Lendvai Ildikó a hvg360-on ír arról, hogy az ellenzéket fenyegető veszélyek egyike valóban az, ha nem képes megújulni, nem tudja a választási vereség tanulságait levonni. Szerinte sem lehet mentegetni az eddigi gondolkodás, harcmodor hibáit, de tévedés lenne kidobni mindazt, ami fontos és igaz benne.
Az MSZP egykori elnöke úgy véli, Stockholm-szindróma fenyegeti az ellenzéket, ha elkezd azonosulni a győztes érveivel, nézeteivel, megfelelni a Fidesz elvárásainak.
Ennek szerinte már több tünete is jelentkezik. Az első,
a »népidegen« ellenzék és »megmondóemberei« bűnbakká tétele, szinte bayerzsolti hevülettel. Amitől elhisszük, hogy Kis Grófo tényleg jobb, mint Fischer Iván.
Szerinte az ellenzéknek valóban zászlajára kell tűznie a megélhetési problémákat, de nem a szabadságjogok helyett, mert a
demokrácia emlegetése nem az elit nünükéje, hanem a lényeghez tartozik, amiről nem kevesebbet, hanem többet és érthetőbben kell beszélni.
Második tünetként a „putyinozás” kiátkozását említi, szerinte az ugyanis nonszensz, amikor Putyin háborút folytat Ukrajna és a nyugati értékek ellen. A harmadik tünet: a „pfuj, orbánozás!” – írja Lendvai Ildikó.
Grazozni, orbángáspározni, gusztustalanul orsósozni, az időjárásért is Orbánt hibáztatni valóban ízléshiba.
Ugyanakkor úgy véli, a nemzeti együttműködéshez nincs köze az Orbán-rendszernek, azt nevén kell nevezni, leleplezni.
