Sokszor kérte már az állam a Dharma Ló Menedék Alapítvány segítségét, hogy fogadjon be elkobzott, így állami tulajdonba került nagy testű állatokat, lovaktól juhokon át kecskékig. Az államnak ugyanis nincs erre kapacitása, így kapóra jött neki, hogy a Dharma egy negyven hektáros rétekkel, legelőkkel, erdőkkel borított, festői szépségű földbirtokkal rendelkezik a Balatontól nem messze, Siófok-Törekiben. Az alapítvány már öt éve gondozza az állam lovait, kecskéit, birkáit a kies földterületen, de ígéreteken kívül semmit, egy vasat sem kaptak, pedig kötöttek együttműködési megállapodást az Agrárminisztériummal, amit a tárca részéről a miniszter, Nagy István írt alá.
Bár az alapítvány olyan állatbarátokból áll, akik lelkesedésből és állami forrás hiányában saját zsebből finanszírozták az állatok gondozását, öt év után elértek a lehetőségeik határához: elfogyott a pénz. És ez még nem minden: súlyos adósságba sodorhatja az alapítványt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt., amely az eddig ingyenesen használt, a birtokkal szomszédos állami tulajdonú telekrészen fekvő, korábban elhagyatott épületért visszamenőleg
követel, miután az agrártárca javaslatára az alapítvány beadta az ingyenes használatra irányuló kérelmet. Az Agrárminisztérium ugyanis azzal segítette volna az alapítvány munkáját, hogy a tanyaközpontként hasznosítható házat beszámítják az állatok ellátására fordított pénzekbe a megígért, de elmaradt támogatások helyett is. De erről, úgy tűnik, a minisztérium nem egyeztetett megfelelően az állami vagyonkezelővel, amelynek követelése padlóra küldené az állatmenhelyet.
– Jelenleg 130, túlnyomó részt állami tulajdonú mentett és befogadott állat van a menhelyen, az ellátásuk havi átlagra lebontva 3,8 millió forintba kerül, de az ingyenes munkánkkal járó költségeinkre eddig egyetlen fillér állami támogatást sem kaptunk, öt éve mindent saját pénzünkből álltunk. Két Balaton-felvidéki házamat is el kellett adnom, hogy tudjuk télen etetni az állatokat, több ingatlanom sajnos nincs, elfogyott a pénzünk – mondta a 24.hu-nak Czinkóczky Csaba alapítványi elnök, aki sokszor ment Budapestre, a minisztérium épületébe tárgyalni a tárca meghívására. Az induló Nemzeti Állatvédelmi Program keretében újabb, bántalmazás miatt elkobzott haszonállatokat akartak ugyanis nálunk elhelyezni, mert Magyarországon erre máshol nincs lehetőség.
– A helyzet rendezése érdekében fűt-fát ígértek nekünk, Ovádi Péter állatvédelemért felelős miniszteri biztos és a miniszter közvetlen kollégái, azonnali támogatásokat és a tanyaközpontként használt ingatlan ügyének rendezését. Az agrárminiszterrel együttműködési szerződést írtunk alá, melyben vállaltuk, hogy a haszonállatokat érintő állatvédelmi problémákat segítünk a helyszínen megoldani, vagy ha kell, mentjük, szállítjuk és befogadjuk, gondozzuk azokat a bajba jutott haszonállatokat, akiknek a sorsával az állam eddig nem törődött. De még csak a tűzoltásra alkalmas 5-6 millió forintos azonnali támogatásokat sem adták oda, amiket többször megígértek. A tanyaközpont rendezéséről pedig elfelejthettek szólni az MNV-nek, amely az ingyenes használati jog megszerzése érdekében benyújtott kérelmünkre
akkora havi díjat követel visszamenőleg az általunk gondozott és felújított egykori elhagyatott házért, amiért egy Balaton-parti úszómedencés házat is ki lehet bérelni
– mondta a lómenhely vezetője, aki az agrártárca kérésére az MNV-nek részletesen leírta, miért nélkülözhetetlen az ingatlan a lómenhely működéséhez.
„Ennyi állat életben tartásához már szükséges egy olyan többfunkciós logisztikai központ, ahol a nagy mennyiségű takarmányt szakszerűen tárolni tudjuk, ahol az irodai munkát el tudjuk végezni, ahol biztosítani tudjuk a villanypásztorok áramellátását és az itatók vízigényét, ahol a beteg, sérült állatokat kezelni tudjuk, ahova az újonnan érkező, ismeretlen egészségi állapotú állatokat karanténban tudjuk tartani, ahol a szerszámokat és munkagépeket biztonságban elzárva tudjuk tárolni” – sorolta beadványában Czinkóczky Csaba, aki szerint az ingatlan nélkül az időközben hatalmasra nőtt, közfeladatot ellátó vállalásuk már kivitelezhetetlen lenne.
Az MNV azonban – ellentétben a lómenhellyel – úgy ítélte meg a követelésüket megállapító levélben, hogy az „ingatlan összességében – de legalább is egy része bizonyosan – nem alkalmas a vállalt közfeladat ellátására, továbbá mivel állattartási célú épület nem helyezhető el rajta, nem is tehető arra alkalmassá”.
–Ez volt az utolsó csepp a pohárban, egyértelmű lett számunkra, hogy ki akarnak véreztetni – mondta Czinkóczky Csaba. Az alapítvány tagjai ugyanis több mint 60 millió forintot költöttek az állatok ellátására saját zsebből az elmúlt öt évben: az állatorvosi költségek és a téli takarmány ennyi állatnál milliókra rúg évente, és nyolcmillió forintot fordítottak a szomszédos, elhagyatott állami ingatlan rendbetételére is, mely éveken keresztül tárva-nyitva állt. – Az állam lovait és más állatait láttuk el az állam helyett, az állam megbízásából. Ha nem tudunk megegyezni, akkor bíróságra visszük az ügyet – mondta Czinkóczky, aki szerint az államnak ez nem nagy összeg, ennél nagyságrendekkel többet költenek el a Nemzeti Vágtára, lówellnessre és lószoláriumokra.
– Az idei telünk nagyon küzdelmes volt, jeleztük a minisztériumnál, hogy kifogyóban a készleteink. Ezután felhívtak az egyik nemzeti parktól, hogy hozhatják-e a szalmabálákat, mert a miniszter leszólt nekik emiatt. Nagyon megörültem, hogy végre először konkrét segítség érkezik az államtól. De korai volt az öröm, mert másnap telefonált ugyanaz az ember, hogy már hozták volna a szállítmányt, de le kellett rakodniuk a teherautóról, mert a minisztériumból jelezték, alapítványnak nem adhatnak állami szénát. Hiába mondtam, hogy az állami állatoknak vinnék a bálákat, és etessék meg ők akkor azokat, erre sem voltak hajlandók, noha elmondásuk szerint rájuk rohad a sok széna – vázolta helyzetüket Czinkóczky Csaba, aki a legszívesebben bevinné a lovakat a Kossuth térre, Nagy István miniszter irodájhoz, hogy akkor gondozza ő az állam lovait, de túlságosan szereti az állatokat ahhoz, hogy kitegye őket egy ilyen tortúrának.
Kerestük többször is Nagy Istvánt és Ovádi Pétert, hogy megtudjuk, mi az oka annak, hogy az ígéretekkel ellentétben nem adtak támogatást az alapítványnak, amely emiatt csődközeli helyzetbe került, de több hét elteltével sem reagáltak. Az biztos, hogy Ovádi korábban elismerte az alapítvány munkáját, ez tükröződik a birtokunkba került levelezésekből.
Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget a találkozásra és a megküldött anyagot. Fontos és hasznos munkát végeznek, ezért köszönettel tartozunk. Kollégáim tartják egymással a kapcsolatot
– írta másfél évvel ezelőtt a miniszteri biztos az alapítvány vezetőjének a prezentációját méltatva. Ovádi Pétert azóta kormánybiztossá léptették elő a kormányalakítás után, a munkaköri leírása szerint ugyanúgy az állatvédelemért felel, ahogy miniszteri biztosként is ez volt a feladata. Nagy István továbbra is agrárminiszter.
Nem válaszolt az MNV Zrt. sem a két hete elküldött kérdéseinkre, így arra, hogy mi alapján állapítottak meg ilyen drága bérleti díjat az alapítvány számára, noha az az agrártárca javaslatára ingyenes használati jogot kért.
