Újra nyitották a bizonyítási eljárást a Budapest Környéki Törvényszéken annak a 37 éves K. Róbertnek és a 28 éves unokaöccsének, K. Jánosnak az ügyében, akik 2020 augusztusában válogatott módszerekkel kínoztak halálra egy aszódi nyugdíjast. Villával és késsel szurkálták, vagdosták és fojtogatták idős áldozatukat, majd eltörték a bordáit és a csigolyáit.
A bizonyítási eljárást azért nyitották újra, hogy ki tudjanak hallgatni egy tanút, K. János anyjának élettársát és az őt kikérdező két nyomozót. A férfi ugyanis egészen példátlan módon a hatodik bírósági idézésére sem jelent meg a tárgyaláson. Szalay Csaba bíró megelégelte, hogy a távolmaradása miatt többször is rendbírsággal sújtott férfi miatt nem halad az eljárás, ezért elrendelte a tanú azonnali rendőri előállítását. A gödöllői rendőrök felkutatták az Aszód közelében élő férfit, majd felhozták Budapestre, és előállították.
A vádirat szerint a két, többszörösen büntetett előéletű férfi elhatározta, hogy behatolnak a hetvenes éveiben járó aszódi férfi otthonába, és ha kell, akkor erőszakkal is megszerzik pénzét és értékeit. Az ominózus éjszaka a két férfi a nyugdíjas családi házához ment K. Róbert barátnőjével, H. Judittal. Az unokatestvérek a kerítésen keresztül bemásztak az ingatlanra, a nő pedig az utcán maradt, hogy veszély esetén figyelmeztesse társait.
Az elkövetők rárúgták az ajtót az ágyban fekvő férfire, és agyba-főbe verték, majd egy villával és késsel szurkálni kezdték. A bántalmazás következtében az erősen vérző idős férfi a földre került, ahol az elkövetők tovább rugdosták.
A brutálisan megkínzott áldozatuk a helyszínen meghalt. Holttestét két nappal később a látogatóba hozzá érkező testvére találta meg.
Az igazságügyi szakértő 30, többségében közepes erejű, metszett, vágott, illetve tompa tárgytól eredő, főként a nyugdíjas fejét, arcát, s jobb karját érő sérülést talált az áldozaton, aki ezeken kívül kétoldali bordatörést, valamint csigolyatörést is szenvedett. Értesüléseink szerint a két unokatestvér közül csak K. János vállalta a nyomozati szakban a hazugságvizsgálatot, ám minden lényeges kérdésben megbukott.
Elsőként az ügyben érintett egyik nyomozót hallgatták ki. A rendőrnő elmondta, hogy a tárgyaláson meg nem jelenő tanú teljesen hitelesnek tűnt a vallomása során, ám mind a kétszer segítséget kellett kérnie ahhoz, hogy ki tudja hallgatni egyáltalán: az egyik alkalommal egy polgárőr, a másik alkalommal pedig rendőrök vezették elő. A nyomozó elmondta, hogy a tanú átlagos intelligenciával rendelkezik, de fél az ügy férfi vádlottjaitól.
Ezt követően az egyik terheltet, K. Jánost kérdezte a bíró arról, hogy milyen embernek tartja a tanút. A férfi azt mondta, hogy a tanú alkoholista életmódot folytatott, és olyanokat hallucinált, hogy az anyja elment egy másik férfival, de ez nem volt igaz, mert az édesanyja pont a konyhában főzött akkor. A két vádlott ugyanis együtt élt a tanúval, és annak édesanyjával.
Mi nem tartottuk rettegésben, és soha nem bántottuk. Csaba még azután is ott lakott, miután letartóztattak bennünket Rokkóval (K. Róbert – a szerk.)
A két rokon egymásra próbálta kenni a gyilkosságot a mai tárgyalás során. K. Róbert azt állította, hogy az idős férfi az udvaron gereblyézett, amikor nála voltak, de ő nem bántotta. Állítása szerint pár méterről látta, hogy az unokaöccse elkapta Rudi bácsit az udvaron, majd levitte a földre és befogta a száját.
– Egyikünk sem volt bent a lakásban. Addig voltunk csak az udvaron, amíg én a küszöbről benyúlva elvettem az asztalról a pénzt és a zenegépet. Amikor eljöttünk, akkor Rudi bácsi felállt és a saját lábán közlekedett, s a bántalmazással kapcsolatban sem mondott semmit – mondta K. Róbert, aki a bíró kérdésére hozzátette, hogy nem voltak vérnyomok a helyszínen, és az ajtó sem volt betörve.
Az unokaöccse, K. János ellenben azt állította, hogy ő a házban és az udvaron sem bántalmazta az áldozatot.
„Nem bántalmaztam Rudi bácsit, és a szakértői vélemények is ezt támasztják alá. Rokkó barátnője, Judit vissza is vonta az ellenem tett vallomását, és bocsánatot kért tőlem.”
A bíró megkérdezte H. Juditot, hogy van-e bármilyen észrevétele az elhangzottakkal kapcsolatban, de a nő közölte, hogy nincs és nem is kíván vallomást tenni.
Ezt követően azt a nyomozót hallgatták ki, aki elsőként beszélt azzal a tanúval, akit úgy kellett ma előállítani. A rendőr elmondta, hogy emlékei szerint jó állapotban volt a férfi a kihallgatása során, és nem érezte úgy, hogy meg lenne szeppenve, illetve illetődve.
– Egy polgárőrön keresztül jelezte felénk, hogy információi lennének a történtekkel kapcsolatban. Ekkor még ismeretlen tettes ellen folyt nyomozás, és semmilyen bizonyítékunk, DNS-nyomunk nem volt az elkövetők kilétével kapcsolatban.
Elmondta, hogy János elmesélte Róbert édesanyjának, hogy hogyan bántotta Rudi bácsit. Ekkor még nem merült fel, hogy elfogjuk, vagy meggyanúsítjuk a két férfit. Később H. Judit tett terhelő vallomást az ügyben
– magyarázta a nyomozó.
Némi várakozás után a gödöllői rendőrök meghozták az idézéseket semmibe vevő tanút is. Szalay Csaba bíró 33 éves pályafutásának csúcsának nevezte, hogy egy tanú a hatodik idézésre sem jelenik meg a törvényszéken, majd azzal a lendülettel 40 ezres rendbírsággal sújtotta a férfit, aki csak hebegett-habogott, amikor a bíró megkérdezte tőle, ezt mégis hogyan képzeli.
– Az anyagi helyzetem nem olyan, hogy el tudtam volna jönni, és féltem – mondta megszeppenve a férfi, hozzátéve, nem szeretne újabb vallomást tenni az ügyben. Ezt követően a tanú nyomozati szakban tett vallomását ismertették. A férfi ebben azt mondta, hogy a szobában tévéztek, amikor Rokkó belépett egy zenedobozzal a hóna alatt.
„Volt nála 32 ezer forint, elővette és adott belőle az anyjának. Másnap hallottam, ahogy János azt mesélte az anyósának, hogy jobb kezével a hóna alá szorította, a bal kezével pedig ütötte a férfi fejét. Aztán pedig azon dühöngött, hogy Rokkó miért hozta el a zenedobozt” – közölte vallomásában a férfi.
Az ügyészség életfogytiglant kért a nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolt két férfire azzal, hogy K. Jánost feltételesen se bocsáthassák szabadon. A rablásban bűnsegédként részt vevő nőre letöltendő szabadságvesztést kértek.
