A pedagógus szakszervezetek sztrájktárgyalásai továbbra is kilátástalannak tűnnek, miközben a kormány részéről már a 2028 hangzott el céldátumként a bérrendezéssel kapcsolatban. A gördülő polgári engedetlenséget szervező Tanítanék Mozgalom egyik alapítóját és a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökét kérdeztük arról, milyen eredményre vezethetnek a mostani tiltakozási formák, illetve mi várható a következő hónapokban.
Felemelő, hogy a diákjaink kiállnak mellettünk, érzékelik, hogy sok minden nincs rendben. Különösen jó érzés, hogy a tavaszi, Kossuth téri megmozdulás után újra kiálltak, hiszen ebből is látszik, hogy ez nem egy egyszeri fellángolás volt, hanem komolyan gondolják, hogy ki kell állniuk mindaddig, amíg valami változás nem történik
– reagált a diákok által szervezett, több ezer főt megmozgató demonstrációra Pilz Olivér, a Taníték egyik alapítója, a miskolci Hermann Ottó Gimnázium matematika-fizika-biológia szakos tanára.
A Tanítanék azért hirdetett gördülő polgári engedetlenséget – aminek lényege, hogy a pedagógusok minden héten másik napon ne vegyék fel a munkát –, mert úgy érzik, a pedagógusok sztrájklehetőségeit sikerült annyira ellehetetleníteni, hogy az lényegében érdekérvényesítésre alkalmatlanná, láthatatlanná vált.
A pedagógusok úgy gondolják, mondta Pilz, hogy már kimerítettek minden törvényes lehetőséget, ami a kezükben volt, miközben a szakszervezet folyamatosan próbál egyeztetni a kormányzattal, ez azonban utóbbi részéről inkább csak egy látszategyeztetés, „az unió felé kipipálható rubrika”.
A Tanítanék szeptember 5-től hirdette meg a mozgalmat, ám több iskola már ezt megelőzően belekezdett, az alapító elmondása szerint nyáron sok iskola kereste meg őket azzal, hogy jó lenne, ha megpróbálnák összehangolni valahogyan ezeket a tiltakozásokat. Az első napokban 10–14 iskola vett részt az akcióban tudomásuk szerint, ám egyelőre a „beindítás” zajlik, ezek után már a kollégáikon múlik, mennyire állnak bele a tiltakozásba. „Az már egyéni döntés, kiáll-e valaki önmagáért, a szakmájáért, a tanítványaiért, lényegében az ország jövőjéért.”
A mozgalom sürgősen követeli a pedagógusok bérrendezését, nem fogadják el sem azt, hogy majd 2028-ra emelkednek a fizetések, sem pedig azt, hogy a diplomás átlagbér 80 százalékát érje el a bérük. „Nem értjük azt sem, a mi diplománk miért csak a 80 százalékát éri másénak, 100 százalékot kérünk”, hangsúlyozta.
Béremelésre azért van szükség, hogy egyáltalán legyenek pedagógusok, a sztrájkjog visszakövetelésére pedig azért, hogy ki tudjuk nyilvánítani a nemtetszésünket, képesek legyünk kicsikarni tényleges szakmai egyeztetést az oktatással kapcsolatban.
A különböző tiltakozási formák eredményességével kapcsolatban a mozgalom alapítója megjegyezte, szerintük már az engedetlenség kifejezésének minden létező formáját kipróbálták:
- nyílt levél,
- petíció,
- sztrájk,
- polgári engedetlenség,
- tüntetés,
- virrasztás
is volt az elmúlt hónapokban. „Ha van bárkinek más ötlete, szívesen meghallgatjuk”, tette hozzá.
Azért választották az „Emeljük a tétet!” szlogent, mert azt szeretnék, hogy aki tavasszal is beleállt a tiltakozásba, most tegye meg újra, de valamivel mégis legyen több a megmozdulás, mint akkor volt, akár létszám, akár időtartam tekintetében.
Kínos kérdés lehet a kollégáknak a diákok hangos és nagyszámú kiállása után, ha azzal állítják meg őket a folyosón: »és a tanár úr/tanárnő miért nem állt ki az érdekünkben vagy saját magáért?«
– fogalmazott Pilz Olivér. A pedagógusok egyébként érzik, hogy nincsenek egyedül, mögöttük állnak a szülők is, ők is szerveznek különböző csoportokat, hogy az oktatási rendszer hiányosságait be lehessen foltozni.
Ezek a hiányosságok azonban ma már nem merülnek ki abban, hogy a szülők küldenek be szappant vagy vécépapírt az iskolába, hanem az is a megoldandó feladatok közé került, ki milyen tantárgyban tud segíteni. Hallottak már olyanról, hogy szülők mennek be órát tartani: mérnök szülő matematikaórát tart, vagy délután angolból korrepetál egy nyelvtudással rendelkező anyuka vagy apuka.
Ahol akkora a pedagógushiány, hogy egész évben nincs fizikatanár, és a humánszakos kollégái helyettesítették, azt ne nevezzük most már rendes oktatásnak. Ez a gyermekfelügyeletre hajaz inkább. Ilyen alapon azt is nevezhetnénk fizikaoktatásnak, amikor otthon leveri a gyerek a poharat, és rácsodálkozik, hogy leesik.
A Tanítanék alapítója szerint mindig az a kérdés, meddig terjed a „rendes” oktatás, és ha valaki azt mondja, még nem dőlt össze a rendszer, annak nincs igaza, hiszen ahol ilyenek előfordulhatnak, ott már rég összedőlt. „Ahol nem kapja meg a gyerek a lehetőségét, hogy mérnök vagy orvos legyen, mert nincs rendes kémia- vagy biológiaórája, ott már nincs rendes oktatás.”
A szülőkön és a tanárokon kívül arra is szükségük van, szögezte le, hogy a társadalom nagy része mögéjük álljon, hiszen „amint a többség azt fogja mondani, hogy a tanároknak azonnali béremelés kell, abban a pillanatban meg fogják kapni, mert a kormányzat csak a tömeg erejében hisz”. A diáktüntetés már kilépett az iskola falai közül, illetve a budapesti tanárok akciója is, amikor járókelőkkel beszélgettek egy budapesti téren az oktatás helyzetéről, de Pilz a szülőket is arra biztatja, hogy kezdeményezzenek az iskolában is párbeszédet az intézményben érzékelhető problémákról.
Egyúttal emlékeztetett, hogy hat évvel ezelőtt a miskolci Herman Ottó Gimnáziumból indult az a nyílt levél, ami végigvette az oktatás problémáit, és azt az írást még úgy kezdték, hogy nem a bérükről akarnak beszélni. Innen jutottak el odáig, hogy most már a bér a nulladik pont.
Beszélni kell arról, miért nincs tanár sok iskolában, és minél kisebb egy település, annál jobban látszik a tanárhiány. Csakhogy ma már a budapesti kerületekben és a nagyvárosokban is tetten érhető.
Habár a polgári engedetlenségi kiállásokat nem a szakszervezetek szervezik, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke hangsúlyozta, hogy megértik az ilyen formában tiltakozó tanárokat. Totyik Tamás ugyanakkor felemelőnek tartja a diákok tiltakozását, és szerinte a hatalom számára intő jel lehet, amikor már a fiatalok is azt mondják, hogy elég volt abból, ami eddig történt, ebben a formájában fenntarthatatlan a mostani állapot.
A sztrájktárgyalások utolsó fordulója augusztus 30-án volt, akkor az hangzott el a kormány részéről, hogyha majd az Európai Bizottság visszajelez a forrásokkal kapcsolatban, öt napon belül összehívják a sztrájkbizottsági tárgyalásokat. Az alelnök viszont jelezte, arra nem kaptak egyértelmű választ a kormánydelegációtól, mi lesz a bérrendezés kérdésével, ha az Európai Bizottság nem adja meg a pénzt.
1848 óta a mindenkori felelős magyar kormány még soha nem folyamodott ahhoz, hogy külföldi segélyből rendezze a béremelést. Hiába mondják, hogy önerőből hozzá fognak tenni az uniós 400 milliárd forinthoz még 1000 milliárdot, de nem látjuk az akaratot, hogy ezt most már el is akarnák kezdeni.
Korábban voltak olyan kérdések, amelyekben már közel álltak a megállapodáshoz, most azonban ezekben is meghátrálni látszott a kormány. Az egyik – a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek gyerekek mellett töltött idejének csökkentése – ráadásul nem is igényel közvetlen anyagi ráfordítást, így a szakszervezetek nem értik, a kormány miért nem hajlandó részmegállapodást kötni velük legalább ebben a kérdésben.
Azzal kapcsolatban, a következő hónapokban várható-e valamilyen nagyobb, kollektív tiltakozás a tanárok részéről, a PSZ alelnöke arról beszélt, ősszel, az első komolyabb energiaszámlák megérkezése nagy feszültségeket fog okozni a pedagógusok körében is, és sokan elveszíthetik a maradék türelmüket is. „A szakszervezetek feladata, hogy amikor az indulatok magasra hágnak, összefogja a tiltakozó hangokat, és egy határozottabb akcióban tudtára adja a kormánynak, hogy ez így nem mehet tovább.”
Ha egy intézményben olyan nagy az elégedetlenség, hogy most is sztrájkban gondolkodnak, annak a jogi keretét biztosítják, hangsúlyozta, illetve minden segítséget megadnak az oktatásban dolgozóknak.
Jelenleg egy úgynevezett „precíziós sztrájk” kereteit szeretnék kidolgozni. Ennek alapja, hogy márciusban bérlevonásokkal szembesültek a sztrájkoló tanárok, úgyhogy most azt szeretnék, ha a pedagógusok vezetnék a munkaidejüket, és miután elérték a heti 40 ledolgozott órát, az ezen felüli munkaidőt írásban kérjék elrendelni. A szakszervezet célja, hogy a bíróságon elérje, ezeket a túlórákat kifizessék a tankerületek.
Meglátjuk, mennyire lesz működőképes az oktatási rendszer, ha betartják a 40 órás munkarendet.
A sztrájk ellehetetlenítésének ügyét egyébként a szakszervezet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára vitte, illetve igyekeznek a nemzetközi színtéren minél több szereplő tudtára adni a magyarországi tanárok jogfosztását. Egyúttal fontosnak tartja, hogy akármilyen tiltakozó akciót is terveznek a jövőben a szakszervezetek vagy a pedagógusok, a társadalmat érzékenyíteniük kell a helyzet tarthatatlanságára, és meg kell győzni őket arról, hogy „a béremelés nem egy cél, csak egy eszköz ahhoz, hogy megfelelő ellátást tudjanak biztosítani az oktatási intézményekben”.
Pilz Olivérhez hasonlóan az alelnök is párbeszédre ösztönzött: „a pedagógusok beszéljenek a szülőkkel arról, mennyi ellátatlan feladat van, meg kell győzniük őket arról, hogy nem azért sztrájkolnak vagy tüntetnek, hogy a gyerekekkel, a diákokkal kitoljanak, hanem éppen értük teszik”.
