Belföld

Brómezüst Budapest – eddig ismeretlen képeslapfotók a századeleji fiatal metropoliszról

Deutsche Fotothek / Brück & Sohn / Fortepan
Deutsche Fotothek / Brück & Sohn / Fortepan
Budapest 150. születésnapját a Magyar Nemzeti Galéria egy különleges, több mint száz művet felvonultató fotókiállítással ünnepli, amely a virágkorát élő, századfordulós magyar fővárost idézi meg. Egy németországi képeslapkészítő cég itthon eddig nem ismert városfotóira a Fortepan szerkesztői találtak a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében.

Budapest a 19. és a 20. század fordulóján a világ egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosaként igazi virágkorát élte. Az 1867-es kiegyezést követően és az 1873-as városegyesítés óta eltelt negyedszázadban Budapest épületeinek száma megduplázódott. Kiemelkedő minőségű városi szövet jött létre – európai összehasonlításban is elsőrangú közintézmények hálózatával –, mely ma is egyedülálló ékessége a magyar fővárosnak. Ahogy John Lukacs történész fogalmaz: „Budapest delelőjén volt. A nyár vágtatott az égen és a szívekben. Idegenek, ha ellátogattak ide, Európának ebbe az ismeretlen zugába, Bécstől keletre, ámulva nézték a modern nagyvárost, első osztályú szállodákkal, táblaüveg kirakatokkal, villamosközlekedéssel, jól öltözött férfiakkal és nőkkel és a világ legnagyobb parlamentépületével.”

12 fotó

Kis képeslaptörténet

1869. október 1-jén a világon elsőként az Osztrák–Magyar Monarchia postáin vezették be a levelezőlapot, amely elsöprő sikert aratott, és hamarosan 140×90 mm-es mérettel nemzetközileg is szabványosították. Nemsokára megjelentek az illusztrált képeslapok is, a legegyszerűbbek már 1870-ben. A fényképes lapok a 19. század legvégén jelentek meg, ehhez szükség volt a fotók nyomdai sokszorosíthatóságára, a nagy példányszámok gyors nyomtatását lehetővé tevő fotólitográfia- és a fénynyomat-eljárások elterjedésére. A tömegesen előállított lapok fotósai alkalmazott megrendelést teljesítettek, ezért nevüket legtöbbször nem tüntették fel, így az itt látható képek esetében sem ismerjük a kilétüket.

 

A századfordulóra egyértelműen a német nyomdaipar gyártotta a legtöbb képes levelezőlapot: 1899-ben mintegy 1,75 milliárd képeslapot nyomtattak világszerte, ebből 880 milliót Németországban. A magyar piacon 20–25 millió képeslapot forgalmaztak, amelyeknek több mint a fele osztrák és főként német importból származott. A képes levelezőlapok aranykora éppen Budapestével esik egybe, azaz a századforduló és az első világháború közé tehető, még a modernebb kommunikációs eszközök – mint például a telefon – széles körű elterjedése előtt. A képeslap sikertörténetéhez szükség volt a dualizmus korában felívelő polgáriasodással egyre népszerűbbé váló idegenforgalomra is. Az ekkor kiépült több tízezer kilométernyi vasúthálózat egyik irányba a turistát, másikba a hazaküldött lapot tudta gyorsan, olcsón és megbízhatóan szállítani.

 

Ugyan a fotografálás olcsóbbá és egyszerűbbé vált, de továbbra is elég jól kellett érteni a fotótechnikához, ezért körülményes lett volna a családi nyaralást saját fotókon megörökíteni, és így bemutatni az otthoniaknak. Erre elérhetőbbnek bizonyultak a képeslapok: az utazók számára szinte kötelező volt egy-egy csinosabb lap hazaküldése. Sokan gyűjteni kezdték a képeslapokat, albumokba rendezve mutogatták vendégeiknek az izgalmas tájakat. Fontos összetevője még a képeslapok sikerének, hogy az általános népoktatást bevezető 1868-as törvény nyomán folyamatosan nőtt az írni-olvasni tudók aránya. Jól illusztrálja ezt a folyamatot, hogy amíg 1880-ban 22 millió levélküldeményt érkeztettek a budapesti posták, addig 1910-re ez a szám az ötszörösére, 117 millióra ugrott, azaz sokkal nagyobbat nőtt, mint a megháromszorozódó lakosságszám.

 

Szükség volt tehát e képanyag megszületéséhez a szabványos levelezőlapok megjelenésére, a postaszolgálat gyorsulására és olcsóbbá válására, a közlekedési eszközök fejlődésével és a polgáriasodással megerősödő idegenforgalomra, a fotók sokszorosíthatóságára, az analfabetizmus visszaszorítására és Budapest rohamos fejlődésére is, amelynek köszönhetően felkerült olyan német képeslapgyártók horizontjára, mint a Brück & Sohn.

4 fotó

A porcelánjáról híres németországi Meißen kisvárosában 1793-ban alapították a Brück & Sohn néven felfutott képeslapgyártó céget, amely a Brück család hét generációjának vezetésével egészen 2019-ig, azaz 226 éven át töretlenül működött – kikerülve a keletnémet államosítást is. A Brück & Sohn sok német város mellett Budapestről is készített képeslapokat, amelyeket a magyar fővárosban működő üzleti partnere, Arthur Taussig forgalmazott.

A Brück & Sohn fennállása alatt 17 ország 1300 helységéről 33 333-féle képeslapot készített. Akadtak olyan lapjaik is, amelyeket ötven éven keresztül változatlan formában értékesítettek. A cég archívumában lévő 20 ezer üvegnegatívot és síkfilmet a drezdai Deutsche Fotothek 2005-ben vásárolta meg, és 2018-ban mindet digitalizálta is. A képekre a Fortepan digitális fotóarchívum szerkesztői így bukkanhattak rá.

A Brück család a családi archívumban lévő 33 ezer képeslapot 2016-ban feltöltötte a Wikimedia Commonsra, hogy bárki szabadon kutathasson közöttük.

4 fotó

A fennmaradt fotónegatívok a képeslapgyártás köztes állapotát mutatják, amikor a retusőrök már eltávolították az eget a fotókról, hogy helyet csináljanak a feliratok és a díszítések számára. Az egek kiretusálására az akkor használatos, úgynevezett hosszúcímzésű lapoknál azért is volt szükség, mert a hátlapjukra csak a címzés kerülhetett, így az üzenetet a képes oldal szabad felületeire, vagyis sokszor a retusált égrészletekre lehetett bepréselni.

4 fotó

A századfordulón a képeslapok főként a modern, épphogy elkészült épületeket ábrázolták. Ma, száz év után legtöbbször még mindig azt a Budapestet választjuk fényképeink hátteréül, amelyet a Brück & Sohn fotóanyag képein is láthatunk: a 150 éves magyar főváros első aranykorát idézzük meg.

4 fotó

A hosszú 19. századként emlegetett, 1815-től 1914-ig tartó időszak végén járunk, amikor Európában viszonylagos béke uralkodott és nem voltak világméretű háborúk. A 19. század végi rohamos fejlődés a 20. század első évtizedére mérséklődött, már érződtek a hamarosan az egész világot átható feszültségek, de fényképeink alanyai még a vihar előtti csendben sétálnak a teljes fényében pompázó ifjú európai metropolisz utcáin.

A 20. század eleji Budapestet ábrázoló képeslapokat már ismertük korábban is, de a most megtalált német negatívanyagnak köszönhetően végre melléjük kerülhetnek a nagy méretű, részletgazdag nagyítások is. Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából ragadjuk meg az alkalmat és utazzunk vissza a közelgő káosz előtt békésen nyüzsgő, ifjú metropoliszba!

Boldog születésnapot, Budapest!

Deutsche Fotothek / Brück & Sohn / Fortepan Duna-part, 1904.

Képrejtvény

A félezer budapesti képeslap közül egyedül a Brück & Sohn számozása szerinti #5461-es számú készítési helye ismeretlen. Egy határozottan nem városias jelenetet látunk az 1904-es datálású lapon, amely – ha hihetünk a feliratnak – valahol Budapesten mutatja a Duna-parton fürdőket.
Szávoszt-Vass Dániel, a Dunai szigetek blog szerzője szerint a kép készülhetett volna a főváros északi részén, a Palotai-sziget környékén, de ez ekkor még Újpest néven külön település volt, úgyhogy akkor valószínűleg ezt tüntették volna fel a lapon. A soroksári ágnál lehet még ilyen keskeny a Duna. Ha van tippje a kép készítésének helyére, akkor írja meg a Fortepan megfejtések fórumba az ötletet alátámasztó érveléssel együtt!

Írta és a képeket válogatta: Virágvölgyi István | A képaláírásokat írta: Török András

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/bruck-und-sohn

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik