A Bíró-Nagy András, Molnár Kristóf, Szászi Áron és Varga Attila által jegyzett kutatásból kiolvasható, hogy a magyarok által érzékelt országos problémalista jelentős stabilitást mutat az egy évvel ezelőtti adatokhoz viszonyítva. Továbbra is a megélhetés magas költségeit nevezték meg a legtöbben: 43 százalék sorolta ezt az ország három legfontosabb problémája közé 2022-ben és 2023-ban egyaránt.
2021 eleje óta a Policy Solutions (PS) minden kutatásában a megélhetés költségei álltak a magyarok problématérképének első helyén. 2023 őszén a második helyen az egészségügyi ellátás alacsony színvonala áll (31 százalék), egy hajszállal megelőzve az alacsony fizetéseket (30 százalék). A lista negyedik helyére a korrupció került, a magyarok negyede számára ez komoly gond (25 százalék).
Az egészségügy helyzete szintén dobogós a kormánypártiak körében és az ellenzékiek között is. Fontos különbség azonban, hogy az ellenzéki szavazók között kimagaslóan sokan nevezték meg a korrupciót, míg jóval kevesebb kormánypárti válaszadó számára volt ez a téma.
A fideszes választók között az ötödik helyen végzett a migráció kérdése, míg az ellenzékiek körében a bevándorlás csak a 11. legfontosabb ügy. Az egyes táborok problémalistájának végén az ellenoldal fontos témái szerepelnek: a kormánypártiak körében a magyarországi orosz befolyást említették a legkevesebben (5 százalék), míg az ellenzéki oldalon a „homoszexuális propagandát” (6 százalék). Az orosz befolyás viszont még az ellenzékiek számára sem volt prioritás: még náluk is az utolsó előtti helyén szerepelt, mindössze 10 százalékos említési aránnyal.
Romló helyzet
A megkérdezettek fele nem tapasztalt változást anyagi helyzetében az elmúlt egy évben, míg a társadalom közel azonos része romlást érzékelt, míg anyagi helyzetük javulásáról a megkérdezettek töredéke számolt be (3 százalék). Összehasonlítva a PS 2021-es, a koronavírus-válság hatásaival foglalkozó kutatásának eredményével, megállapítható, hogy
Az alacsonyabb végzettségűeket nagyobb arányban érintette a gazdasági helyzet romlása. A legfeljebb általános iskolai végzettségűek között 58 százalék számolt be romló anyagi helyzetről. A szakmunkás végzettségűek esetén ez az arány 43 százalék, az érettségizetteknél 42 százalék, a diplomásoknál pedig 36 százalék. A felsőfokú végzettségűek mellett a fővárosi lakosok a legkevésbé kitettek a megélhetési válság hatásainak.
A kormánypártok szavazóinak bő harmada tapasztalt romlást anyagi helyzetében, ugyanekkora arányban számoltak be romló anyagi helyzetről a Momentum szavazói, emellett körükben a legmagasabb azoknak az aránya, akiket az elmúlt évben tapasztalt recesszió nem érintett (62 százalék). A Momentum szavazói körében mért értéknél jóval magasabban alakult a többi párt szavazótáborában a negatív változást tapasztalók aránya (DK: 47 százalék, Mi Hazánk: 48 százalék, MKKP: 49 százalék, Jobbik: 51 százalék, MSZP: 55 százalék).
Médiafogyasztás szerint átlag feletti a többnyire vagy kizárólag kormánykritikus médiát fogyasztó válaszadók között azok aránya, akik az anyagi helyzetük romlásáról számoltak be (55 százalék). A többi médiafogyasztási csoportban átlag körüli volt ez az arány (42–44 százalék), vagyis egyedül a kormánykritikus „médiabuborékban” voltak abszolút többségben azok, akik anyagi visszaesésről számoltak be az elmúlt évben. A többi médiafogyasztási csoportban a többség pénzügyi helyzetének változatlanságáról vallott (50–54 százalék).
Ami a várakozásokat illeti, mindössze 3 százalék gondolja, hogy anyagi helyzetében javulást fog tapasztalni. Nagyjából a megkérdezettek fele nem vár változást, pesszimistán tekint a jövőbe a résztvevők több mint harmada, emellett 12 százalék bizonytalan anyagi helyzetének alakulását illetően.
A legkisebb arányban a budapestiek számolnak negatív változással (28 százalék), jelentős többségük stagnálásra számít anyagi értelemben (59 százalék). A megyei jogú városok lakosai sokkal pesszimistábbak, közel felük romlásra számít anyagi helyzetében, 38 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy nem fog változást tapasztalni. A kisebb városok lakosainak harmada vár romlást, míg a községben élőknek közel negyven százaléka.
Mitől félünk?
Arra is keresték a választ, hogy a megkérdezettek helyzetére mekkora hatással bírnak az ország problémái. Mindössze a válaszadók 6 százaléka érzi saját helyzetét makroszintű problémáktól teljesen függetlennek, további 12 százalék pedig csak kisebb mértékben érzi azok hatását a saját életében. Ezzel szemben négyötödük magára nézve számottevő hatását érzi az ország gondjainak: jelentős hatást érzékel a társadalom ötöde, míg a magyarok 58 százaléka egyenesen úgy érzi, hogy személyes helyzete súlyosan függ az ország ügyeinek alakulásától.
A gazdasági folyamatokra gyakorolt legerősebb hatást a magyar kormánynak tulajdonítják a válaszadók, másodikként az Európai Unió hatását tartják a magyarok nagyon jelentősnek, melyet az orosz–ukrán háború (34 százalék) és a multinacionális cégek követnek. A válaszlehetőségek közül az Egyesült Államok szerepét látják a legkevesebben fontosnak a hazai gazdaság helyzete szempontjából.
A Fidesz-KDNP szavazóinak körében a teljes társadalomhoz képest 12 százalékponttal alacsonyabb azok aránya, akik szerint a magyar kormány nagyon erős hatással van a magyar gazdaság helyzetére (42 százalék). Ugyanennyi válaszadó jelölte meg az EU hatását nagyon erősnek, vagyis a kormánypártiak véleménye szerint a két szereplő ugyanakkora mértékben bír hatással Magyarország gazdaságára. Szintén nagy szerepet tulajdonítanak a fideszesek az orosz–ukrán háború gazdasági hatásának (40 százalék). Ezt jócskán leszakadva követik a multinacionális cégek (28 százalék) és az Egyesült Államok (25 százalék).
A hatpárti ellenzék szavazói egyértelműen a magyar kormány hatását látják a legerősebbnek (59 százalék). Jelentősen elmaradva ettől az Európai Uniót említették a második legtöbben (34 százalék). Az ellenzékieknél a harmadik helyen a multinacionális cégek hatása áll, melyet az orosz–ukrán háború és végül az USA követ. A legfőbb személyes aggodalmak: szeretteink féltése, megbetegedés, anyagi bizonytalanság.
A kutatás következő blokkjában arra kérdeztek rá, hogy milyen személyes jellegű félelmei vannak a magyaroknak. A magyarok leginkább attól félnek, hogy a szeretteiknek valamilyen baja esik (63 százalék), egészségük megromlik és ezért kórházba kerülnek (57 százalék), valamint az anyagi helyzetük bizonytalanná válik (54 százalék). A megkérdezettek fele (51 százalék) tart attól, hogy kiszolgáltatottá válik más emberek számára.
A két évvel ezelőtti felmérésben a dobogó első négy helyén a fent említett élethelyzetek szerepeltek, azonban némi változás ennek ellenére kimutatható: 2023-ban 7 százalékponttal többen tartanak egy esetleges megbetegedéstől, illetve 4 százalékponttal többen az anyagi helyzetük bizonytalanná válásától. 2021-ben is a magyarok 63 százalékában ébresztett félelmet, hogy szeretteiknek baja esik. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki szavazók hasonló helyzetektől tartanak, egyedül a migrációval kapcsolatban tapasztalható érdemi eltérés a két oldal között: a kormánypártiak között 12 százalékponttal többen tartanak attól, hogy a közelükbe bevándorlók költöznek.
Egészségre, biztos fizetésre vágyunk
A hat évvel ezelőtti kutatáshoz hasonlóan a magyarok számára továbbra is az a legfontosabb álom, hogy egészséges életük legyen (4 százalékponttal kevesebb, mint 2017-ben), és elkerüljék a komolyabb megbetegedéseket. A dobogó második helyén az anyagi biztonság áll (49 százalék, ahogy 2017-ben is): a megkérdezettek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a biztos megélhetést nyújtó munkahelyeknek és nyugdíjnak. Ahogy a félelmek esetében is láthattuk, a családtagok és a szerettek jóléte szintén kiemelt prioritást élvez: a harmadik legfontosabb vágyként (42 százalék) a gyermekeik és unokáik biztonságos jövője szerepel (1 százalékponttal többen jelölték, mint hat éve).
A politikai preferenciáktól függetlenül a magyarok álma, hogy egészséges életet tudjanak élni boldog párkapcsolatban, biztos fizetésük, nyugdíjuk, munkahelyük és otthonuk legyen, illetve családtagjaik jövőjét biztonságban tudják. A kormánypárti és az ellenzéki tábor között két kérdésben mutatkozott érdemi különbség: a kormánypárti szavazók számára fontosabb vágy, hogy tegyenek Magyarország boldogulásáért (16 százalék vs. 10 százalék), míg az ellenzékiek körében többen gondolkoznak hazánk elhagyásáról és a külföldi életről (12 százalék vs. 6 százalék).
A legtöbben azt tartják valószínűnek, hogy ki fognak tudni állni magukért, ha igazságtalanság éri őket (64 százalék), valamint, hogy a szeretteik sikereket fognak elérni az életükben (szintén 64 százalék). A magyarok abszolút többsége bízik abban, hogy saját otthona lesz (56 százalék), meg fogja becsülni a környezete (56 százalék), erősödni fog a párkapcsolata vagy párt talál (55 százalék), egészségesen fog tudni élni (52 százalék), és hogy jobbra fordul az élete, irányítani fogja a sorsát (50 százalék). A magyarok társadalomnak kevesebb mint fele bízik ugyanakkor abban, hogy új barátokat szerez, aktív szociális életet fog élni, a jövőben jobban megismeri a nagyvilág örömeit és izgalmait, jobban fog élni, valamint abban, hogy a világ közelebb kerül a személyes értékrendjéhez.
A legfeljebb 8 általánost végzett válaszadókhoz képest a magasabb végzettségű csoportokban szignifikánsan magasabb volt a pozitív várakozások szintje is (különösen a diplomások körében). A 30 év alatti válaszadókhoz képest szignifikánsan pesszimistábbak voltak a további korcsoportok, és az idősebbek felé haladva ennek a negatív hatásnak növekedett a mértéke, a legjobban azonban a szubjektív jóllét (egyfajta boldogság-index) jelezte előre az optimizmus szintjét. A motivált, boldog válaszadók jelentősen optimistábbnak is bizonyultak.
A válaszadók fele (50 százalék) úgy gondolja, hogy a magyar állampolgárok egyénenként felelősek a vágyaik kiteljesítésében. A dobogó harmadik helyén a civil szervezetek állnak (45 százalék). Az Európai Unióval kapcsolatban a többség (41 százalék) pozitívan vélekedik, míg egyharmaduk (32 százalék) szerint nincs direkt hatása, a magyarok ötöde (22 százalék) szerint pedig az EU gátolja a vágyaik beteljesülését.
A kormánypárti és a hatpárti ellenzéki szavazók között jelentős eltérések mutathatók ki: a fideszesek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kormánynak, és az unió áll a listájuk végén, míg az ellenzékiek kifejezetten negatívan ítélik meg a kormányt, és számítanak az Európai Unióra a kitűzött céljaik elérésében.
Ezt várjuk a politikusoktól
A magyarok félelmei és álmai mellett a kutatók fontosnak tartották azt is feltárni, hogy milyen elvárásaink vannak a politikusokkal szemben. A magyarok számára a spontán válaszok alapján a legfontosabb ügynek az infláció és a megélhetési válság bizonyult:
Számottevő az aránya azoknak is, akik szerint a gazdasági és megélhetési válság közepén a politikusok nem valós kérdésekkel foglalkoznak. Ezért általános elvárásként merül fel, hogy a hétköznapi emberek problémáira figyeljenek és az ország valós ügyeit kellene napirenden tartani. Jelentősen leszakadva, a dobogó második helyén a gazdaság fejlesztése és új munkahelyek teremtése áll. A magyarok negyede szerint a közegészségügy helyzete az egyik leginkább figyelmet igénylő ügy hazánkban, ezáltal a dobogó harmadik helyén szerepel.
A nyitott kérdésre adott spontán válaszokból kiderül, hogy a Fidesz-KDNP szavazóinak közel kétharmada (65 százalék) szerint a kormánynak kiemelt figyelmet kell fordítania az infláció csökkentésére, valamint a megélhetési válságra. A magyar egészségügy helyzetét (30 százalék) kiemelt ügyként értékelik a kormánypártiak is. A dobogó harmadik helyén a gazdaság fejlesztése és az új munkahelyek teremtése (28 százalék) szerepel. Zárt listáról választva is ugyanez az eredmény jön ki, miközben a felmerülő témák közül a Fidesz-KDNP szavazói a legkevésbé az LMBTQ közösség és a „genderideológia” elleni fellépést tartották fontosnak.
Az ellenzékiek is úgy gondolják, hogy leginkább az inflációval és a megélhetési válsággal (31 százalék) kellene elsődlegesen foglalkozniuk. A dobogó második helyén – mindössze 1 százalékponttal lemaradva – a kormány kritikája és minden olyan ügy napirenden tartása szerepel, amely Orbán Viktor leváltásához vezethet. A kormányzati korrupció ügyeinek kiemelten kezelése az ellenzékiek negyede (25 százalék) számára az egyik legfontosabb ügy, amit spontán is említenek a válaszadók.
A zárt listáról választva is azt várják el az ellenzéki szavazók a leginkább a politikusaiktól, hogy leginkább az infláció csökkentésével és a megélhetési válság mérséklésével (54 százalék) foglalkozzanak, de itt a dobogó második helyén a magyar egészségügy helyzete áll (45 százalék). A zárt listás válaszlehetőségek közül választva a hatpárti ellenzéki szavazók negyede véli úgy, hogy a legégetőbb kérdések közé sorolhatók Magyarország és az Európai Unió kapcsolatának rendezése, a közoktatás állapotának javítása és a tanárok bérrendezése, valamint az akkumulátorgyárak nagyszámú betelepítése hazánkba.
Ezt várjuk az önkormányzatoktól
A jövő évi önkormányzati választásokra tekintettel külön vizsgálták, hogy mit várnak el a választók az önkormányzati politikától. A sorrend alapján az látszik, hogy a magyarok az önkormányzatoknak elsősorban szociális jellegű feladatokat tulajdonítanak, melyeket különféle infrastrukturális fejlesztések követnek. A legkisebb arányban a közösségi témák (civil szervezetek, egyházak, sportegyesületek támogatása, illetve kulturális események szervezése és közösségépítés) foglalkoztatták a válaszadókat.
Pártpreferencia szerinti bontásban szinte azonos képet láthatunk. Ez alapján az önkormányzati politikával szembeni elvárásokban nincsenek erős pártos törésvonalak, csupán a fontossági sorrendben vannak kisebb eltérések. Jelentősebb eltérés a kormánypárti és ellenzéki szavazótábor között csupán az épületfelújítások és energetikai korszerűsítések, valamint az útfelújítások fontosságának megítélésében van. Az előbbi az ellenzéki szavazók számára fontosabb, míg az utóbbi a kormánypártiak körében támogatottabb.
Településméret szerint sincsenek jelentős különbségek az önkormányzatokkal szembeni elvárásokban. Mindegyik vizsgált csoportban a legtöbben a szociális támogatásokkal, illetve a háziorvosi ellátórendszerrel kapcsolatban fogalmaznak meg elvárást a helyi politikával szemben. Az önkormányzati bérlakások iránti igény viszont a településmérettel arányosan növekszik: amíg a községben élők 17 százaléka tartja ezt a három legfontosabb feladat egyikének, addig a megyei jogú városokban élők harmada (33 százalék), a fővárosiak közül pedig tízből négyen (39 százalék) említették az önkormányzati bérlakásokat mint fontos állampolgári elvárást.
Szorosan mögötte a második helyen a jelentős bérnövekedés és a nyugdíjak emelése áll. A dobogó harmadik helyén az ország gazdasági fejlesztése és modernizációja szerepel, valamint mindössze 1 százalékponttal lemaradva (25 százalék) a negyedik a korrupció mértékének jelentős csökkenése. A lista utolsó helyén szerepel, hogy a Trianon előtti határok álljanak vissza (6 százalék). Ez megerősíti a hat évvel ezelőtti eredményeket.
A politikai polarizáció magas szintje miatt ugyanakkor a Fidesz-KDNP szavazói a béke és összetartás megteremtésére, a gazdaság fejlesztésére, valamint a jövedelmek és a nyugdíjak rendezésére helyezik a hangsúlyt, ahogy a hagyományok és identitás védelmét is fontos tényezőnek tartják, míg például az oktatási rendszer fejlesztése csak az utolsó előtti helyen szerepel náluk. Az ellenzéki szavazók ezzel szemben elsősorban az egészségügy fejlesztésében, a korrupció csökkentésében, a fizetések és a nyugdíjak emelésében, illetve az emberi jogok és demokrácia garantálásában látják a jövőt.
2023. őszi adatok alapján az újabb betegségektől, világjárványoktól való félelem került újra a globális félelemlista élére, 42 százalékos említési aránnyal. Ez nem tér el szignifikánsan a fél évvel korábbi adatoktól (akkor 40 százalék említette), viszont jelentősen alacsonyabb, mint a korábbi években mért említési arányok (2022 szeptemberében 47 százalék, 2021 márciusában 59 százalék volt).
A világméretű gazdasági válság van a globális problémalista második helyén – 37 százalék nevezte meg ezt a problémát, ami érdemben nem tér el a korábban mért említési arányoktól. A járványoktól, valamint a gazdasági világválságtól való félelem azáltal kerültek előrébb a listán, hogy jelentősen csökkent a jövőbeli háborúktól való félelem említési aránya. Így a geopolitikai félelmek a lista éléről a harmadik helyre csúsztak vissza. Ez azért is fontos változás, mivel az orosz–ukrán háború kitörése után a háborús veszély megnevezése 2023 tavaszáig folyamatosan növekedett.
A demokráciák világszintű visszaszorulásának említése ugyanakkor trendszerű növekedést mutat: 2021 tavaszán még csak 22 százalék nevezte ezt meg 2023-ban már 33 százalék. 2023 őszén a hetedik helyre ugrottak elő a globális problémalistán a digitális veszélyek 22 százalékos említési aránnyal (ez az eddigi legmagasabb mért érték).
Amíg az országos problématérkép politikai bontása alapján csak kisebb különbségeket találtunk a kormánypárti és ellenzéki válaszadók összehasonlításával, a globális problémalista vizsgálata jelentős különbségeket mutat a két politikai tábor között.
amit a jövőbeli háborúk és gazdasági világválságok veszélye követ, az ellenzéki táborban azonban a demokrácia világszintű visszaszorulása vezeti a listát, ami után holtversenyben a gazdasági válságok fenyegetése és a klímaválság következik.
