Árnyék sehol, tűz a nap a szárazságtól repedezett földre a népszerű kirándulóhely, a Koloska-völgy közelében. A Balatonfüred fölött elterülő fennsíknak ezen a részén kilométeres körzetben csak mutatóban maradt meg egy-egy terebélyesebb lombkorona. Az állami tulajdonban lévő erdőben néhány év alatt hatalmas részeken tűnt el az itt őshonos tölgyerdő.
Az erdészet szerint szó sincs arról, hogy a törvényileg tiltott tarvágást alkalmazták volna, a hivatalos verzió szerint a szakmában általánosan elfogadott módszerrel, az úgynevezett vágásos üzemmóddal termelték ki a fákat. A végeredmény, ahogy arról a helyszínen meggyőződhettünk, mégis kísértetiesen hasonló: kopasz táj az egykori erdő helyén.
A fák nélküli bozótos, szavannás karsztvidékre emlékeztető területre a Balatonfüredi erdőért Facebook-csoport egyik aktivistája kísért el minket.
A közösségi oldalon szerveződő civil természetvédők többször akcióztak már azért, hogy felhívják a figyelmet a Bakonyerdő Zrt. erdőgazdálkodási módszereire, amelyek szerintük több emberöltőre borítják fel a környék ökoszisztémáját. Augusztusban, miután országos felzúdulást okozott az a kormányrendelet, amely az orosz-ukrán háború nyomán előálló energiaválságra hivatkozva jelentősen lazított a fakitermelés szabályain, az aktivisták úgy gondolták, szélesebb körnek is meg kell mutatniuk, hogy milyen következményekkel jár a fák letarolása.
Van egy maratonfutó barátom, aki gyakran jár ki edzeni ide az erdőbe. Két éve a piros jelzésű turistaúton futott, amikor arra lett figyelmes, hogy az út mellől eltűntek a fák
– mesélte a csoport egyik alapítója, Küsz András, hogyan szereztek tudomást a drasztikus beavatkozásokról. Egyértelműnek látták, hogy az állami erdőben kijátsszák a tarvágási tilalmat.
A tarvágás ugyanis akkoriban is téma volt. Az Alkotmánybíróság 2020-ban mondta ki, hogy ez a kitermelési módszer alaptörvény-ellenes, és meg is semmisítette az erdőkről szóló törvény 2017-es megengedő módosításait. Az AB indoklása szerint az újítások háttérbe szorították a környezet megóvását a gazdálkodói érdekekkel szemben, ami súlyos visszalépést jelentett a természetvédelem korábbi szintjéhez képest. Kimondta azt is, hogy a tarvágás rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan kárt okoz az ökoszisztémában. A határozat szerint a magán-erdőtulajdonosok tulajdonhoz való joga sem írhatja felül a természeti értékek védelmét.
Küsz szerint az erdők kivágása Balatonfüreden az AB-döntés ellenére is folytatódott, és azt is átverésnek tartja, hogy a közfelháborodás és az Országház előtti több ezres tüntetés után Nagy István, az agrártárca vezetője egy miniszteri utasítással újra megtiltotta, ami az alkotmánybírók szerint amúgy is tilos.
Balatonfüreden a tarvágás más elnevezéssel, de zavartalanul folyik tovább, ezen a miniszter utasítása sem fog változtatni
– mondta.
A balatonfüredi csoport az egyre nagyobb üres foltokat látva monitorozni kezdte a Bakonyerdő Zrt. tevékenységét. Állításaik hamar kellemetlenné váltak az állami erdőtársaságnak, ezért 2021-ben egyeztetésre hívták a civileket. A cég területbejárást tartott, és bár szerintük alaposan bemutatták az „erdőgazdálkodási beavatkozások ok-okozati összefüggéseit és tervszerűségét”, nem épült ki bizalom a két fél között. A civilek szerint az átláthatósághoz szükséges alapvető adatokat sem kapták meg, így azóta nem is szerveztek hasonló találkozót. Chrapó Szilárd, a természetvédő csoport vezetője mindenesetre ennek a tavaly márciusi eseménynek köszönhetően a Füred TV kamerája előtt is elmondhatta, hogy a tarvágásszerű fakitermelési szemlélet veszélyezteti az erdőben élő 16 védett faj életkörülményeit, de még nagyobb baj, hogy legalább 80–100 éves regenerációs időszakot igényel, mire a vágás előtti állapot nagyjából visszaáll. Az erdőgazdaság főmérnöke, Váradi József ezzel szemben állította, hogy a balatonfüredi határban nem végeznek, hiszen nem is végezhetnek tarvágást.
Úgynevezett vágásos üzemmód van a területen, a fakitermelést ciklikusan hajtjuk végre
– magyarázta Váradi. A főmérnök szerint a szembenállás lényege az, hogy a civilek csak egy rövid periódust érzékelnek az erdő életéből, az erdészek viszont hosszútávon gondolkodnak.
Küsz András szerint viszont a vágásos üzemmód csak egy varázsszó, a valóság az, hogy első körben kiszedik a 90–100 éves tölgyfák 80 százalékát, majd két év múlva a „végvágás” során a megmaradt állományt is kivágják. A természetvédők állítják, hogy elkerülhető lenne a tarolás, ha mindenhol az úgynevezett szálaló gazdálkodást preferálnák, vagyis hogy az erdőből csak a vágásra érett fákat távolítanák el. Ezzel a technikával is biztosítható az ipari és a tűzifa szükséglet, ugyanakkor az erdő is folyamatosan újulhat. A balatonfüredi körzet erdőtérképén viszont azt látszik, hogy
A civilek szerint a változó éghajlat és a rendkívül tartós aszályok miatt ma már egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen brutális beavatkozás után az erdő valaha képes lesz újraéledni. Az erdészi optimizmust az általunk bejárt, kopaszra vágott területek állapota sem látszik igazolni.
Küsz, aki kikérte a terület dokumentációját a Veszprémi Kormányhivatal Erdészeti Osztályától, nekünk is megmutatta a 4/C jelű erdőtagot, ahol 2015-ben végezték el a „felújító vágást”. Az erdő az eltelt hét év alatt nem regenerálódott, alig találtunk rajta életerős fiatal tölgyfát. Az erdőfelújítást szabályozó kormányrendelet egyébként azt mondja ki, hogy az illetékes hatóságnak a nyolcadik évben kell „műszaki átvétellel” jóváhagynia a vágás utáni erdősítést.
Az előírás szerint itt hektáronként legalább négyezer fiatal csertölgynek kellene állni, de alig van csemete. Hogyan lehet majd ezt a területet sikeres erdőfelújításnak minősíteni, miközben már csak egy év van hátra az átvételig?
– tette fel a kérdést Küsz.
A természetvédő csoport az 5/B és az 5/E jelű területeken saját módszert talált ki, hogy számszerűsítve meghatározzák, az évek alatt milyen ütemben regenerálódik az erdő. Az 5/B erdőtagon, ahol 2020-ban történt meg a végvágás, egy tízszer 10 méteres nagyságú mintaterületet jelöltek ki. Erről azóta több fotót is készítettek, és számolták a csertölgy csemetéket, megkülönböztetve az élő zöldeket és a szárazságban kipusztultakat. Siralmas eredmény született: egyetlen zöld csemete maradt életben, 59 elszáradt. Ez átszámolva azt jelenti, hogy a műszaki átvételnél előírt négyezer helyett száz fa jut majd egy hektárra. Az 5/E területen valamivel jobb a helyzet, ott hét csemete maradt meg a megfigyeléses időszak végéig.
Küsz szerint a legrosszabb állapotban az 5/C erdőrészletet van, ahol jelentős területeken már megindult a szavannásodás. Ebben az erdőtagban nagy részeken nem volt a túlélő tölgycsemete, a fák helyét átvette a bozót.
Azt, hogy az erdőterületek lekopaszítását jó ideje maga a Bakonyerdő sem tartja modern erdőgazdálkodási módszernek, a cég Youtube-ra feltett videója is bizonyítja. A felvételek azon a 2019-es szakmai napon készültek, melyen az erdőgazdaság munkatársai a Thüringiai Állami Erdészettől érkezett szakemberek segítségével tartottak előadást az örökerdő elnevezésű gazdálkodási módszerről. A németek által használt metódussal megőrizhető az erdő tájképi jellege, és a külső szemlélő számára szinte észrevehetetlenné válik a fakitermeléses beavatkozás. A szálalási technikához hasonló módszer erényeit a Bakonyerdő vezérigazgatója is méltatta. Varga László szerint a Bakonyerdőnek is új kihívásokkal kell szembenéznie, ráadásul a céghez az utóbbi időben már sok olyan fiatal erdőmérnök és technikus került, akiket „nem mérgez az elmúlt idők hatása, amikor még tarvágásokkal kezeltük az erdőállományokat”.
A Bakonyerdő kérdésünkre azt írta, hogy jelenleg a Balatonfüred közigazgatási területén vagyonkezelt erdők 20 százalékát kezelik örökerdő üzemmódban, 20 százalék pedig fakitermeléssel nem érintett. A 713 hektáros terület, amelynek része a Koloska-völgy közelében található erdő is, 60 százalékban továbbra is vágásos üzemmódban van.
Levélben kértük az állami céget, magyarázzák el, mi a különbség a vágásos üzemmód és a tarvágás között, mi az, ami az egyiket szakmailag elfogadott módszerré teszi, miközben a másik tilos. A válasz szerint a fokozatos felújító vágásnál az erdő megújulását biztosító fiatal fák már a kitermeléskor jelen vannak, azaz nem kell mesterségesen újraerdősíteni a területet. A tarvágás esetében viszont utólag kell gondoskodni az erdő mesterséges megújításáról.
Arra a kérdésre, hogy a végvágott területeken mennyi idő alatt regenerálódik majd az erdő, illetve van-e olyan alkalmazott mérőszám, amellyel a regeneráció folyamatát mérhetik, nem érkezett válasz.
