Aczél Géza: Egy öreg kibic naplójából 14.
Az elesettek szolgálatára felesküdött intézményesített papság is, amely a hitéletet agyonnyomorító diktatúrák forgatókönyvében sem kevésbé fontos elem. Ahogy törleszkedik, lop és hazudik, „nézni is tereh”. Ne feledjük, a mítosz és az önmítosz megteremtése szinte történelmi kategória, végigvonul az önkényuralmakon. Mikor kis hazánkban is beérett a zsarnokság keserű gyümölcse, agyament kormányközeli trógerek rögtön le is csaptak történelmünk egyik legnemesebb korszakára, a reformkorra. Arra az időszakra, mely a sötét feudalizmus után távlatos eszméivel polgári szintre emelte a fejlődés lehetőségeit. Összeeszkábálták hát a Széchenyik, Kossuthok, Kölcseyk, Vörösmartyk, Arany Jánosok, Táncsicsok, Petőfik és még számos történelmi nagyság trónusát. Valaki meg primitív módon közéjük keveredett a háztájiban gyártott hazugságözönben (holott talán az sem biztos, hogy beteges víziója az Anyám tyúkja életképének hálás sorain túljutott), ráadásul gyártott költőnk elé egy békehalandzsát. Végül cinikus kalandorsággal a pápa mellett kötött ki, s kettejük fölött már csak az Úr maradt. Aki kicsit is járatos a karakterológiában, az egy felfelé rebbenő pillantásból kiolvashatta, amint átsuhan rajta az elégedetlenség: de hát ott fönn van ennek egyáltalán törvényes kétharmada?
Bacsák Dániel: Szentgotthárdi (rém)történet
Néma csend.
Ez minden, amit a közvéleményből, az ellenzéki pártokból, a civil és a szakmai szervezetekből – egyáltalán, bárkiből kiváltott az, hogy Budapesttől ugyan meglehetősen messze, de azért még éppen az országhatárokon innen, aprócska fekete rovarok ezrei zabálnak fel eleven emberi testeket egy állami fenntartású szociális intézményben. Tőlünk keletre (igen, keletre: Romániában) alig néhány hete kormányválságot idézett elő egy idősotthonokról készült oknyomozó riport, tőlünk nyugatra pedig aligha lehetne a szentgotthárdihoz hasonló felvételeket készíteni.
Nálunk hiába lepik be ágyipoloskák a magatehetetlen betegeket a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó pszichiátriai intézetben, ez lényegében az égvilágon senkit nem érdekel. Nyár van, strandidő, énekesek válnak, oligarchák jachtozgatnak, haverok, buli, fanta – kinek hiányzik ez a kellemetlenkedés.
Minden szétkorhadt. Az állam működésképtelenségének kézzelfogható bizonyítéka, hogy Európa legnagyobb, még működő (működő?) bentlakásos pszichiátriai intézetében a 2013. január 1-jén véghez vitt államosítást követően olyan körülményeket teremtett, amiket még a XIX. századi, poe-i értelemben vett horrorisztikus elmegyógyintézetekben is pironkodva szemléltek volna. Tíz év alatt harmadával csökkent a dolgozói létszám, orvosok és szakápolók már csupán az emberek emlékezetében, az infrastruktúra ütemezetten rohad, alulképzett és alulfizetett nővérek vívnak elkeseredett, reménytelen harcot a rovarinvázióval, amire a fenntartó (nevesítsük, bár inkompetenciájánál csak a tehetetlensége nagyobb: Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság) legösszetettebb válasza a kijárási tilalom elrendelése. Bezárni az ellátottakat.
Klaniczay Péter: A zsámbéki romról – remélhetőleg nem múlt időben
A zsámbéki öregtemplom és környezetének megújítása címmel kiírt pályázat hamarosan a végéhez közeledik. Mégis sok szakemberben ott van a bizonytalanság, hogy a kiírók nem kellően mérlegelték az elvárásokat, és a már évszázadok óta romként ismert együttes – felgyorsult pusztulása ellenére – olyan mértékű változásnak néz elébe, amivel jóvátehetetlen veszteség érheti a páratlan táji/történeti és egyben műemléki értékű együttest, nemcsak Zsámbék szempontjából, hanem a magyar és nemzetközi közvélemény megítélésében is. Hazai szakmai szervezetek is hangot adtak aggályaiknak. A pályázati kiírás egyes pontjait figyelembe véve a romegyüttes állapotán és történetén keresztül néhány gondolattal érdemesnek tűnik az ismeretek elmélyítése.
A pályázat előkészítéseként már tavaly augusztus végére elkészült a mintegy 800 oldalas tanulmány, amelyben a számos szakembert tömörítő tervezőcsapat történeti, műszaki, restaurátori szempontból elemezte a rom és környezetének állapotát, valamint az eddig készült beavatkozásokat, és ismertették a fellelhető forrásokat, amivel a kiírók a pályázók munkáját kívánták segíteni. A pályázati kiírásban viszont – természetesen a templom egyedülálló értékeinek megmentése érdekében – olyan mértékig meghatározták az elvárt funkciókat és az együttes végső állapotát, amivel szinte eldöntötték a rom „jövőképét” is, sőt szinte egyedüli megoldásként a teljes visszaépítést rögzítették mint a legfőbb bírálati szempontot a benyújtandó tervekkel kapcsolatban. S ahelyett, hogy a romtemplom további állagromlásának megakadályozására és kulturális/turisztikai/egyházi célú hasznosításának elősegítésére, valamint fenntartásának és megközelíthetőségének biztosítására kértek volna tervezői ötleteket, nem kizárva ezzel az egyébként – a kiírók által is – egyedülállónak és páratlannak kikiáltott, Zsámbék jelképének számító rom romállapotban való megőrzésének esetleges módozatait, a kiíró jelentősen megkötötte a tervezők mozgásterét, túlzottan befolyásolva az alkotói fantáziát, a tervezői szabadságot.
Szerbhorváth györgy: ESTA – kollektív fegyelmezés
A múlt hét eleji hír szerint az Egyesült Államok korlátozza a Magyarországról érkező emberek vízummentességét a 2011 és 2020 között kiállított új útlevelekkel kapcsolatos biztonsági aggályok miatt. Az elektronikus utazási engedélyezési rendszer (ESTA) érvényessége a magyarok számára mostantól két év helyett egy év lesz, és csak egyszeri beutazásra jogosít.
Hogy az USA csuklóztatná a magyar kormányzatot, az országot, az enyhén szólva érthető. Az is érthető, hogy az utóbbi bő évtizedben széthajigált egymillió magyar útlevél mindenkinek szemet szúr, aki nem olyan biztonságpolitikai szakértő, mint Bakondi György. Mégis van itt egy furcsaság, azon kívül, hogy az újabb hidegháborúban ez, mondhatni, pimf ügy. Akkor lesz az igazi, ha kifelé menet is engedélyt kell majd kérnünk.
Ezzel ugyanis aligha Orbánékat bünteti az USA, hanem az átlagos utazni vágyót, bár tagadhatatlan: ahogy az efféle vízumügyekben jutalmaznak is országokat (vagyis a polgáraikat), úgy most a kedvezményt is tőlük lehet megvonni.
Kovács Zoltán: Élet
Szijjártó Péter a Facebook-oldalára feltöltött videóban a Donald Trump volt amerikai elnök ellen indított újabb vádemelésről továbbá azt mondta, hozzászokott már ehhez. „Amikor egy konzervatív vezetőnek esélye van fontos pozíciót megnyerni, akkor ezt a vezetőt azonnal támadás éri a liberális mainstream részéről.” Ez a gondolat úgy, ahogy van, legalábbis pontatlan. Trump ellen nem most, hanem évek óta folytatnak eljárásokat. Ez már a negyedik vádemelés a volt amerikai elnök ellen – írja a Sky News, idézi az Index.hu. Fulton megye ügyésze, Fani Willis összesen 13 vádpontot hozott fel az egykori elnök és társai ellen, többek között okirathamisítás és zsarolás miatt.
Ugyancsak a magyar külügyminiszter jelentette ki, hogy „Svédország NATO-csatlakozását a kormány nagyon is támogatja, hiszen benyújtotta már törvénytervezetét a ratifikáció tárgyában.” Mindenki tudja, hogy a kormány egyszerűen packázik a svédekkel. Ebben az országban mindenben a kormány, közelebbről a kormányfő dönt, a parlament akkor szavazza meg a ratifikálást, amikor Orbán majd úgy látja.
Szijjártó ezt sem így tudja, ő úgy véli, nem Orbán dönt: „A képviselőinken múlik, akik a parlamentben kétharmados többséggel rendelkeznek, hogy mikor kívánják napirendre tűzni ezt a kérdést.” Elmondta, az elmúlt tíz évben állandó vádakat és rágalmakat fogalmaztak meg „velünk szemben” a svéd politikusok, mondván, „Magyarország nem demokrácia, diktatúra vagyunk”, bármit csináltunk, az nem volt legitim. Szijjártó elfelejti, hogy ezeket az állításokat nemcsak a svédek, hanem az egész európai közösség hasonlóképp megteszi időről időre.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
