Az Európai Unióban tavaly csaknem hárommillió tartózkodási engedélyt adtak ki nem uniós állampolgároknak, ami a harmadával több, mint egy évvel korábban, és megegyezik a koronavírus-járvány előtti, 2019-es szinttel – derül ki az Eurostat 2021-es évre vonatkozó statisztikájából. A legtöbben (1,3 millióan) munkavállalás miatt kértek engedélyt, ez a 2020-as érték közel másfélszerese. Családi okokat a kérelmet kapók negyede jelölt meg, oktatás céljából 12 százalékuk érkezett az unióba. Az egyéb okok (mint a nemzetközi védelem) az engedélyek ötödét teszik ki. Fontos megjegyezni, hogy ezekben a számokban a február végén kitörő orosz-ukrán háború hatásai nincsenek benne.
A tartózkodási engedélyek felét három ország bocsátotta ki: Lengyelország minden harmadikat (967 ezret), a második legtöbbet (372 ezret) Spanyolország, Franciaország pedig 285 ezret, azaz minden tizediket.
A közel egymillió kiadott lengyel engedély 90 százalékán mindössze két ország polgárai osztoztak: a háromnegyedük (730 ezer) ukránokhoz került, 13 százalékot (130 ezret) pedig fehérorosz állampolgárok kaptak. Spanyolországban a 371 ezer engedély nagy része afrikai és dél-amerikai állampolgárokhoz került: az ötödét marokkóiak kapták, és ugyanennyin osztoztak kolumbiaiak, venezuelaiak, hondurasiak és peruiak. Az Európai Unióból kilépő Egyesült Királyság polgárai közül 17 ezer kapott tartózkodási engedélyt a mediterrán országban. Franciaország engedélyeinek harmadát (90 ezret) olyan országokból érkezők kapták (Marokkó, Algéria, Tunézia, Elefántcsontpart), amelyek valaha francia gyarmatok voltak.
Ha az országokat egyesével vizsgáljuk, az engedélyek számában a legnagyobb változást Olaszország esetében láthatjuk: 2020-hoz képest tavaly két és félszer annyi tartózkodási engedélyt bocsátottak ki (106 ezer helyett 274 ezer darabot). Finnországban is hasonló arányú volt a növekedés (25 ezerről 57 ezerre nőtt a kiadott engedélyek száma), míg Lengyelországban 60 százalékkal nőtt az engedélyek száma (600 ezerről 967 ezerre).
Három olyan ország van, ahol tavaly csökkenést látni:
- Németország 40 százalékkal kevesebb engedélyt adott ki 2021-ben: összesen 185 ezret, ami jócskán elmarad a 2020-as 313 ezertől.
- Litvánia 21 ezret, ez két éve 22 500 volt.
- Horvátország pedig 33 600-at, ami szintén alig marad el a 2020-as 35 100-tól.
A legtöbb munkához kötődő engedélyt Lengyelország adta ki (790 ezret, ami az összes, az EU-ban kiadott engedély bő negyede), a legtöbb oktatási célút Franciaország (90 600), a legtöbb családi vonatkozásút pedig Spanyolország (159 ezer darab).
A magyar helyzet
2021-ben Magyarország 58 115 engedélyt adott ki, ami hat százalékkal több, mint 2020-ban, és csupán négyezerrel marad el a járvány előtti legutolsó értéktől. Tavalyi cikkünkben azt írtuk, húszezer ukrán, hatezer kínai, háromezer vietnámi és kétezer dél-koreai állampolgár kapott tartózkodási engedélyt nálunk. A legnépszerűbb „küldő” országok listája nem változott, az arányok azonban igen. Továbbra is Ukrajnából érkeztek a legtöbben, bő 27 ezren (ismét hangsúlyozzuk, hogy még a háború előtti 2021-es évről van szó), ez a szám a harmadával több a 2020-asnál. 2300-an érkeztek Szerbiából (tíz százalékkal többen, mint egy évvel korábban), a harmadik legtöbben pedig Kínából jöttek (bő kétezren), igaz, számuk a harmada a 2020-ban engedélyt kapókéhoz képest. Dél-Koreából ötödével kevesebben kaptak tartózkodási engedélyt tavalyelőtthöz viszonyítva (1671 fő), Iránból viszont negyedével többen (829 fő után 1026-an).
Az itthon kiadott bő 58 ezer engedélynek kétharmadát munkavégzés céljából igényelték, minden hatodik engedélyt kapó oktatási célból jött, 7,5 százalékuk a családja miatt, 9 százalék pedig egyéb okokat jelölt meg. Ábrát készítettünk a tíz legtöbb állampolgárt „küldő” ország adataiból a szerint, hogy az onnan érkezők mit jelöltek meg okként a magyar tartózkodási engedély kérésekor.
míg Kínából csak nagyjából a harmaduk érkezett e célból, ugyanennyien az oktatásért tartózkodnak Magyarországon. Az 1026 iráni kétötöde az oktatás miatt jött, és ugyanennyien érkeztek egyéb okok miatt – emlékeztetőül: az utóbbi kategóriába tartozik a nemzetközi védelem is.
