Horacio Villalobos / Corbis / Getty Images
Horacio Villalobos / Corbis / Getty Images

Jóval több magyar állítja, hogy átesett a Covidon, mint azt a hivatalos statisztika mutatja

A koronavírus-járvány csúcspontja, a harmadik hullám után másfél évvel még mindig az újabb pandémiáktól félnek a legjobban a magyarok – ez derül ki abból a friss kutatásból, amelyet a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) készített. Ugyan az említések aránya a 2021 tavaszi 59 százalékról 47 százalékra csökkent, még így is jelentős ez a szám.

A Bíró-Nagy András, Szászi Áron és Antal Bálint által jegyzett felmérésben a magyarok globális veszélylistájának második helyére a „jövőbeli háborúk kitörése, geopolitikai fenyegetések” válaszlehetőség került, míg a harmadik helyen a klímaváltozás áll – ez utóbbi 3 százalékponttal magasabban, mint 2021-ben.

Bár pártszimpátia szerinti leosztásban is hasonlók a válaszok, az arányok eltérnek: a kormánypárti válaszadók nagyobb arányban nevezték meg a jövőbeli járványok veszélyét (51 százalék), mint az ellenzékiek (40 százalék). Más szempontból viszont jelentős eltérések is tapasztalhatók: a fideszeseknél a negyedik helyen a globális migráció áll, míg az ellenzékieknél ez csak a 9. helyre került. A demokrácia világszintű visszaszorulásától viszont az ellenzékiek sokkal jobban tartanak (32 százalék), mint a kormánypártiak (21 százalék).

A kutatás, amelynek célja az volt, hogy felderítse a pandémia hosszú távon is megmutatkozó hatásait, arra is rámutat, hogy amíg a koronavírus-járvány harmadik hullámában a magyarok 82 százaléka veszélyesnek tartotta a vírust, addig 2022 őszén már csak 65 százalék gondolta így. Ebben a kérdésben ráadásul nem a demográfiai és a politikai orientáció volt a leginkább meghatározó, hanem a járvánnyal kapcsolatos személyes érintettség, valamint az oltott–nem oltott törésvonal. Azok a válaszadók tartották veszélytelennek a vírust a legnagyobb arányban, akik nem ismertek súlyos Covid-19 beteget (44 százalék), vagy akik nem voltak beoltva (48 százalék). Fontos adalék azonban ehhez, hogy

csupán a megkérdezettek 6 százaléka adott nagyságrendileg pontos becslést arra vonatkozóan, hányan haltak bele Magyarországon a járványba, egészen pontosat pedig csak a válaszadók kevesebb mint 1 százaléka.

Tízből ketten jelentősen alulbecsülték az áldozatok számát, a válaszadók fele pedig nem tudta vagy nem akarta megbecsülni a számot, amiből a kutatók arra következtettek, hogy a magyarok számottevő része tájékozatlan a járvány áldozatainak számáról.

Van ugyanakkor egy másik mutató, amely magasabb, mint a hivatalos adat: a megkérdezettek 47 százaléka azt állította, hogy tudomása szerint átesett a Covidon – ez jóval magasabb arány, mint a kormányzati nyilvántartásé. A válaszadók ötödének volt olyan közeli ismerőse vagy családtagja, aki kórházba került vagy elhunyt koronavírusos megbetegedés miatt, több mint harmaduknak pedig van olyan távolabbi ismerőse, aki súlyosan megbetegedett.

Az anyagilag nélkülözők között gyakoribb volt a járvány súlyos egészségügyi veszélyeivel való szembesülés is: 27 százalékuk mondta azt, hogy volt a közeli ismerősei, családtagjai között súlyosan megbetegedő személy.

Jól látható a járvány későbbi egészségi hatása is: a megkérdezettek 40 százaléka mondta azt, hogy a betegség utáni 1–3 hónapban volt valamilyen poszt-Covid szindrómára utaló tünete, 10 százalék pedig azt mondta, hogy ennél is tovább tartottak a betegség utáni tünetei (long-Covid szindróma). Ez utóbbi a 30 év alattiakhoz képest az összes idősebb korcsoportban nagyobb eséllyel fordult elő, a települések között pedig inkább a kisvárosokban és a falvakban.

A felmérés készítői rámutatnak, hogy a válaszok alapján a magyar társadalom jelentős részét érinthetik a koronavírus-megbetegedés hosszú távú szövődményei, ezért a közegészségügyi rendszernek is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie – a megelőzés és a Covid-megbetegedés akut kezelésén túl – a poszt-Covid tünetek feltérképezésére és gyógyítására is.

Ami a megelőzést illeti, az ismétlőoltás egyértelmű elutasítása a 40 év alattiak körében 37 százalék, a középkorúak esetében 29 százalék, míg a 60 év felettiek esetében már csak 22 százalék. A negyedik oltás lehetőségével leginkább a 60 év felettiek éltek eddig, kétszer akkora arányban vették fel, mint a 40–59 év közöttiek, és háromszor annyian, mint a 40 év alattiak.

Az oltás elutasítására is hatással voltak a Coviddal kapcsolatos tapasztalatok: az elsőkörös oltás és az ismétlőoltás elutasításának valószínűségét szignifikánsan és nagy mértékben csökkentette, ha a válaszadó ismert súlyos Covid-beteget, akár a tágabb vagy a szűkebb ismerősi körében.

Az elsőkörös Covid-oltást a budapestiekhez képest a falvakban és a kisvárosokban nagyobb eséllyel utasították el, a megyeszékhelyeken és a kisvárosokban viszont az ismétlőoltással voltak így. Azok, akik nem oltatták be magukat, leginkább valamilyen – vélt – egészségügyi kockázat miatt döntöttek így, vagy azért, mert bizonyos okból nem tartották azt hasznosnak: nem hittek a vírus létezésében vagy elegendőnek tartották a saját immunrendszerüket.

A pandémia lecsengésével a járványügyi higiéniai intézkedések támogatottsága is csökkent: amíg a kézfertőtlenítő pontok kihelyezését a megkérdezettek 53 százaléka még mindig támogatja, a kötelező maszkviselést a tömegközlekedési eszközökön nagyjából ugyanennyien ellenzik, ugyanezt a boltokra vonatkoztatva pedig még többen (59 százalék).

A felmérésben arra is rákérdeztek, hogyan változtak a lakosság emberi kapcsolatai az utóbbi fél évben. A megkérdezettek nagyjából ötödének javultak a családi és barátai kapcsolatai vagy a párkapcsolatuk, de a munkakapcsolatok javulását érzékelők aránya is meghaladja azokét, akiknek romlott valamelyik kapcsolata.

A mentális hatások közül az egészségtudatos életmód felértékelődése volt jellemző (41 százalék), de az otthon eltöltött idő is értékesebbé vált sokak számára (32 százalék), illetve a járványhoz kötődő szociális szorongások (18 százalék) és lelki nehézségek (16 százalék) is az emberek közel ötödének helyzetét meghatározták.

A tendenciákból arra következtethetünk, hogy a lakosságot érintő mentális nehézségek hatása csökkenni látszik a szociális távolságtartás és a karantén végével együtt, de a megyeszékhelyen élők között még mindig 22 százalék, a kisvárosban élők között 20 százalék, a falvakban élő lakosság esetén pedig 17 százalék azok aránya, akikre jellemző a szociális szorongás.

A járvány munkaerőpiaci hatását is sokan megérezték, de már ez is csökkenőben van.

Az otthonról való munkavégzés a munkaerőpiacon jelenleg aktív válaszadók 34 százalékát érintette, de már csak 13 százalék azok aránya, akik még most is otthoni és munkahelyi munkavégzés keretei között dolgoznak, vagy kizárólag otthonról végzik a munkájukat.

Az otthoni munkavégzés leginkább a diplomásokat érintette: 60 százalékuk dolgozott otthonról, míg a 8 általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek körében ez az arány csak 16–18 százalék volt. Bár a megkérdezettek valamivel több mint fele nyilatkozott úgy, hogyha tehetné, akkor a személyes munkavégzést választaná (52 százalék), azok között, akik megtapasztalták a távmunkát, népszerűbb ez az opció. A home office-tapasztalattal rendelkezők 54 százaléka nyitott erre a lehetőségre, míg azoknak, akik nem dolgoztak így, csak a 15 százaléka.

Jóval népszerűbbek viszont a hibrid megoldások: a megkérdezettek 52 százaléka el tudna képzelni legalább heti egy home office-napot. Ez a lehetőség iskolai végzettségtől függően 42–64 százalékos népszerűségnek örvend, annál magasabb az arány, minél magasabb a végzettség.

2021-hez hasonlóan ismét megvizsgálták, hogy a magyar társadalom miként értékeli az Orbán-kormány egészségügyi és gazdasági válságkezelését. A magyarok 3,1 pontot, azaz összességében közepes osztályzatot adtak. A gazdasági válságkezelés 2,9 pontot kapott, ez nem jelentős, 0,1 pontos csökkenés az egy évvel korábbi adathoz képest.

A gazdasági válságkezelést a társadalom valamennyivel rosszabbnak ítéli meg, mint az egészségügyit, ami összhangban van a Policy Solutions előző két Covid-kutatásával. A kérdésblokk új eleme volt viszont az energiaválság megítélésének felmérése. A magyar társadalom átlagosan 2,9 pontot adott a válságkezelés ezen területére, ami megegyezik a járvány alatti gazdasági válságkezelés megítélésének pontszámával.

A kutatók megjegyzik, hogy most már három adatfelvételük is alátámasztotta azt, hogy

a magyarok szigorúbbak a kormánnyal, ha a gazdaság helyzetéről van szó, mintha a járvány egészségügyi kezelését kell értékelni.

Az is ismét bebizonyosodott, hogy a kormányzati válságkezelés megítélését elsősorban a politikai preferenciák határozzák meg: a fideszesek mindhárom válság kezelését stabilan jóra értékelik (3,8–3,9), míg az ellenzékiek értékelése közelebb van a ketteshez. A Mi Hazánk szavazói és a pártnélküliek átlagosan gyenge közepesere értékelik a kormány teljesítményét.

Módszertan és előzmények

A kutatás alapja egy 2022. szeptember 14–22. közötti közvélemény-kutatás, amelyben a Závecz Research volt a Policy Solutions és az FES partnere. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta. Az egyes szociodemográfiai csoportokon belüli bontások az arányok érzékeltetésére alkalmasak, ezekben az esetekben a megnövekvő hibahatár miatt a pontos számok tájékoztató jellegűek.

 

A kutatóknak a témában végzett előző felmérései: