Ha látsz egy mikrofont, kezeld úgy, mintha be lenne kapcsolva. Ez a Bevezetés a politikába tanóra egyik első anyaga, de a politikusok még így is gyakran megfeledkeznek a leckéről. Csak azért, mert valaki azt gondolja, hogy a mikrofon már nincs bekapcsolva, simán rögzítheti a hangját. Ez történt Várhelyi Olivér magyar uniós biztossal is az Európai Parlamentben.
Várhelyi kedden a plenáris ülésen a bizottság tagjaként válaszolt az európai parlamenti képviselők kérdéseire. Miután befejezte angolul a válaszadást az egyik kérdésre, visszaült, odafordult a kabinetfőnökéhez, és magyarul megkérdezte:
Hány hülye van még?
Az ügyből azért lett komolyabb botrány, mert a DK képviselője, Rónai Sándor azt kreált belőle. A felvételt a DK küldte ki, minimum bocsánatkérést vagy lemondást követelve azért, mert az uniós biztos lehülyézte az EP-képviselőket.
Hogy miért háborított ez fel mindenkit?
Egyrészt azért, mert éppen a magyar biztosról van szó. Az Orbán-kormány elmúlt évtizedben vitt harcias politikájának következményei vannak a Brüsszelben dolgozó magyarokra nézve. A magyar kabinettel eleve ellenségesek az EU-ban, sokszor még a valós érvekkel alátámasztott álláspontját is ellenérzésekkel kezelik.
A másik ok az, hogy létezik egy politikai küzdelem az Európai Unió különböző intézményei között. Várhelyi a bizottság tagja, ez a testület az Európai Unió végrehajtói ága, kvázi kormánya. Egyedül a bizottság tud törvényalkotást kezdeményezni, ez pedig egy olyan képesség, amelyre az Európai Parlament tagjai régóta vágynak. Erről korábban készítettünk egy videót is, itt lehet megnézni:
Az EP-képviselők tehát érthetően idegesek lesznek, ha a hatalmasabb és a parlamenttel szemben sokszor lekezelő bizottságtól valaki pont az ő üléstermükben tanúsít tiszteletlenséget. Várhelyi elsuttogott mondata nem feltétlenül csak Várhelyi gondolatait tükrözi, sokan gondolják úgy, hogy a magukat technokratának, szakértőnek tartó bizottsági tagok nem sokra becsülik az alapvetően politikusokból álló parlamentet.
A kijelentésre egyből ráugrott a baloldal, a liberálisok és a zöldek is, akik minimum bocsánatkérést kértek. Várhelyi erre kiadott egy közleményt, amelyben azt írja, elnézést kér az esetleges félreértésért, de ő valójában egy másik beszélgetést folytatott a mellette ülő kabinetfőnökével, és leszögezi, hogy tiszteli az EP-t és annak képviselőit.
A képviselők vizsgálatot követeltek Várhelyi ügyében, ami valószínűleg meg is fog történni. Roberta Metsola, a parlament elnöke közölte, hogy a jogi szolgálatok most vizsgálják, mit lehet ilyenkor tenni. Azt viszont túlzás lenne várni, hogy Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke kirúgja a testületből Várhelyit.
Részben azért, mert Várhelyi eleve nehezen és konfliktusosan került be a bizottságba, miután az eredetileg jelölt Trócsányi Lászlót meghallgatás nélkül utasította el a parlament. Orbántól két nevet kértek a volt igazságügyi miniszter helyett, egy nőt és egy férfit, de csak egyet kaptak: Várhelyi Olivérét.
A biztos szinte egész életében az EU-ban dolgozott, még azok is elismerik a szakértelmét és intellektusát, akik egyébként nem szeretik. Márpedig sokan nem szeretik. Amikor megválasztották, azt írták róla, hogy Várhelyi alapvetően karcos ember, mindenkivel bizalmatlan, nehéz elnyerni az elismerését. A beosztottjaival sokszor udvariatlan, durva, agresszív, egy rossz iskolai tanár stílusában teremti le őket. Arról is írtak, hogy az elfojtott feszültség érezhetően látszik rajta, és sűrűn kiabál.
Emellett pedig a magyar kormány és Orbán Viktor felé feltétel nélkül lojális annak ellenére, hogy soha életében nem volt politikus, mindig a háttérben végezte az alapvetően szakmai munkáját, amit viszont kifejezetten színvonalasnak ítélnek. Várhelyi sokáig volt Magyarország nagykövete az EU-ban, itt is asszertíven képviselte a magyar álláspontot, amivel gyakran konfliktusba került az unió többi részével.
És ide vezethető vissza maga a kirohanás is. Várhelyi – az őt az EP-ben kérdező horvát Tomiszláv Szokol szerint – azért húzta fel ennyire magát, mert arról kérdezték, miért támogatja ilyen lelkesen Szerbia kavarását Bosznia-Hercegovinában.
Várhelyi a bizottság bővítéssel foglalkozó biztosa. Ez jelentősebb poszt, mint amit korábban például Navracsics Tibor vitt, mert az oktatás nem uniós kompetencia, a bővítésből viszont elég sok politikai előnyt tud szerezni egy olyan kormány, amely alapvetően a keleti partnerségek erősítésére törekszik. Az Orbán-kormány pedig ilyen.
Várhelyi kifejezetten megengedő volt Szerbiával, az Orbán-kormány talán utolsó szoros szövetségesével a régióban. Annak ellenére is elkezdtek tárgyalni a tagságról, hogy Szerbia sem az erősen oroszbarát külpolitikáját nem kezdte el az uniós külpolitikához igazítani, sem a Koszovóval kapcsolatos politikáján nem változtatott. Az utóbbiban most látszanak jelek, itt akár előrelépés is lehet, és az sem kizárt, hogy a szerb kormány kevésbé fog ingadozni Oroszország és az EU között a jövőben. Amikor a tárgyalások elkezdődtek, még nem ez volt a helyzet.
Január közepén az Európai Parlament képviselői azt kezdték követelni, hogy induljon független vizsgálat Várhelyi munkája miatt, és nézzék meg, miért támogatja ilyen lelkesen Szerbiát a csatlakozásban.
Ebből a kezdeményezésből valószínűleg semmi nem lesz, ezt már a bizottság szóvivője is kimondta. Várhelyi kirúgása pedig azért is esélytelen, mert a bizottság elnöki posztjáért küzdő von der Leyen nem engedheti meg magának, hogy elveszítse Orbán Viktor támogatását a tanácsban. Jövőre EP-választás lesz, ezt követően a bizottság elnökének mandátuma is lejár. Erre a posztra az Európai Néppártból is pályázik egy másik politikus, a parlament mostani elnöke, Roberta Metsola. Von der Leyen még a Néppárt támogatását sem élvezi feltétlenül, Manfred Weber elnök-frakcióvezető pedig egyelőre honfitársa helyett mintha Metsola oldalán állna a küzdelemben – ami nem is olyan meglepő annak fényében, hogy von der Leyen a 2019-es EP-választás előtt a Néppárt csúcsjelöltjeként megnevezett Weber helyett lett a bizottság elnöke (nem kis részben Orbánnak és Emmanuel Macron francia elnöknek köszönhetően).
Várhelyi Olivér botrányos kijelentése azonban mindent összevetve kevésbé tűnik elszólásnak, mint az uniós biztos személyes és szakmai esszenciájának. Egy alapvetően karcos, az ellenfeleivel udvariatlan ember megjegyzéséről van szó, akit azért kritizálnak, mert kétségesnek látják a lojalitását a bizottság és az Európai Unió felé.
