A közvélemény-kutatás a válaszadók attitűdjére volt kíváncsi a gazdaság, az emberi jogok és a kultúra területén klasszikusan liberálisnak tekintett szakpolitikákkal kapcsolatban. A kérdőív 15 olyan szakpolitikai javaslatra fókuszált, amelyek a hazai és az európai közbeszédben is aktuálisak, mint például a magánegészségügyi ellátás, az apasági szabadság kiterjesztése, a női kvóta bevezetése vagy az adókedvezmények csökkentése a multinacionális cégek esetében. A válaszadóknak nemcsak azt kellett megjelölniük egy egytől ötig terjedő skálán, hogy mennyire támogatják vagy ellenzik az egyes javaslatokat, hanem azt is, hogy mennyire tartják fontosnak azokat személyesen és az ország szempontjából. A kérdőíves felmérésen túl a kutatók a legnépszerűbb szakpolitikákról fókuszcsoportos beszélgetéseket is készítettek, hogy megtudják, az ügyek hogyan érintik a megkérdezetteket a hétköznapok szintjén.
Az alábbi ábrán három szempont szerint mutatjuk be az egyes szakpolitikai elképzelések átlagpontjait, ezek az átlagos támogatottság, a személyes érintettség, és a (vélt) társadalmi relevancia (fontosság).
A tizenöt szakpolitika többségében pozitív fogadtatásra talált, az ötös skálán csak három nem érte el az átlagos, 3 pontos értéket. Ezek a melegházasság, a melegek örökbefogadási joga és a könnyűdrogok dekriminalizálása voltak. A válaszadók a legtöbb szakpolitikát társadalmilag is fontosnak tartották, viszont személyesen jóval kevésbé érezték magukat érintettnek.
Az első két népszerűtlen szakpolitika esetében vélhetően szerepet játszanak a kormányzati kampányok az LMBTQ-közösség ellen. Mindezt az is alátámasztja, hogy ezeknél a legjelentősebb a különbség a kormánypárti és ellenzéki válaszok között, azaz ezek a legmegosztóbb javaslatok. Ugyanakkor az ellenzéki válaszadók között is ezek a legnépszerűtlenebbek. Ez a trend általában is megfigyelhető: a magukat liberálisnak és ellenzékinek vallók közt ugyan sokkal többen támogatják a szakpolitikákat általában, mint a konzervatív és kormánypárti önmeghatározásúak, de az Európai Ügyészség kérdését leszámítva
A legnépszerűbb javaslatok, mint a magánegészségügy, az apasági szabadság és a lakástámogatás átalakítása már jóval kevésbé osztják meg az ellenzéki és a kormánypárti válaszadókat. Azaz a gazdasági jellegű szakpolitikák, amelyek közvetlenül a válaszadók hétköznapjait és anyagi helyzetét érintik, politikai hovatartozástól függetlenül népszerűek voltak, míg a kulturális-társadalmi kérdések megítélésében a válaszadók hajlamosabbak a pártpolitikai törésvonalak mentén véleményt alkotni.
Liberális szakpolitikai elképzelések megítélése az egyes politikai táborokban
A következőkben egyes szakpolitikák támogatottságát mutatjuk be demográfiai és politikai csoportok szerinti megbontásban, kitérve ezek hazai és nemzetközi kontextusára.
Magánegészségügy
A válaszadók körében, politikai hovatartozástól függetlenül, a társadalombiztosítás egy részének magánszolgáltatóknál való felhasználása volt az egyik legnépszerűbb szakpolitika, 4,3-as átlag ponttal (az ellenzékiek között átlagosan 4,3, a kormánypártiaknál 4,2, a pártnélküliek között pedig 4,4). A válaszadók nemcsak érintettnek érezték magukat a témában (3,8), de társadalmilag is kiemelten fontosnak tartották az ügyet (4,3). A legkevésbé a 65 év felettiek támogatták ezt az elképzelést, átlagosan 4,1 pontot adtak, míg a fiatalabb korcsoportok 4,4-re értékelték. Az iskolai végzettség tekintetében a legalább érettségivel rendelkezők jobban (4,5), míg azok, akiknek nincs középfokú végzettsége, kevésbé (4,1) támogatták. Feltehetően ez annak köszönhető, hogy az előbbi csoportnak közvetlenebb tapasztalata lehet a magánegészségügyi ellátással, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek.
A fókuszcsoportos beszélgetések némileg árnyalták a fenti képet. A megkérdezettek közül többen a különböző társadalmi rétegek ellátáshoz való hozzáférésére vonatkozó aggályokat fogalmaztak meg. A magánegészségügyi ellátásról a legtöbben az Egyesült Államokra asszociáltak, ahol a filmek és sorozatok rendszeres témája, hogy biztosítás nélkül sokan nem kapnak ellátást. Habár az USA-ban valóban a magánegészségügyi modell dominál, Európában a legtöbb ország adókból és járulékokból finanszírozott, univerzális (mindenki számára elérhető) ellátásra épülő modellt működtet, miközben a magántőke szerepe jelentős a mind a biztosítási piacon, mind az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó intézményekben. A piac bizonyos szintű bevonása azonban egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik, például a hazánkra is jellemző elöregedő társadalom fényében.
Apasági szabadság
Az apasági szabadság a jelenlegi tíz napról hosszabb időre történő kiterjesztése a második legnépszerűbb szakpolitikának bizonyult 4,3 ponttal. Míg a válaszadók a témában kevésbé érzik magukat érintettnek (2,3 pont) és társadalmilag sem ezt tartják a legfontosabbnak (4,1 pont), a kormánypártiak és az ellenzékiek között alig van eltérés annak támogatásában (4,2 a kormánypártiak, 4,4 az ellenzékiek, 4,3 a bizonytalanok között). Ennek egyik lehetséges oka, hogy a javaslat egyaránt tartalmaz családbarát és progresszív elemeket, azaz konzervatív és liberális kötődésűek is mellé tudnak állni. Míg az előbbiek körében a családi egység, addig az utóbbiak esetében a nemek közti egyenlőség előmozdításának jelképe lehet. A szakpolitikát a nők valamivel jobban támogatták, míg esetükben a támogatottság 4,4, addig a férfiak körében 4,3 pontos volt. A kérdésben magukat leginkább érintettnek érző korosztály – érthető módon – a 18 és 29 valamint a 30 és 39 év közöttiek voltak. Míg ők az apaszabadság kiterjesztésének fontosságát 4,5 pontra értékelték, addig az idősebb, 65 év feletti korosztály csak 4,1-re.
A hagyományos nemi szerepek alapján az anya felel a gyermekek gondozásáért, míg az apa a család fenntartásáért. A valóságban ez a megosztás mindkét fél számára hátrányokkal jár, hiszen a nőknek hosszabb ideig kell távol maradniuk a munkaerőpiactól, eközben az apákra hárul a család gazdasági fenntartása, ami megnehezíti, hogy gyermekeikkel minőségi időt tölthessenek. Hazánkban 2023 előtt ötnapos szabadság járt az apáknak, majd az EU-s irányelvek alapján ez tíz napra emelkedett.
Európában apasági szabadság terén Spanyolország jár az élen 16 héttel, majd következik Finnország 11 és Hollandia öt héttel. A tíznapos szabadság mintáját követi Bulgária, Dánia, Csehország és Olaszország is, míg Romániában csak ötnapos, Szlovákiában és Horvátországban pedig a törvények egyáltalán nem szabnak meg apaszabadságot.
Magánnyugdíj
A magánegészségügy mellett a magánnyugdíjpénztárak visszaállítása is a legnépszerűbb szakpolitikai javaslatok közt szerepel 4,1-es átlagponttal, igaz, itt jelentős a különbség a kormánypártiak (3,7), az ellenzékiek és a pártnélküliek (egyaránt 4,2) között. A válaszadók ez esetben is viszonylag magasra értékelték személyes érintettségüket: 3,4 ponttal ez a javaslat érte el a harmadik legmagasabb értéket. Az eredményt nagyban befolyásolhatta az, hogy a 65 év felettiek már nem fizetnek be nyugdíjjárulékot, ezért kevésbé is érezték magukat érintettnek (2,4), a többi korosztályhoz képest (3,8). A szóban forgó idősebb generáció mindössze 3,8 ponttal támogatta a szakpolitikát, szemben a többi korosztály 4,1-es értékével.
A fókuszcsoportos beszélgetésekből kiderült, hogy a lakosságban igen mély nyomot hagyott a magánnyugdíjpénztárak több mint tíz éve történt államosítása. Emiatt a véleményekben megjelent a pénztárakkal szembeni bizalmatlanság is. A magányugdíjpénztárak feladata az állami nyugdíjterhek csökkentése lenne, hiszen az állam önmagában egyre kevésbé képes ellátni Európa elöregedő társadalmait. Habár a tagállamok demográfiai összetétel és finanszírozási szempontból is igen eltérők, a nyugdíj kérdése mindenhol heves vitákat kavar. Ez olykor utcai megmozdulásokoz és sztrájkokhoz vezet, amikben a francia társadalom élen jár. Pusztán állami fenntartással egyre inkább lehetetlennek tűnik a kérdés megoldása, ezért az önkéntes nyugdíjpénztárak, nyugdíjbiztosítások és előtakarékossági számlák kiterjesztése szükségszerű lehet a megoldáshoz.
Könnyű drogok
A legnépszerűbb szakpolitikák után lássuk a három legnépszerűtlenebbet, melyek közül kiemelkedik a könnyűdrogok dekriminalizációjára vonatkozó elképzelés. Ennek támogatottsága 2,3 pont volt, ezen belül a kormánypártiak 1,9-re, az ellenzékiek 2,8-ra, a bizonytalanok 2,2-re értékelték. A támogatás mértéke mögött – ahogyan az identitáspolitikákkal kapcsolatos vitákban általában – fontos tényező a kor: a 18 és 29 év közöttiek 2,8 pontot, a 65 év felettiek ezzel szemben pusztán 1,7-et adtak átlagosan. A támogatottság mértéke a végzettséggel is változik. Amíg a legalább érettségivel rendelkezők 2,5 pontra értékelték, addig a 8 általánost végzettek 1,9-et, a szakmunkásképzőt végzettek pedig 2,1 pontot adtak. Azaz a kérdésben a különböző generációk és iskolázottsági csoportok még a politikai törésvonalaknál is megosztottabbak. A kérdés világszerte heves vitákat vált ki. A polarizált vélemények mögött az is ott lehet, hogy a dekriminalizálást sokan a legalizálással azonosítják. Ugyanakkor amíg a legalizáció azt jelenti, hogy az állam törvényi keretek között szabályozza és engedélyezi adott szerek használatát, addig a dekriminalizáció esetében az állam különböző formában továbbra is üldözi az előállítást, a forgalmazást, sőt adott esetben a fogyasztást is, de ezek jogi következményei pénzbírsággal büntetendő szabálysértéssé enyhülnek.
Európa szerte eltérő drogpolitikák léteznek. Sokan Hollandiára asszociálnak mint olyan országra, ahol legális a marihuána fogyasztása, azonban a valóságban a kannabisz nem orvosi fogyasztása és terjesztése az arra kijelölt coffee shopokon kívül illegális. Észak-Amerikában is változások tapasztalhatók a drogpolitika terén. Kanada 2018-ban legalizálta a marihuánát, az Egyesült Államokban pedig az utóbbi években egyre több állam lép ugyanerre az útra. Ezt több esetben népszavazáson is támogatták az amerikaiak. Magyarország drogpolitikája ehhez képest szigorú. A jelenlegi kormány a 2013-ban elfogadott nemzeti drogellenes stratégia alapján törvényi szinten nem tesz különbséget terjesztők és fogyasztók között, akik akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetők. Mindez azonban nem szorította vissza a kábítószer-fogyasztást. Egyre több híradás számol be a dizájnerdrogok terjedéséről és az abból eredő halálesetekről. Emellett a legutóbbi adatok szerint Magyarország vezeti azoknak az országoknak a listáját, ahol a legmagasabb az alkoholfogyasztási zavarok előfordulási aránya (a lakosság 21,2 százaléka érintett).
LMBTQ házasság
Az azonos neműek házasodáshoz való joga is az egyik legnépszerűtlenebb szakpolitika (2,4 pont). A válaszadók se érintettség (1,3), se társadalmi fontosság (2,4) szempontjából nem értékelték magasra. A támogatottság azonban jelentősen eltér, ha külön tekintünk az ellenzéki és a kormánypárti válaszokra: míg az ellenzékiek 3,2-t, a pártnélküliek pedig 2,4-et, addig a kormánypártiak pusztán 1,7 pontot adtak átlagosan a javaslatra, és ezzel a kérdés az egyik legmegosztóbbnak bizonyult a kutatásban szereplő 15 közül. A megengedő álláspontot ebben az esetben is jobban támogatja a fiatalabb generáció (3 pont a 18–29 évesek között, 1,9 a 65 év felettiek között) és a felsőfokú végzettségűek (ők 2,8 pontra, az érettségizettek 2,6-ra, míg az érettségivel nem rendelkezők 2,1-re értékelték).
A nemzetközi kontextust illetően Hollandiában már több mint húsz éve legális az azonos neműek házassága, de olyan tradicionálisan katolikus számító országokban is, mint Spanyolország (2005), Írország (2015) és Málta (2017) már évek óta legális. Ezzel szemben Lengyelországban és Magyarországon valamilyen formában a napig stigmatizálják az LMBTQ közösséget, nem utolsósorban a kormánykommunikáció szintjén. A „gyermekek védelmének” nevében indított negatív kampány következtében hazánkban több olyan törvényt is elfogadtak, melyek korlátozzák a homoszexuálisok jogait, emiatt az Európai Bizottság eljárást kezdeményezett Magyarország ellen. Ezzel párhuzamosan erőszakos társadalmi megnyilvánulások is megfigyelhetők az LMBTQ közösség tagjai ellen. Ugyanakkor a külföldi példák azt mutatják, hogy az LMBTQ emberek társadalmi elfogadottsága növekedett az olyan országokban, ahol a jogi emancipáció megtörtént.
Örökbefogadás
Az LMBTQ emberek örökbefogadáshoz való jogát a házassághoz hasonló arányban támogatták a válaszadók: összesen 2,4 pont, 1,9 pont a kormánypártiak, 3,2 az ellenzékiek és 2,3 a bizonytalanok körében. A különbségek a csoportok között kor és végzettség szerint is hasonlóak az azonos neműek házasságához. Fontos kiemelni, hogy a legtöbb országban a homoszexuális személyek által történő örökbefogadásnak nincs törvényi akadálya, ugyanakkor az azonos nemű párnak általában csak az egyik tagja lehet törvényesen szülő. Hazánkban az LMBTQ közösség jogait korlátozó törvények közt az utóbbi években több olyat is elfogadtak, melyek gyakorlatilag ellehetetlenítik az egyedülállók és ezzel együtt az azonos nemű párok örökbefogadási lehetőségét. A jogszabály elfogadásakor gyermekvédelmi és pszichológus szakértők úgy nyilatkoztak, az örökbefogadás során nem a szülők kapcsolati állapota kellene, hogy a legfontosabb szempont legyen, hanem az, hogy ki tudja a legjobban nevelni a gyermeket, ami nem feltétlenül függ össze azzal, hogy az örökbefogadó egyedülálló, élettárs vagy házaspár.
A 21 Kutatóközpont kutatásának legfőbb tanulsága, hogy a lakosság körében azok a szakpolitikai elképzelések a legnépszerűbbek, amelyek (a materiális értelemben vett) életminőségük javítására vonatkoznak, míg társadalmi és kulturális kérdésekben jellemzőbb az elutasítás. Ez nem meglepő, ha az ország gazdasági helyzetére gondolunk, ugyanakkor a nemzetközi példák rávilágítanak, hogy a kezdetben kevésbé népszerű szakpolitkák sokszor éppen a gyakorlaton keresztül válhatnak elfogadottá, a rövid távon talán népszerűtlen politikai döntések pedig hosszú távon társadalmi és gazdasági előnyökkel járhatnak.
A teljes tanulmány itt olvasható.
Kiss Kata, Herskovits Dávid (21 Kutatóközpont)
