– Ez nem egy tudóscsoport vagy néhány tankönyvíró pedagógus álláspontja, hanem egy bevallottan szuverén állami tankönyv, ami az orosz állam hivatalos történelemfelfogását képviseli, ezért szerintem a magyar külügynek kutya kötelessége lenne tiltakozni az 1956-os magyar forradalmat sértő, és a szovjet csapatok Kelet-Európából, így Magyarországról történő kivonásán sajnálkozó megjegyzések miatt. A külügyminiszternek minimum be kellene kéretnie az orosz nagykövetet, és elmondania neki, hogy Magyarország nem ért egyet a tankönyv történelemhamisításával, és kifejeznie, hogy sok magyar érzékenységét is sértik az ott leírtak – mondta Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő a 24.hu-nak.
A történész szerint nem tudni, hogy a tankönyv mennyire alakíthatja át az orosz közgondolkodást az ország múltjára vonatkozóan, de az nyilvánvaló, hogy ez a cél. Hosszú időn át több mint egy tucatnyi tankönyv közül választhattak az oroszországi tanárok, néhány éve már csak háromból, ám szeptembertől csak azt az egyetlen állami tankönyvsorozatot lehet használni, amelynek része a kifogásolt 11.-es történelemkönyv is.
– A média mellett most már az oktatásban is csak az jelenhet meg Oroszországban, amit az állam jónak gondol – jegyezte meg Sz. Bíró, aki szerint csak egy erős ellenerő maradt fenn, mégpedig az, hogy családi körben elmondják, nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogy az a tankönyvben szerepel. – Ez persze némi bátorságot és műveltséget feltételez. Nyilván lesznek olyanok, akik képesek és el is merik mondani gyerekeiknek az igazságot, de látva a rezsim átalakulását és egyre represszívebbé válását, aligha lesznek sokan – vélekedett.
Szerinte a szóban forgó tankönyv egy évek óta tartó és egyre erősödő nyugatellenes retorika és politika folyománya, mely tragédiaként fogja fel a szovjet csapatok kivonását Magyarországról és a többi kelet-közép-európai országból. Valójában ez akkor racionális döntés volt, mert Gorbacsov és környezete felismerte, hogy jobb, ha Moszkva saját akaratából vonja ki a térség négy államából – az NDK-ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról – ott állomásozó csapatait, mintha erre konfrontáció nyomán kényszerülne. Ilyen szakértői elemzések és javaslatok már 1988-ban születtek a pártfőtitkár tanácsadói körében. – Cserébe a Nyugat is tett gesztusokat, jelentős anyagi segítséget nyújtott a Kelet-Németországból hazatelepülő katonák lakáshoz jutása érdekében. A hidegháború végén mintegy 300 ezer amerikai katona állomásozott Európában. 2014-ben, amikor az oroszok elfoglalták a Krímet, már csak hétezer – mutatott rá Sz. Bíró Zoltán, hogy a kivonulás korántsem volt egyoldalú.
Kerestük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot és a moszkvai magyar nagykövetet, Konkoly Norbertet is, hogy megtudjuk, tiltakoznak-e valamilyen formában a tankönyv megállapításai miatt, de a tárca csak Menczer Tamás államtitkár nyilatkozatát küldte el nekünk. Eszerint az államtitkár úgy fogalmazott: „1956-ban a magyar emberek fellázadtak a kommunista diktatúrával szemben, ez világos, egyértelmű tény, nem vitakérdés. Minden ezzel ellentétes állítás hamis. Ami történt, annyira egyértelmű, hogy erről nem nyitunk vitát senkivel”. Ez viszont lefordítva azt jelenti, hogy
Pedig 2016 októberében, amikor az orosz állami televízióban az 1956-os forradalom emlékét meggyalázó állítások hangoztak el, Szijjártó Péter külügyminiszter bekérette a budapesti orosz nagykövetet a külügyminisztériumba (az orosz nagykövet szerint csak beszélgettek, nem volt sem jegyzék, sem tiltakozás, bár szavainak hitelességét árnyalja, hogy arról is beszélt, Oroszországban a tömegtájékoztatási eszközök szabadon sugároznak).
Senkitől sem viseljük el, hogy megalázó módon beszéljen az 1956-os forradalomról és annak hőseiről
– közölte hét évvel ezelőtt a külügyi tárca.
Idén áprilisban ismét elhangzott az orosz állami tévében, hogy az 1956-os forradalmat nyugati nagyhatalmak szervezték, de ekkor már nem rendelték be az orosz nagykövetet emiatt. „A nagykövet bekéretésére most azért nincs szükség, mert bár az, ami az orosz állami televízióban elhangzott valóban elfogadhatatlan, de azt nem az állam képviselője, hanem egy meghívott újságíró mondta” – érvelt akkor Magyar Levente külügyi államtitkár.
Az orosz nagykövetet az elmúlt években csak egyszer, 2022. február 24-én rendelték be a magyar külügyminisztériumba, amikor Oroszország megindította csapatait Ukrajna elfoglalására, hogy közöljék a magyar kormány álláspontját az eseményekről.
A megtámadott ország nagykövetét, illetve ügyvivőjét viszont háromszor is behívták azóta. Szijjártó sértésnek vette, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik beszédében kitért Magyarországra, és azt mondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek választania kell Oroszország és a világ többi része között. Emiatt többször is kereste Orbánt, de nem kapott választ, mert a magyar kormányfő Zelenszkij szerint fél az orosz befolyástól. Ezért tavaly áprilisban Szijjártó ismét berendelte az ukrán nagykövetet.
Legutóbb, idén júliusban Menczer Tamás államtitkár féltucat nagykövetet kritizált, amiért tiltakoztak a szerintük súlyosan kirekesztő és melegellenes „gyerekvédelmi törvény” ellen, kérdésnek álcázott sértésekkel, így például az amerikai diplomatától azt tudakolta, képesek lesznek-e jövőre tisztességesen megrendezni a választást, mert szerinte a legutóbbin az egész világ sírt vagy röhögött.
