Bizonyára találkoztak már olyan történelmi vagy családregénnyel, amelynek az elején a szerző bemutatja a szereplőket, valamint azt, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással. Ez a többszereplős művekben gyakran segít, mert a bonyolult történetekben, amikor később nehezen követhetően bonyolódnak a szálak, vissza lehet lapozni ezekre az első oldalakra. Hasznos lehet ez a módszer a szövevényes maffiatörténetekben is, ezért kezdjük is mindjárt ezzel.
Szereplők:
- Döcher György, más néven „Csontkezű” és Marinov Dimo Dimitrov más néven „Bolgár Misi”. Kettejüket ölték meg 1999. február 2-án a Palotás kisvendéglőben.
- Sátor Lajos, az egyik szlovák maffia vezetője – (már nem él).
- Szamaránszky Árpád, a Sátor Lajos vezette szlovák maffia tagja (már nem él).
- Bodoky Károly (B. Károly), Sátor Lajos közeli bizalmasa.
- H. Sándor, későbbi nevén D. Alex, még később U. Alex, alvilági nevén „Turek”. Korábban Csontkezű barátja, bűntársa, végül haragosa, majd – a vád szerint – megöletésének felbujtója.
- Pápay Tibor, a Pápay klán főnöke és 9 társa. Őket ölték meg a dunaszerdahelyi Fontana bár előtt, másfél hónappal Csontkezű és Bolgár Misi kivégzését követően.
Térjünk vissza gondolatban a kilencvenes évekbe. Felsorolni is nehéz, hány gyilkosság, leszámolás, maffiakapcsolat jellemezte ezt az időszakot. Dezső András újságíró egy egész könyvet szentelt a korszaknak, amelyből csak néhány ügyet említenék emlékeztetőül:
- Prisztás-gyilkosság,
- Cinóber-gyilkosság,
- Fenyő János meggyilkolása,
- az Aranykéz utcai robbantás, melynek Boros Tamáson (egykori olajszőkítőn) kívül három másik halálos áldozata és 20 sebesültje volt.
Idén januárban a szlovák és a magyar rendőrség közös sajtótájékoztatóján részletesen ismertették a 23 évvel ezelőtt történt Döcher-gyilkosság és a dunaszerdahelyi mészárlás nyomozásának eredményét. A magyar rendőrség még 2011-ben létrehozott egy nyomozócsoportot a „döglött akták” újranyitására, pontosabban a leszámolás típusú addig megoldatlan bűntettek felderítésére.
A két szervezet kooperációjának eredményeként lehetett kideríteni a két ügy közötti összefüggést, amelyet a rendőrök meglehetősen szellemesen
jellemeztek (barter: cserekereskedelem vagy kompenzációs ügylet). A barter lényege az volt, hogy „egy magyar és egy szlovák maffiavezér megállapodott abban, hogy megöletik egymás riválisait. Turek megkérte a felvidéki maffia vezérét, Sátor Lajost, hogy ölesse meg korábbi bűntársát, Döcher Györgyöt, akivel megromlott a kapcsolata. Míg a gyilkosságért cserébe Sátor Lajos azt kérte Turektől, hogy végezze ki riválisait, a Pápay-klán tagjait.”
Budapesten a XV. kerületi Palotás vendéglőben 1999. február 2-án lőtték főbe Döcher Györgyöt és Bolgár Misit. Döcher feleségét, aki ott ült velük, nem bántották. A tettes a 20 lövés leadása után gyorsan távozott, majd a kint várakozó társával együtt elhajtottak. A rendőrség szerint Sátor Lajos adott két emberének utasítást a gyilkosságra – Bodoky Károly adta le a lövéseket, és Szamaránszky Árpád ült a kocsiban, ő biztosította a helyszínt.
Itt azért muszáj megjegyezni, hogy egy évvel korábban mind a magyar, mind a szlovák rendőrség szerint Szamaránszky adta le a lövéseket, és Bodoky ült a kocsiban. Nagyon nem mindegy, hogy ki a tettes és ki a bűnsegéd. Ám Szamaránszky – aki a szlovák maffiapernek is vádlottja volt – 2005-ben autóbalesetben meghalt. Az utasítást adó Sátor Lajost pedig 2010 decemberében lelőtték. A rendőrség közölte, hogy a gyilkosságot megrendelő Tureket Budapesten, az azt végrehajtó Bodokyt Németországban ugyanazon a napon fogták el.
A Fővárosi Főügyészség mindkettőjük ellen – Turek ellen felbujtóként – előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés miatt emelt vádat, és mindkettőjükre életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását indítványozta a vádiratban.
A bírósági előkészítő ülésen az ügyész már „csak” 18 évi szabadságvesztést kért a két vádlottra, ha az ülésen beismerő vallomást tesznek. Egyikük sem ismerte be a bűnösségét, ezért a bíróság tárgyalásra utalta az ügyet. Turek szerint „légből kapott” az egész vádirat, és egyetlen közvetlen bizonyíték sincs ellene. Bodoky is tagadott, érdemi vallomást – jelezte – majd a tárgyaláson tesz. A bizonyítékokat természetesen pontosan még nem ismerjük, azt azonban már lehet tudni, hogy a nyomozás során Bodoky Károly mind a budapesti, mind a dunaszerdahelyi bűncselekmény – a Pápay klán tagjainak lemészárlása – kapcsán beismerő vallomást tett. Az sem segít Turek helyzetén, hogy egy korábbi barátja és üzlettársa – Turek fenyegetésétől félve – a rendőrséghez fordult, és elmondta, hogy az ő házának terasza alatt fegyverek vannak. A nyomozók egy egész fegyverarzenált találtak a beton alatt, köztük azt a fegyvert is, amellyel Döchert megölték.
Ki volt Döcher György, a Csontkezű, és ki volt a soknevű Turek?
Már említettük a kilencvenes évek néhány ismertebb gyilkosságát.
A szervezett bűnözés létét az akkori statisztika is alátámasztja: 1990 és 1993 között 15 személy halálával kapcsolatban merült fel a bérgyilkosság gyanúja, de számtalan eltűnés mögött is gyilkosságok álltak. A rendőrök gyanúja szerint a kilencvenes évek elején Döcher Györgyhöz is számos gyilkosság volt köthető. Így például két müncheni autókereskedő meggyilkolása ugyanúgy, mint a siófoki Napfény szálloda recepciósának tarkón lövése. Mindkét bűntettet ugyanazzal a fegyverrel követték el. Hozzá hasonlóan hírhedt volt egykori barátja és bűntársa, Turek is. A magyar rendőrség állítólag őt adta ki Szlovákiának Jozef Rohácért cserébe, akitől a Fenyő-gyilkosság megoldását remélték. Az állítólag hozzájuk köthető számos gyilkosság közül azonban egyet sem sikerült rájuk bizonyítani.
Döchert meglehetősen bizarr körülmények között tudták megölni, ugyanis abban az időben éppen börtönbüntetését töltötte. 1996-ban lopás, dolog elleni erőszak, önbíráskodás, csalás, magánokirat-hamisítás, súlyos fenyegetéssel folytatólagosan elkövetett zsarolás, súlyos testi sértés, lőfegyverrel való visszaélés és személyi szabadság megsértése miatt öt év börtönt szabtak ki rá. Hogy üldögélhetett akkor 99’-ben a Palotás vendéglőben?
A büntetés-végrehajtási törvény lehetővé teszi, hogy bizonyos esetekben az elítélt „enyhébb végrehajtási szabályok” (evsz) szerint tölthesse le a büntetésének egy részét, mint amit a börtönszabályok előírnak. De kik részesülhetnek ebben a könnyítésben? A törvény szerint azok, akikkel szemben
különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti.
Maguk a feltételek lényegében korábban is azonosak voltak. Mielőtt rátérnénk arra, hogy a börtönparancsnokság milyen konkrét szabályokat szegett meg Döcher esetében, nézzük végig csupán ezeket az általános feltételeket. Az „elítélt személyisége”, „előélete”, „életvitele”, „az elkövetett bűncselekmény” stb. Ha csak ezeket vesszük figyelembe, már az is elég ahhoz, hogy az evsz-t nem a Döcher típusú elítéltekre találták ki. (Megjegyzendő, hogy természetesen a döntést az evsz alkalmazásáról minden esetben a büntetés-végrehajtási bírónak kell meghoznia.)
De akadt ott más is.
Lett is nagy botrány az ügyből. Dávid Ibolya akkori igazságügyminiszter amellett, hogy tájékoztatást kért az ügyről, rögtön felvetette, hogy az egész evsz-rendszert szigorítani kell. (Ismerős, nem? A névre/konkrét esetre alapított jogalkotást nem ma találták ki.) Jogvita tört ki azon is, hogy abba a hat hónapba, amit minimum le kell tölteni, mielőtt evsz-t kapna valaki, beleszámít-e az előzetesben töltött idő. Solt Pál, az akkor Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a miniszterrel szemben leszögezte: jogerős bírói határozatot nem lehet felülvizsgálni. (Vajon a mai OBH elnöke is szembeszállna a bírói függetlenség nevében Tuzson Bencével?)
Tény, hogy a börtön gazdasági igazgatója és két munkatársa ellen fegyelmi eljárás indult, sőt a gazdasági igazgató ellen büntetőeljárás is. Ez utóbbiban a bíróság jogerősen felmentette az illetőt, ám a fegyelmi büntetését, az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezését az érintett által indított munkaügyi perben a Fővárosi Bíróság helybenhagyta. (Cikkünket a megjelenés után korrigáltuk, pontosítva a fegyelmi- és büntetőeljárás érintettjét – a szerk.)
Miért is tartom bizarrnak Döcher megölésének körülményeit? Kapott egy meg nem érdemelt kedvezményt a börtön parancsnokságától, ami az életébe került.
