A csokonyavisontai termálfürdő évek óta súlyos problémákkal küzd. Az ezerötszáz lelkes Somogy megyei település lakói sokáig reménykedtek abban, hogy a múlt század közepén feltárt különleges gyógyvízre épülő fürdőt meg tudják menteni, de hiába. A kaput a koronavírus-járvány tette be, ami a helyben még megmaradt minimális idegenforgalmat is szétzilálta, és bár a község vezetői és a helyi vállalkozók az elmúlt évtizedekben számos hibát elkövettek, állításuk szerint az utolsó pillanatig szívükön viselték a fürdő sorsát, amit községük féltett örökségeként tartanak számon.
A súlyos örökség
Az, hogy a vidéki termálfürdők sokszor kezelhetetlen problémát jelentenek az önkormányzatoknak, nem újdonság. A 2000-es évek elején kibontakozó fürdőépítési láz eredményei meggyőzően igazolták, hogy e létesítmények csak a legritkább esetben tarthatók fenn rentábilisan. A csokonyavisontai fürdő azonban nem a 2000-es években épült, hanem már az ötvenes-hatvanas években megindult a fejlesztése, a helyiek többsége pedig nem teherként, hanem közösségi értékként gondolt rá. A fürdő az 1990-es években élte a virágkorát: Harasztia Attila, a falu eredetileg szocialista kötődésű, ma már független polgármestere szerint a délszláv válság idején előfordult, hogy évi százegynéhány ezres vendégszámot produkáltak. A nagy turisztikai áttörés azonban elmaradt.
Hogy miért, az könnyen megérthető Zalakaros példájából. A Zala megyei település hasonló adottságokkal állt neki a fürdőfejlesztésnek a múlt század hatvanas éveiben. A két település földrajzi helyzete is hasonló, mindkettőt nagyjából ezerötszázan lakják. Ám míg Zalakaroson mára négycsillagos szállodák sorakoznak a termálfürdő mellett, addig Csokonyavisontán ma is csak azt látni, ami a kilencvenes évekből maradt.
A polgármester ennek okait részben éppen abban látja, hogy megfelelő szálláskapacitás nélkül nincs az a fürdő Magyarországon, ami működőképes lehetne. Másfelől, ahogy a fürdő körül található szinte egyetlen professzionális szálláshely tulajdonosa mondta,
Csokonyavisonta 35 kilométeres körzetében ráadásul további két másik termálfürdő is épült az idők során, az egyik Nagyatádon, a másik Barcson.
Ami a termálfürdő jelenlegi állapotát illeti: az óriáscsúszda és a szabadtéri úszómedence üzemen kívül van, bár azt ígérik, hogy a nyárra kinyitják. A fedett medencét, öltözőket tartalmazó főépület szemmel láthatóan roskadozik, a beltéri medence a mennyezet állapota miatt van lezárva. Ott jártunkkor az egyetlen, épp üzemelő szabadtéri termálmedencében 20-25, hetven év körüli vendég élvezte az olajos illatú gyógyvíz hatásait. A fürdő mellett lakókocsis kemping és a már említett többszintes panzió áll, az utóbbinak a történet szempontjából különös jelentősége van. Az egész komplexum valóban olyan, mintha a kilencvenes évek elején hagyták volna ott.
A termálfürdő 1993-ban került az önkormányzathoz a Dunántúli Regionális Vízműtől. Tulajdonosai az akkori privatizációs láznak megfelelően az önkormányzat mellett helyi vállalkozók lettek. Mivel hamar kiderült, hogy a vegyes tulajdonosi szerkezet nem kedvez a fejlesztési források lehívásának, a község az évtized végén elkezdte kivásárolni a magántulajdonosokat, ezt a folyamatot azonban csak húsz évvel később, 2019-ben sikerült végleg lezárni, amikor már késő volt.
A koronavírus-járvány 2020-ban aztán végleg elsodorta a reményeket. A polgármester szerint a vendégek ekkor kezdtek panaszkodni, hogy a jegyárak túl magasak a szolgáltatás színvonalához képest, és a helyzetre tekintettel a fürdő radikálisan csökkentette a belépti díjakat. Ez a lépés állítólag több ezer új vendéget hozott.
A példa kedvéért: egy nyugdíjas jegy ma 1290 forintba kerül.
A befektető
Harasztia Attila polgármester a 24.hu-nak azt mondta: korábban több kísérletet is tettek a fürdő megmentésére. 2019-ben éppen egy ígéretes fejlesztési pályázat reményében állt neki az önkormányzat a maradék három magántulajdonos kivásárlásának. Erre és a projekt előkészítésére összesen 6,5 milliót költöttek, ám a vágyott pályázati pénz végül elmaradt. Később a termálfürdő eladásával is próbálkoztak. A polgármester szerint egy magyar, egy német, egy holland és egy szlovén befektető is bejelentkezett, de utóbb mind elálltak a vételi szándékuktól.
Tavaly aztán váratlan fordulat történt: befektetők jelentek meg Csokonyavisontán egy italpalackozó üzem ígéretével, és hamar kiderült, hogy a termálfürdő is felkeltette az érdeklődésüket. A palackozóüzem ugyan egyelőre nem épült fel, de a községben megjelent társaság egyik tagja, Kuti Balázs azzal állt elő, hogy befektetőket hozna a fürdőfejlesztéshez. Az ígéret több százmilliós fejlesztésről szólt, és azzal kecsegtetett, hogy vízilabdás sportcentrum épülhet Csokonyavisontán.
A befektetési ajánlat annyira meggyőzőnek bizonyult, hogy azt önkormányzat első körben tavaly májusban a korábban nyomdaiparral és reklámmal foglalkozó Kutit bízta meg a fürdő ügyvezetésével. Ő nem sokkal ezután magánszemélyként vételi ajánlatot is tett a fürdőre, és augusztusban már egyedüli tulajdonosa volt a termálfürdőt üzemeltető cégnek.
A Kutihoz köthető legfontosabb vállalkozás, a Contrecto Kft. 2018-ban nulla bevétel mellett 700 ezer, 2019-ben pedig 600 ezer forint veszteséget termelt, 2020-ban viszont már 9,19 milliós bevétel mellett 4,4 milliós profitot produkált. 2021-ben a bevételeit megtízszerezve 94 millió forint bevétel mellett 34,4 milliós, adózás utáni eredményt könyvelhetett el.
A vállalkozás honlapja ugyan cikkünk írásakor üres, a rajta olvasható felirat szerint fejlesztés alatt áll, de korábban reklámügynökségként hirdette magát. Ügyfelei között olyan cégek is szerepeltek, mint az uszodát üzemeltető Győri Aqua Sportközpont. A vállalkozás cikkünk szempontjából azért vált érdekessé, mert miután Kuti Balázs tulajdonos lett a fürdőben, a Contrecto Kft. tevékenységi köre építéssel és idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységekkel is bővült. A vállalkozó szerint azonban ilyen tevékenységeket eddig még nem végzett a cég.
Letették az alapkövet
A csokonyavisontai fürdő fejlesztésébe vetett hitet és lendületet jól mutatja, hogy tavasszal, a választási kampány hajrájában alapkőletételre került sor. Az eseményen a polgármester és az újdonsült tulajdonos mellett felvonult Szászfalvi László, a térség fideszes országgyűlési képviselője, Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke és Gáll Péter, a szövetség főtitkára is. Vári az alapkőletételen az új uszodát stratégiai fontosságúnak nevezte, a szövetség anyagi támogatása mellett edzőket, sportszakembereket ígért, egyúttal kilátásba helyezte, hogy a szövetség vidéki edzőtáborainak egyik lehetséges helyszíne lesz a Csokonyavisontán felépítendő új uszoda. Hogy mindez miből valósul majd meg, arról a következők hangoztak el.
A beruházás tervezett összértéke 870 millió forint. Ebből
- több mint 400 millió forint pályázati támogatás,
- 170 millió forint tulajdonosi önerő,
- mintegy 300 millió forint tao-pénz a vízilabda-szövetségtől.
A kormányhivatal közbelép
A választás előtt bejelentett fejlesztési terv azonban több kérdést is felvet. Tao-támogatást például csak legalább két éve erre alkalmas sportegyesület hozhat, Csokonyavisontán pedig nem akad ilyen. Kérdésként vetődött fel az is, hogy egy magánszemély miért érzi úgy, hogy megéri 170 millió forintot beletolni egy veszteséges fürdő újjáépítésébe. Az alapkőletételen emellett a 400 milliós állítólagos pályázati támogatásról sem derültek ki részletek.
Ennek az volt az indoka, hogy a 120 milliós törzstőkével és egy értékbecslés szerint több mint 200 millió forintnyi tárgyi eszközzel, valamint több tízmilliós adóssággal rendelkező termálfürdőt az önkormányzat úgy adta el, hogy az adásvételt nem versenyeztette meg. A vonatkozó jogszabályok szerint ugyanis 25 milliós értékhatár fölött kötelező tendert kiírni az értékesítésre.
Lapunk a fejlemények tükrében megkereste a vevőt, Kuti Balázst, aki elmondta, bár a fürdő körüli hercehurca megnehezíti az életét, nem vitatja a kormányhivatal döntését, és ügyvezetőként továbbra is kitart fejlesztés koncepciója mellett. Ha az önkormányzat kiírja az értékesítési tenderét, azon elindul, és ha sikerrel jár, megvalósítja az elképzeléseit.
Ami az adásvételi szerződést illeti: elmondása szerint 57 millió forintról és a fürdő teljes adósságállományának átvállalásról szólt a megállapodás. Eszerint első körben 15 millió forint kifizetését vállalta, majd a fennmaradó 42 millió forintot 2023 végéig. A szerződés részét képezte volna az is, hogy létrehoznak egy zártkörűen működő részvénytársaságot, amelyben az önkormányzat 20 százalékos részesedést szerezhet.
Bár a kormányhivatal áprilisi megsemmisítő döntése alaposan átrendezte a viszonyokat, Kuti beavatta lapunkat az alapkőletételnél körvonalazott fejlesztési koncepció részleteibe is. A vállalkozó szerint a fejlesztéshez szükséges 170 millió forint nem tőle, hanem más magánbefektetőtől érkezett volna, a 400 milliós támogatás pedig egy környezetvédelmi fejlesztésre kiírt pályázatból. A tao-pénzek ígéretét Kuti azzal magyarázta, hogy korábbi munkái során jó kapcsolatot épített ki a Magyar Vízilabda Szövetséggel, és bár helyben nem talált megfelelő partnert, a váci egyesület nyitott lenne a hosszútávú együttműködésre, akár telephelyet is kialakítana Csokonyavisontán.
A helyi önkormányzat és a reménybeli befektetők mellett a történetnek azonban más szereplői is vannak. A termálfürdőt körülvevő üdülőtelep sok tulajdonosa figyeli aggodalommal a fejleményeket. A fürdő területére épült, többszintes panzió tulajdonosa, Katz Zoltán helyi vállalkozó is nyugtalan. Ha a fejlesztés nem valósul meg, és a fürdőt be kell zárni, az ő ingatlanjaik elértéktelenednek. Nehezíti a helyzetet az is, hogy sokan az üdülőtulajdonosok közül évtizedekig a fürdőn keresztül kapták az áram- és vízszolgáltatást, ám a kilátásba helyezett fejlesztés miatt ez is veszélybe került.
Katz egyébként a nyolcvanas évek elejétől mintegy húsz éven keresztül fürdővezetőként tevékenykedett a faluban, sőt 2015 és 2020 között még egyszer irányította a fürdőt üzemeltető céget. A saját vállalkozását is a fürdő adta lehetőségekre építette: háromszintes panziójából, amely éttermi szolgáltatást is nyújt, közvetlenül be lehet lépni a fürdő területére. Egészen idén tavaszig az ő vállalkozása is a termálfürdőn keresztül kapta az áramszolgáltatást, ezt a lehetőséget az új tulajdonos – aki a kormányhivatal szerint nem szabályosan lett az – döntése alapján megvonták tőle.
A vállalkozó lapunknak azt mondta, a koronavírus-járvány idején igyekezett tenni azért, hogy a fürdő működőképes maradjon. Ennek érdekében nagyobb tételben vásárolt fürdőjegyeket a panziója vendégeinek, de két részletben tízmillió forint kamatmenetes kölcsönt is nyújtott a fürdőt üzemeltető cégnek. Erre Katznak persze jó oka volt: ha nem működik a fürdő, a panziója és az étterme is lehúzhatja a rolót.
A helyi vállalkozó az üdülőtulajdonosokhoz hasonlóan aggodalommal figyelte a magánbefektető érkezését. Állítása szerint a termálfürdő megvételére 2021 decemberében ő is ajánlatot tett az önkormányzatnak, de állítása szerint erre mostanáig nem kapott választ. Ennek a fő oka persze az, hogy az ajánlatával elkésett: mire ezt megtette, elvileg már Kuti Balázs volt a tulajdonos. A fürdő eladásának törvényességét saját bevallása szerint éppen ő tette szóvá a kormányhivatalnál – a jelek szerint sikeresen.
Harasztia Attila az ügy bonyolultságát ismerve a legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie az ellenérdekelt feleket. A következő lépés, hogy az önkormányzat szabályszerűen kiírja a pályázatot a fürdő eladására. Hogy a jövő mit hoz, az nagyban függ ennek az eredményességétől, de mint mondta, a termálfürdő örökségének megtartása és fejlesztése minden szereplő közös érdeke. Ha a pályázat sikertelen lesz – mondja a polgármester – akkor végleg bezárhat a csokonyavisontai termálfürdő.
