„Orbán az alapszerződés-módosítás legjobb kampányarca” – Daniel Freund EP-képviselővel Fóti Tamás beszélgetett
Daniel Freund (38) a német Zöldek képviselője az Európai Parlamentben. Májusban egyfajta tényfeltáró úton járt Magyarországon, mint a Költségvetés Ellenőrző Bizottság tagja. Arra voltak kíváncsiak, milyen körülmények között használja fel Magyarország az uniós forrásokat, miként gondoskodik a Számvevőszék arról, hogy a kedvezményezettek átláthatóan és elszámoltathatóan használják fel a pénzeket. A misszió meglehetősen ellenséges fogadtatásban részesült a kormányszervek részéről, amelynek legabszurdabb része az volt, amikor tárgyalásaikkal egyidőben a kormányszóvivő már sértően minősítette munkájukat. Freund szerint az EU bővítésének következő fordulója nem történhet meg az EU alapszerződésének módosítása nélkül, például néhány területen meg kellene szüntetni az egyhangúság követelményét. Mint a magyar és a lengyel gyakorlat mutatja, az EU-t nem lehet kitenni annak, hogy egy-két ország blokkolhasson fontos uniós politikákat. „Orbán hasznos munkát végzett az utóbbi egy évben azért, hogy minél több ország lássa be, nem megy alapszerződés-módosítás nélkül.
Nyerges András: Színrebontás – Milyen legyen Magyarország?
„Magyarország olyan legyen, mint 1867-ben, a kiegyezés idején volt” – ez az óhaj Orbán Viktor kötcsei kinyilatkoztatásában épp az idén hangzott el – és mintha azt sugallná ezzel, hogy az ország ma még nem olyan. Hadd nyugtassam meg a miniszterelnök urat, semmi vész, kívánsága beteljesülésére nem kell beláthatatlanul sokat várni, sőt, számos tekintetben máris majdnem olyanok vagyunk, mint akkor.
Feltűnő hasonlóság mutatkozik például abban (s ennek ecseteléséhez hadd hívjak segítségül kiegyezéskori szerzőket), például a tudósnak, írónak egyaránt kiváló Asbóth Jánost, aki a csaknem két évtizedig regnáló, akkori kormányfőről, Tisza Kálmánról tanúsítja: „Olyan minisztereket neveztetett ki, akiket ő csinált a semmiből, vagy legalább feltétlenül alárendelték magukat minden kívánságának .A párt, kormányrendszerének alkalmatos eszköze, minden szeszélyének vakon engedelmes közege, valósággal szavazógépe volt”.
Nincs ez másképp Mikszáth Kálmán szerint sem, aki úgy látta: „Tisza Kálmán diktátori szerepet vitt, úgyszólván ő vitte mind a nyolc miniszteri tárcát, s ő gondolkodott, beszélt egész pártja helyett”. Íme, már rá is leltünk valamire, amiben Magyarország már most is épp olyan, mint a követendő például szolgáló kiegyezést követő években. Asbóth János az akkor legnagyobb parlamenti pártról azt állapította meg, hogy nem más, mint “a miniszterelnök kormányrendszerének alkalmatos eszköze, minden szeszélyének bizalomteljes és vakon engedelmeskedő eszköze, valósággal szavazógépe”. Annál inkább fejet kell hajtanunk Asbóth éleslátása előtt, mivel a mostani kormánykoalíció létrejöttét mégcsak nem is sejthette, de azt kiegyezés idején is tökéletesen eltalálta, hogy a működőképes hatalomkoncentrációnak csakis ez lehet a megoldása.
Berend T. Iván: Trump és a 2024 évi elnökválasztás
Augusztus 23-án lezajlott az első, TV közvetítette vita nyolc republikánus elnökjelölt között – Trump részvétele nélkül. Távolmaradása meglehetős nagyképű arcátlanság volt. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy a többi jelölt nem merte őt bírálni, sőt elhangzott, hogy messze ő volt a legjobb elnök a 21. században. A vita után az is nyilvánvalóvá vált, hogy abból fura módon ő került ki győztesen: a Wall Street Journal által a vita után végrehajtott közvéleménykutatás azt mutatta, hogy Trumpot a republikánus választók 59 százaléka támogatja, míg mögötte a második legnagyobb támogatást elért De Santis floridai kormányzó 46 ponttal lemaradva mindössze 13 százalékot nyert.
Nehéz megérteni, hogy mi húzódik meg a Donald Trump politikai siker-hulláma mögött. Már négy, federális, vagy állami vádemelés hozta nyilvánosságra tényekkel gazdagon alátámasztva bűnösségét:
- az elveszített választások erőszakos megváltoztatási törekvésében 2021. január 6-án felkelésre buzdítva híveit,
- csalásra biztatva Georgia állam szavazatszámlálóit, hamis elektorokkal akarva elérni győzelmét,
- egy csomó szupertitkos dokumentum szabálytalan hazaviteléért és bizonyítékok eltusolásáért,
- egy örömlány (ha még létezik ez a magyar szó) hallgatásáért meghamisított módon fizetett nagy összegért és
- üzleti csalásért.
Vajon miért sorakozik fel mögötte a republikánus párt szavazótáborának jelentős része? Vajon mi teszi őt kívánatos elnökjelöltté milliók szemében? Nem látják vagy nem akarják látni a valódi Trumpot, aki nem tudja megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, aki narcisztikus önmaga mutogatással kiabálóan rossz jellem, aki csakis saját érdekeit nézi és érvényesíti? Elhiszik például neki, amit most új elnökválasztási kampányában hajtogat, hogy ugyanis “már nukleáris holokauszt játszódott volna le, ha nem egyezek meg Észak Koreával. És bekövetkezik a nukleáris holokauszt, ha nem választanak ismét elnökké.
Miért üresek a labdarúgóstadionok lelátói? – Muszbek Mihállyal Kardos Ernő készített interjút
A Felcsúton élő 1800 falulakónak építettek egy 3800 személyt befogadó stadiont, miközben Magyarországon az első osztályú bajnoki mérkőzések átlagos nézőszáma alig éri el a 3500-at – hívta fel figyelmünket Muszbek Mihály sportközgazdász, aki szerint az üres lelátókért a túlméretezett hazai stadionok építőit lehet felelőssé tenni. Muszbek szerint, ha a bajnoki meccsek színvonala nem javul jelentősen, akkor a közönség továbbra sem lesz kíváncsi a focira. A Testnevelési Egyetem címzetes docense szerint a magyar válogatott iránt megnövekedett nézői érdeklődés sem annyira a foci színvonalának emelkedésével magyarázható, hanem a politika által tüzelt nemzeti érzésnek, ami szinte kötelező társasági eseménnyé tette a meccsekre járást. Muszbek Mihály állítja: a mérkőzéseken szotyizó politikusok viszont inkább távol tartják a jóízlésű szurkolókat, mert bár a legtöbben akár élveznék is, hogy együtt köpködnek a miniszterelnökkel, ha nem magasodna a nézők és „miniszterelnöki bagázs” társaságát védő üvegfal.
Kovács Zoltán: Török világ Magyarországon
Amint arról a sajtó beszámolt, Bán Tamás magyar állampolgár a nyílt budapesti utcán két kézzel beintett a török elnöknek, erre az elnök testőrei leteperték, a hátát ütötték és a veséjébe térdeltek. A helyszínen lévő TEK-esek menekítették ki a politikai aktivistát. Lattmann Tamás nemzetközi jogász az RTL-nek úgy nyilatkozott, szerinte Erdoğan nem volt veszélyben, ezért semmiféle intézkedés nem volt indokolt.
Vajon miért nem kapott semmiféle elégtételt Bán Tamás? A rendőrség azzal próbálta alátámasztani az elutasító döntést, hogy Erdogan elnök emberei „kiemelt személyvédelmi feladatokat láttak el”, és az erre vonatkozó szabályok alapján a védett személyt ért atrocitás esetén kötelesek voltak intézkedni. „Ennek végrehajtására azonnal, adott esetben az intézkedés alá vont állampolgár személyiségi jogainak szükségszerű sérelmével kerülhet sor” – írják.
Az ember úgy gondolja, az addig rendben, hogy a török elnököt védjék a testőrei (bár az arányosság mindenhol követelmény), a magyar állampolgárt viszont védje a hazai jogszolgáltatás. Ha várható, hogy egy utcai beintésért a török elnök testőrei ütni-verni fognak, talán nem kellene kiengedni Erdogant az utcára, vagy ha az ilyen diktátorkörökben fontos ez a látványséta, akkor viselje el a beintéseket: hajlok arra, amit Lattmann Tamás is mond, miszerint az elnök nem volt veszélyhelyzetben. Ezek a diktátorlátogatások amúgy mindig problematikusak. Annak idején, amikor 2012-ben a kínai miniszterelnökhelyettes baráti látogatást tett a Fidesz-kormánynál, Orbánék megtették azt a szívességet, hogy őrizetbe vetettek két olyan embert, akik a tibetiek véleménynyilvánítási szabadságának korlátozása miatt tiltakoztak volna: a Budapesti Rendőr-főkapitányság emberei készséggel igazoltatták és bekísérték őket. Négy évvel később a rendőrség szűkszavú közleményben kért elnézést, bírósági ítélet kötelezte erre, mert jogellenesen korlátozott szabadságjogokat 2012-ben. Ki emlékszik már erre?
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
