Bokros Lajos: A csőcselék uralma Magyarországon – Az uralkodó elit erkölcsi romlásának természetrajza a huszonegyedik században
Nehéz leírni a súlyos szavakat: emberöltővel a kommunista rendszer széthullása után először a magyar államot, majd növekvő mértékben a hazai társadalmat, mindenekelőtt az értelmiséget, a vállalkozók rétegét és a vidék kiszolgáltatott népességét, a határon belüli és kívüli magyar nemzet vaskos csoportjait lépésről lépésre foglyul ejtette, megrontotta, szétzüllesztette és a világ szégyenévé tette egy mindenre elszánt, gátlástalan, erőszakos, hazug és tolvaj uralkodó csoport. A nemzeti-keresztény jelszavak – isten, haza, család – hamis álarca mögött a csőcselékre oly nagyon jellemző módon érzéketlen embertelenség, szenvtelen kegyetlenség, vigyorgó műveletlenség és ordító faragatlanság, azaz teljes erkölcsi romlás mutatkozik.
Ez a helyzet messze rosszabb, mint pusztán egy mély gazdasági-pénzügyi válság, vagy akár egy nagyobb társadalmi megrázkódtatás, pártok acsarkodása, öntelt értelmiségiek öncélú kultúrharca. Ha a nemzetvesztő és társadalomromboló oligarchia uralma valami csoda folytán a közeljövőben véget ér, és a gazdasági, társadalmi károkat okos politikával egy évtized alatt esetleg felszámoljuk, a mérhetetlen erkölcsi kár akkor is legalább egy évszázadra velünk marad, és akadályozza majd a magyar állam újjáépítését, a magyar társadalom meggyógyítását és a magyar nemzet becsületének helyreállítását.
Andrej Bán: Tábornok a Hradzsinban
Csehországot az első elnök világhírű egykori disszidens, Václav Havel sztárkorszaka után olyan emberek képviselték kifelé, akik az országot zsákmányként parcellázták fel – előbb a polgári demokrata Václav Klaus, majd a szociáldemokrata Miloš Zeman. Idővel mindketten nemzeti populistának bizonyultak. Aki kevesellte Pavel tábornok politikai tapasztalatát, jó okkal gondolkodhatott el azon, hogy ez a bizonyos tapasztalat nem vethet-e árnyékot bármely jelölt reputációjára. Sokan élénken emlékeznek arra, hogy Klaus 2003-ban csak azért lett elnök, mert háttéralkuk révén rábírta a parlamenti kommunistákat, hogy a harmadik fordulóban őrá szavazzanak.
A megcsömörlött cseh választók máig nem felejtették el az ellenzéki paktumnak nevezett gyötrelmes kísérletet, amikor is Klaus és Zeman, akkor még párhuzamos pártok vezetőiként, úgy osztoztak a hatalmon, hogy az ellenzék és a kormánykoalíció valójában egy és ugyanaz volt, s egymást támogatta. Bár az ország intézményi berendezkedése demokratikus volt, ez hosszú időre véget vetett minden természetes politikai küzdelemnek.
Az ellenzéki megállapodás és mindaz, ami ezzel együtt járt, kezdve a hatalmi gőggel és a korrupcióval – ez volt az Andrej Babiš-jelenség eredete.
Majtényi László: A Nemzeti Lopásügyi Főispánság – avagy mit hiszünk el mi, és mit az Európai Unió
Tavaly október 4-én adta hírül a Magyar Nemzet nevű kormányközlöny, hogy a Magyarországgal szemben az uniós költségvetés védelmét fenyegető korrupció miatt folyó eljárásra válaszul az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a parlament 150 igen szavazatával, 12 ellenében és 19 tartózkodással autonóm államigazgatási szervként jön létre az Integritás Hatóság, amelynek feladata az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos csalás, összeférhetetlenség, korrupció vagy más jogsértés kivizsgálása. Az Integritás Hatóság alapításának dátuma 2022. november 4-e.
Ezzel, szögezzük le, napsugaras kormányzatunk elismerte, hogy keze enyves, rutinszerűen dézsmálja a német, holland, svéd, francia stb. adófizetők kárára Európa közpénzeit. De azt is, hogy a magyarországi korrupció mérséklése iránti elkötelezettsége nem teljesen őszinte. Mutatja ezt a vonatkozó törvény bevezetője, amely szerint a tekintetes karok és rendek, kurátorok, püspökök és főispánok, nemzeti tőkésosztály stb. „az európai uniós költségvetési források felhasználásának még hatékonyabb ellenőrzését ellátó intézményrendszert” hoznak létre. Bármennyire léha és őszintétlen is a deklarált lopáskorlátozó cél, az a hazai adófizetők védelmére a mégoly üresen kongó deklaráció szintjén sem terjed ki. Már itt el kell oszlatnom azt az esetleg felmerülő olvasói aggodalmat, miszerint a NER említett zászlósurainak a jövőben esetleg be kellene érniük az általuk itthon beszedett régebbi és újmódi adók eltulajdonításával. A bemutatandó törvény és annak hatóságeszménye a nemzeti oligarchiánk iránt megértő, irányukba kötelezően bőkezű. Aligha tehetne másként. A szelvényvagdosó nemzeti tőkésosztály és a NER fizetési listáján lévő kiterjedt kaszt, saját bevételeiből önmagát fenntartani soha nem tudná, folyamatos tőketranszfer hiányában – se jacht, se privát jet, se Marbella, de még tán saját tihanyi uszoda se – felkopna az álla.
Kovács Zoltán: Ukrajna földje
Putyin, Orbán állításával ellentétben, semmit sem tudott elérni, hacsak azt nem, hogy a NATO új tagokkal bővül, Oroszország gazdasági elszigeteltsége pedig fokozódik. Kifejezetten sikertelen volt a legitim ukrán kormány eltávolítása, majd bábkormány kinevezése – hiszen ez volt a cél, de hol van ez már. Nem hivatalos források szerint százezer orosz reguláris katona esett már el, de ha csak hatvanezer: ilyen erejű átgondolatlan és rosszul indított háborús hadjáratot még nem látott a világ. Az Egyesült Államok Vietnámban hat év alatt ötvenötezer katonát vesztett, Oroszország egyetlen év alatt ennél sokkal többet. A háborús év Orbán kormányának kivételével egyberántotta szinte az egész világot Putyin ellen. A magyar miniszterelnök még mindig reálpolitikusi pózban ripacskodik, és magyarázatot lát az esztelen orosz öldöklésben: Putyin azért lövi Ukrajnát – magyarázza Orbán –, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Nem tudom, hallott-e már a magyar kormányfő arról: folyik bár a háború, Nyugaton már arról megy az eszmecsere, hogyan építsék föl Ukrajnát, ha vége lesz az agressziónak, nem pedig arról, hogyan ne tartsanak erre igényt.
Benda László: Vietnámi helyzetkép
Vietnámot – gazdasági teljesítménye miatt – egyre gyakrabban emlegetik a következő „kis tigrisként”. És nem is olyan kicsi! A távol-keleti ország lakossága 100 millió körül van. Politikai-gazdasági modelljét tekintve északi szomszédjához, Kínához hasonlítják. Az itteni kommunista párt egyeduralmát sem lehet semmilyen fórumon megkérdőjelezni, ám az élet egyéb területein igencsak szabad(os) a fejlődés. A jó negyven éve elindított reformfolyamat több mint sikeresnek bizonyult. De a csúcson heves rivalizálás sejlik föl.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
