Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Munka törvénykönyvéről szóló törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az a szakszervezet, amelynek a taglétszáma csak a kollektív szerződés megkötése után éri el munkavállalók tíz százalékát, a kollektív szerződés módosításáról szóló tárgyaláson csak tanácskozási joggal vehet részt – írta az Index. A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumnak bírája – az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – indítványozta ezt. Úgy ítélte meg, a szabályozás sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt önkényes megkülönböztetés tilalmát, kellő súlyú alkotmányos indok nélkül, szükségtelenül és aránytalanul tesz különbséget a munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességet szerzett szakszervezetek között. Emiatt az alapügyben felperes szakszervezet szinte teljesen kiszorult a kollektív szerződés alakításából, noha az ahhoz szükséges taglétszámmal rendelkezett.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2012. évi I. törvény (Mt.) 276. § (8) bekezdésének „– tanácskozási joggal –” szövegrészét, valamint a folyamatban lévő perekben alkalmazási tilalmat rendelt el. A bekezdés a következő szöveggel marad hatályban:
(8) Az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételnek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni, és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson részt venni.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése – Márki Zoltán és Patyi András különvéleményével – határozatában megállapította, hogy az egy adott időpontban kollektív szerződéskötési képességgel (megfelelő taglétszámmal, képviseleti erővel) rendelkező szakszervezetek közötti különbségtétel a kollektív szerződés módosítására irányuló folyamatban kizárólag a korábban megkötött kollektív szerződés kötelmi jellegét tartotta szem előtt.
A kollektív szerződés megkötését követően reprezentativitást szerzett szakszervezeteknek tanácskozási jogot biztosító szabályozás figyelmen kívül hagyta a kollektív szerződés alapvető jellegzetességeit (rugalmasság, aktualizálhatóság), annak rendeltetését (a munkáltató és a munkavállalók érdekeinek megfelelő megállapodás) és normatív jellegét (a kollektív szerződés jogszabályszerűen viselkedik az érintett munkáltató összes, munkaviszonyban álló munkavállalója számára). A szabályozás tehát nem felelt meg a különbségtétel észszerűségére vonatkozó követelménynek.
