Belföld

Az iskolai pszichológusnak és a szociálpedagógusnak is beszélt gyilkos vágyairól a fülöpjakabi fiú, aki megölte az anyját

A szerző felvétele
A szerző felvétele

Tizenegy év, fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a Kecskeméti Törvényszék azt a 15 éves fiút, aki tavaly decemberben baltával agyonverte a 48 éves anyját Fülöpjakabon, mert ki akarta próbálni, hogy milyen érzés embert ölni. J. Levente leghamarabb a büntetés kétharmadának a kitöltése után szabadulhat a börtönből feltételesen.

A fiatalembert bilincsben, vezetőszáron kísérte a bíróságra hat büntetés-végrehajtási dolgozó.

A fiú rezzenéstelen arccal, érzelmek nélkül lépett a tárgyalóba, ám amikor a bíró elkezdte ismertetni a frissen elkészült kiegészítő szakvéleményt, reszketni kezdett.

A kiegészítő szakvéleményt azért rendelte el a bíróság, hogy kiderüljön, keletkezhettek-e a sértett arcán lévő sérülések attól – miképp azt a vádlott állította –, hogy a nő az arcára esett. A kamasz ugyanis kategorikusan tagadta az eljárás során, hogy ököllel is megütötte volna az anyját. A korábbi szakvéleménnyel szemben a kiegészítő szakvélemény már nem zárta ki a fiú verzióját.

Négyessyné Bodó Marianna ügyész perbeszédében elmondta, hogy  J. Levente édesanyja tavaly nyáron költözött Fülöpjakabra a munkája miatt, s ezért egy ismerősére bízta az általános iskolás fia további nevelését. A kamasz haragudott az anyjára, mert úgy érezte, elhagyta őt. A fiú nem akart az ismerősüknél lakni, és mivel a gyámja sem szerette volna, hogy nála maradjon a problémás viselkedése miatt, ezért a fiú néhány hónappal később az anyjához költözött.

Az ominózus decemberi reggel a fiú kerékpárral indult el az anyjával otthonról, azonban már ekkor elhatározta, hogy aznap nem megy iskolába, hanem megöli a rövidesen hazatérő anyját. Tudta, hogy szülője boltba, majd ügyeket intézni megy, mindent gondosan eltervezett, s miután a település központjában elváltak egymástól, hazatekert a biciklivel.

Amikor hazaért, elrejtette a kerékpárt, a kabátját és az iskolatáskáját az épület mögé tette, majd magához vett egy baltát, és elbújt vele a szoba sarkában. Amikor Szilvia belépett, a fia hátulról, lesből rátámadt.

Az ügyész elmondása szerint négyszer ütötte meg őt ököllel, majd kétszer a baltával is lesújtott a fejére.

Az asszony a bántalmazás következtében a földre zuhant, és a helyszínen meghalt. A fiú ezután befektette az anyja holttestét az ágyba, majd betakarta. Ezt követően feltakarította a véres helyszínt, majd bedobta a kesztyűt a kályhába. Magához vette az anyja pénztárcáját, bankkártyáját, mobilját, és elutazott a 300 kilométerre lakó apjához Sajókazára.

J. Levente már a nyomozati szakban beismerte a tettét, és azt mondta, csak ki akarta próbálni, hogy milyen érzés embert ölni. Később a bíróságon is elismerte, hogy megölte az anyját, de tagadta az előre kiterveltséget, és azt állította, hogy hangokat hallott. Azt pedig végig tagadta, hogy korábban is bántotta volna az anyját.

Az iskolai szociálpedagógus vallomása szerint a fiú már az első találkozásaik során azt mondta neki, hogy embert szeretne ölni. Hónapokkal a gyilkosság előtt az iskolai pszichológusnak pedig arról beszélt, hogy száz ember megölése vezet a megüdvözüléshez,

ám arra nem tért ki, hogy vannak-e kiszemeltjei. A család egyik barátja szerint viszont még halállistája is volt a fiúnak, s ezen ő is rajta volt.

A fiú a korábbi tárgyaláson azt mondta, hogy az anyja állt a halállistája első helyen. A második a korábbi gyámja volt, utána pedig azok az osztálytársai következtek, akik korábban bántották őt az iskolában.

A szakértők nem állapítottak meg J. Leventénél pszichopatikus tüneteket. Kizárták, hogy elmebetegségben szenved és hogy külső hangok hatására követte el a bűncselekményt. A szakvélemények szerint sértettség és kíváncsiság állt az ölési szándéka mögött, amit küldetésének érzett. Az ügyész elmondta még, hogy a fiú beszámítható, és semmi olyan mentális betegségben nem szenvedett, ami korlátozta volna abban, hogy felismerje a cselekménye súlyát és következményeit.

Perbeszéde végén kiemelte, hogy a fiatal higgadtan és hidegvérrel hajtotta végre még a gyilkosság utáni cselekményeket is. Mint mondta, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy több erőbehatás is érte az áldozatot, aki nem azonnal, hanem csak különös szenvedések után vesztette életét. Megemlítette, hogy a fiú korábban maga beszélt arról, hogy hallotta, hogyan hörög az anyja, és csöpögött belőle a vér.

A szerző felvétele

Perbeszéde végén azt kérte a bíróságtól, hogy előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében mondja ki bűnösnek a vádlottat, és a maximálishoz közeli, fiatalkorúak börtönében lévő szabadságveszés kiszabását kérte a terheltre azzal, hogy leghamarabb a büntetés kétharmada után bocsáthassák szabadlábra feltételesen. Mivel a fiú csak 14 éves volt az anyja megölésekor, ezért legfeljebb egy nap híján 15 évet kaphatott volna a halmazati büntetésekkel együtt.

J. Levente ügyvédje, Jeney Szabolcs arról beszélt, hogy életszerűtlen az, hogy a fiú ököllel is megütötte az anyját, amikor balta volt a kezében. Védője szerint a fiú esetében nem állapítható meg a kifosztás, mert szerinte a fiú pánikba esett a tette után, és csak azért vette magához az anyja pénztárcáját és mobilját, mert csak így tudott eljutni az apjához. Mint mondta, védence esetében nem állapítható meg az előre kiterveltség, és a különös kegyetlenséggel való elkövetés sem, hiszen nem ütötte meg ököllel az anyját.

Kiemelte, hogy

védencének nem volt normális gyermekkora, az anyja elhanyagolta, zavart lelkiállapota miatt pszichiátriai kezelésre szorult volna, mégsem jutott megfelelő kezeléshez.

Perbeszéde végén azt kérte, hogy emberölés alapesetében mondják ki bűnösnek a védencét, és mentesítsék a kifosztás vádja alól.

Ezt követően szót kapott az elkövető édesapja is. A férfi elmondta, hogy a fiának óriási traumát okozott az, hogy végignézte azt, hogy a testvére elvágta a saját nyakát. Ez és a rossz gyerekkora lehet az oka annak, hogy a fiát 12-13 éves korában már foglalkoztatták ezek a gondolatok. Mint mondta, a gyerek anyja mindig máshol vállalt munkát, és ilyenkor mindig arra a férfire hagyta a fiát, akivel épp együtt volt. „Ha az anyja elvitte volna pszichiátriára a gyereket, akkor ez nem történik meg” – jelentette ki az apa.

A férfi a tárgyalás után nyilatkozott lapunknak. „Levente négyéves volt akkor, amikor elhagytam őket, az anyja a többi gyermeke miatt nem engedte, hogy találkozhassak vele.

Úgy nevelte, mintha én nem is lennék, pedig ő a mindenem

Semmit nem mondott nekem arról, hogy miért csinálta. Eddig csak levélben tartottuk egymással a kapcsolatot, de kitartok mellette, és mindenképp látogatni fogom, ha a jogerős ítélet után Miskolcra kerül” – mondta.

A fiú az utolsó szó jogán is tagadta, hogy ököllel is bántalmazta volna az anyját.

Egy szóval sem mondtam azt, amit az ügyész állított, hogy még élt az anyám akkor, amikor befektettem az ágyba. Az első és a második fejszével való ütés között csak három-négy másodperc telt el. Egyszerűen nem áll meg, hogy fejsze van a kezemben, és közben ököllel is ütöm. Még egy felnőtt is nehezen mozogna úgy, hogy fejsze van a kezében

– magyarázta érzelemmentesen, és egy szót sem mondott arról, hogy sajnálná, vagy megbánta volna a történteket.

Czakkerné Pásztor Anita bíró végül előre kitervelt emberölés bűntettében és kifosztás bűntettében mondta ki bűnösnek a fiút, és ezért őt 11 év fiatalkorúak börtönében való szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetés kétharmada után szabadulhat a büntetéséből feltételesen. Emellett tíz évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte őt a 877 ezer forintos bűnügyi költség megfizetésére is.

A bíró indoklásában elmondta, hogy a vádlott következetesen tagadta, hogy ököllel is bántalmazta az anyját. Elfogadta azt a kiegészítő szakvéleményt, hogy a nő szerezhette az arcán lévő sérüléseit attól, hogy arccal a földön lévő tárgyakra esett. Mint mondta, a vádlott tervszerűen követte el a bűncselekményt, de nem történt elhúzódó bántalmazás, és nem volt megállapítható a különös kegyetlen elkövetés.

A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott részbeni beismerését, és azt, hogy hányattatott gyermekkora volt, s nem volt kihez fordulnia a problémáival. Súlyosító körülményként értékelték, hogy büntetőeljárás hatálya alatt, a közeli hozzátartozója sérelmére követte el a bűncselekményt.

Az ügyész hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabásáért, a fiú enyhébb büntetésért, a védője enyhítésért, és a kifosztás, valamint az előre kiterveltség mellőzéséért fellebbezett. A bíróság fenntartotta a fiú letartóztatását.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik