilvánvalóan égéstermék, illetve a szén-dioxid is visszaáramlana a felperes lakásába, ebben az esetben a felperest (azaz Nórát – a szerk.) már baleset is érte volna”.
A perújrafelvételi eljárás jogerős ítélete úgy határozott, nincs érdemi súlya annak, ha rossz kéményt is vizsgáltak Nóránál. A bírói érvelés így hangzik: „A felperes által felhozott új körülmény, azaz a szakértő állított tévedése, a peres eljárás során elvégzett szakértői vizsgálattal és a szakvéleménnyel kapcsolatos újdonság, az egyik bizonyítási cselekmény eredményét kérdőjelezi meg, ez azonban, valósága esetén legfeljebb azt jelentheti, hogy a perben elbírált egyik bizonyíték, azaz a szakvélemény valójában aggályos volt, vagyis a bíróság nem megfelelő bizonyítékok alapján, vagy azok nem megfelelő mérlegelésével döntött.” Ez azonban nem minősül a a polgári perrendtartásról szóló törvény alapján perújítási oknak, amely szigorúan csak az ügy releváns tényeit érintő újdonság lehet.
Magyarán: a rossz kémény vizsgálata nem tekinthető releváns ténynek, és így perújításra nem ad okot. Mindez már 2023-as fejlemény a történet hosszú krónikájában.
Nóra ennél a pontnál széttárja a kezét. Kínjában nevet.
Ki hiszi el ezt az országot?
Ezzel zsákutcába értünk, ezt már Nórát a perújításban képviselő ügyvédje, Csemiczky Éva mondja, hiszen ezzel megszűnt a jogorvoslati lehetőség polgári úton, legalábbis Magyarországon, mert nem indíthatnak újra pert. Ráadásul még Nórának kell több százezer forintot fizetnie egy olyan per után, melyben bizonyítottan rossz szakértői vélemény alapján született ítélet. Így viszont semmi esélye arra, hogy kiderüljön az igazság, hogy a por lehetséges forrását megtalálja, így azt megszüntetni sem tudja.
Nóra azt mondja: „Több szakértői vélemény született arról is, hogy a por belélegzése egészségkárosító, a por csak sósavban oldódik, sőt nagyon gyúlékony. Jelenleg ott tartok, hogy minden tönkrement a lakásomban, és a por továbbra is jön, ha kinyitom a meleg vizet.”
Kérésemre számolni kezd. Azt mondja, közel egymillió forint ment zsebre, amit a különböző szakemberek, szakértők kaptak, akik az elmúlt 15 évben megfordultak a lakásban, amikor Nóra próbálta saját maga megtalálni azt, aki tud neki segíteni. Ezen felül a perhez kapcsolódó egyéb költségek további milliós nagyságrendű kiadásokat jelentettek.
Arra megy el a megtakarításom, hogy a Főkétüsznek fizetek, a NAV-nak fizetek, meg porszívókat cserélek. A főállásom mellett mellékállást vállaltam az anyagi nehézségek miatt. A napom úgy indul, hogy először mellékállásban dolgozom, aztán elmegyek a cégemhez, megcsinálom könyvelést, a levelezést, az irodai munkát, aztán hazajövök, és takarítok, mert hogyha nem takarítanék, akkor nem tudom, mi lenne ebben a lakásban. Nem tudom, hogy csinálom tovább, elfáradtam. Közben annyira bánt ez az ügy. És mégsem tudom benyelni, elengedni. Hogy mondjam? Elveszik a személyiségem, ha nem állok ki az igazamért, ha azt mondom, hogy mindegy. Jön a por a lakásomba, egyértelmű, hogy honnan. Nem én állítom elő benn. És nekem kell fizetnem?! Mégis hogy? A legelszomorítóbb, hogy ez egy olyan probléma, amelyet sokan ismernek, tudják, hogy segítség nélkül megoldani nem tudom, azok pedig, akik értenek hozzá, vagy a műszaki szakértelmükkel segíteni tudnának, nem teszik.
Nóra időközben feljelentést is tett.
Ekkor megkérdem tőle, miért nem cseréli a gázkazánt villanybojlerre. Megszűnne a probléma, le lehetne a kéménylyukat zárni, amivel megszűnne a porosodás, egy nagytakarítás után pedig olyan tartós tisztaság lenne a lakásban, mint amilyenre több mint 15 éve nem volt példa. „Nem lenne jó ennek véget vetni?” – kérdem.
Olyan egyszerűnek tűnik. Kell hozzá egy új készülék, egy jó szaki, és szinte kész. Mégsem az, mármint nem ilyen egyszerű. Nórának semmiképp. Elmondja, miért.
Egy ideig ugyanis hitt abban, hogy megoldódik a kémény problémája, megoldják azok, akiknek ez a feladata. Évekkel ezelőtt nem is volt olyan egyszerű egy ilyen cserének az engedélyezési procedúrája, ráadásul 2007-ben a Főkétüsz kötelezte a por miatt a társasházat az azonnali kéménybélelésre, így Nórában fel sem merült, hogy nem fog hamarosan megoldódni a problémája. Ezért várt, várta a segítséget – éveken át. Aztán elindult a per, amely éveken át húzódott 2023-ig.
Azt mondták nekem többen is, szakértők például, hogy a per miatt ne nyúljak hozzá, mert akkor megváltoztatom az állapotot, amiért kártérítést indítottam, és azzal magam ellen lépek. Én pedig úgy voltam vele, hogy ezek a szakemberek végül is azért vannak, hogy segítsenek. Egy ideje pedig pénzem sincs rá, hiszen irgalmatlan tartozásaim vannak. Aztán sajnos hosszú és nehéz időszak után tavasszal temettük el a szüleimet, akkor azzal foglalkoztam, érzelmileg is lefoglalt a gyász. Ha sírsz, akkor mindegy, hogy van-e por körülötted, vagy nincs, akkor úgyis csak sírsz.
Nóra lekísér minket az utcára, el a villamossínekig, a hatsávos útig. Búcsúzunk.
Jól esik lejönni ide. Amikor kinn vagyok már az Üllői úton, úgy érzem, mintha hegyi levegőt szívnék. Valahogy kitisztul a fejem, és jobban tudok koncentrálni, jobb kedvem lesz, és nem látom olyan sötéten a dolgokat
– mondja Nóra, aki mosolyog, miközben elköszönünk egymástól. Pont úgy mosolyog, mint amikor kinyitotta az ajtót.
