Az elmúlt hónapok során saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hogyan emelkednek sorra a termékek, szolgáltatások árai. “Rekordokat dönt”, „minden várakozást felülmúl”, „nagy erőkkel támad” az infláció – hallhattuk a hírekben nap mint nap. Nem csupán Magyarországon, de nemzetközi szinten is érezhetően megugrottak az árak a kialakult gazdasági problémák nyomán.
De vajon mennyire aggasztó a helyzet? Valóban olyan szörnnyel állunk szemben, amelytől rettegni kell?
A szükséges rossz
Az infláció a pénz értékének tartós csökkenését jelent. Más szempontból tekintve: ugyanannyi pénzért már kevesebb terméket vihetünk haza, mint mondjuk egy évvel ezelőtt, hiszen az árak emelkednek.
Természetesen a termékek, szolgáltatások, nyersanyagok árai folyamatos mozgásban vannak, így az áremelkedések sem ritkák. Ahhoz, hogy az életünket valóban befolyásoló inflációról beszéljünk, az kell, hogy a drágulás a kínált termékek túlnyomó részét érintse, valamint tartós legyen.
Meglepő lehet, de az infláció tulajdonképpen egy „szükséges rossz”. Hogy ezt megértsük, gondoljuk végig, mi történne az árak csökkenése, azaz a defláció esetén.
De jó lenne, ha csökkennének az árak! Vagy mégse?
Bármennyire is örvendetesnek tűnik első látásra a pénz értékének növekedése, valójában nagyon is nemkívánatos helyzet a defláció. Ilyenkor a vásárlások száma csökken, hiszen tudjuk, hogy nemsokára ugyanazért az összegért több terméket kaphatunk!
A beszerzéseket ezért a gazdaság szereplői amennyire lehet késleltetik és ez lassítja a gazdaságot. A hitelesek adósságterhe pedig nő. A defláció tehát a gazdaság lassulásán keresztül hosszú távon a bérek és a foglalkoztatás csökkenését is előidézheti. Legrosszabb esetben pedig akár gazdasági összeomláshoz is vezethet.
Az tehát látszik, hogy inflációra szükség van. Kérdés az, hogy mi az “egészséges szint”, és mikor kell már aggódnunk.
Mennyire veszélyes a jelenlegi infláció?
A szakértők által egészségesnek tartott inflációs mérték a 2-3 százalék. Ez garantálja ugyanis azt, hogy az árak és a bérek is egyenletesen növekedhetnek, ez az úgynevezett kúszó infláció.
A 3-10 százalék közötti inflációt lépegető inflációnak nevezik – ilyenkor már a jövedelem nem elegendő a megszokott életszínvonalhoz, a gazdaság egyensúlya azonban még fenntartható.
A 10 százalékot meghaladó pénzromlás már a vágtató infláció kategóriája – ekkor már a gazdaság meginog, akár kormányválságra is sor kerülhet.
Ám még ennél is nagyobb mértékű értékromlás is bekövetkezhet: az 50 százalékot is meghaladó, sőt, akár több száz százalékot elérő hiperinfláció már gazdasági krízist jelent. Csak igen extrém helyzetekben fordul elő, de van rá több példa is a történelemben. Magyarországon a második világháború után valósult meg a történelem addigi legnagyobb inflációja.
Amikor egy talicska pénz is csak két tojást ért
Hazánkban 1945. júliusától 13 hónapon keresztül tombolt a hiperinfláció: az inflációs szint a 41.900 billió (4,19×10^16) százalékot közelítette. Ez azt jelentette, hogy az árak 15 óránként megduplázódtak.
A korabeli beszámolók szerint például egy köztisztviselő egynapi fizetése egy talicska pénzt jelentett, amit nagy örömmel hazatolt, ám felesége 1 óra múlva már csak két tojást kapott a rengeteg bankóért. Az árak szárnyalásáról is maradtak feljegyzések: egy kiló kenyeret például 1945 augusztusában 6 pengőért lehetett venni, 9 hónappal később, májusban már 8 millió pengőbe került, júniusban pedig egészen 5,85 milliárd pengőt taksált az ára.
A magyar hiperinfláció extremitását mutatja, hogy a világon valaha kiadott legnagyobb címletű bankjegy a mai napig is a magyar százmillió bilpengős bankjegy, amelynek értéke száztrillió (1020) pengő volt. Hiába, mert már kibocsátásakor sem lehetett semmire használni: a kereskedelem akkor már adópengőben (tehát tulajdonképpen egy párhuzamos valutában) és árucserével zajlott.
Egy ilyen hiperinfláció során ugyanis a pénz már nem látja el szokásos szerepét: sem egy tárgy, szolgáltatás értékét nem lehet vele kifejezni, sem vagyon alapjaként nem funkcionál, és csereeszközként sem működőképes. Ezeket a szerepeket átveszi egy valuta vagy egy termék, és az emberek leginkább cserekereskedelemmel jutnak hozzá mindahhoz, amire szükségük van.
Ez történt Magyarországon is, mivel a helyzetet nem oldotta meg az értékesebb adópengő bevezetése sem.
A megoldást végül a forint bevezetése, a szigorúan ellenőrzött költségvetés és a magyar ipar feléledése hozta el. Az ország által elszenvedett inflációs történések rendkívüli súlyosságát mutatja, hogy kezdetben 1 forint 400.000 kvadrillió (1029) pengőt ért.
Jelenleg csak lépegetünk
Egy ilyen inflációs magasságtól nyilvánvalóan még fényévekre vagyunk, és tartanunk sem kell tőle, hiszen valóban csak egy igen szélsőséges politikai-gazdasági helyzet idézhet elő hasonlót. Átlagos körülmények között leginkább csak kisebb-nagyobb kiugrásokkal számolhatunk, amelyek – megfelelő gazdaságpolitikai irányítás esetén – hamar rendeződnek.
A jelenlegi, erőteljesebb infláció tehát korántsem az a rettegett szörny, amelyik anyagi biztonságunkat egy csapásra megsemmisítheti – bár az ideális szintnél mindenképpen magasabb.
2021-ben 5,1 százalékot romlott a pénzünk értéke, és a szakértők további emelkedést prognosztizálnak az idei évre. Ilyen mértékű inflációnál már érdemes újragondolni befektetéseinket, azonban a pánikra nincs ok. Hosszú távon nézve ugyanis történtek már hasonló inflációs kilengések hazánkban is.
Bár rövid távon kisebb fejfájást okoz, hogyha az ideálisnál 1-2 százalékkal magasabb a pénzromlás mértéke, ennél sokkal nagyobb problémát jelent az úgynevezett ideális szint, hosszú távon.
Az infláció igazi veszélye ugyanis a hosszú távban keresendő.
30 év alatt ez történik a pénzzel
Az inflációs szörny nem hirtelen, pánikot keltve támad, hanem szinte láthatatlanul, lépésről lépésre, lassan és módszeresen. Észre sem vesszük, és felemészti megtakarításunkat.
Tegyük fel, hogy 30 éve örököltünk egy tekintélyes összeget, 30 millió forintot. Vajon mi mindent tudtunk volna kezdeni akkoriban egy ekkora összeggel? A fővárosban egy ház átlagos ára akkor 13.000.000 forint, egy átlagos lakásé 3.800.000 forint körül mozgott.
Vagyis 30 millió forintból akkor két házat kényelmesen vehettünk volna, vagy közel 8 lakásra futotta volna Budapesten.
Ugyanakkor ha úgy döntünk, hogy ezt a 30 millió forintot félretesszük, akkor ma – 30 évvel később – a pénzünk már csupán egyetlen ingatlanra lenne elegendő Budapesten. Pedig a vizsgált időszakban egyáltalán nem történt hiperinfláció, bár akadtak kiemelten magas inflációs időszakok, és enyhén deflációs periódusok is.
És ha ez így történt a múltban, a jövőben is számítanunk kell rá.
Nézzünk egy másik példát! Ha ma rendelkezünk 30 millió forinttal, amelyet félreteszünk például a nyugdíjas éveinkre, akkor csak egy ideális, évi 3 százalékos infláció feltételezése mellett is a felénél kevesebbre zsugorodik a pénzünk értéke. 30 év múlva bár ugyanúgy meglenne a 30 milliónk, de annyi terméket tudnánk rajta vásárolni, amennyit ma 12 millió forintért kapnánk.
Így lehet megóvni és fialtatni a pénzünket
Rendkívül fontos tehát, hogy az infláció miatt ne értéktelenedjen el a pénzünk. Amennyiben nem vagyunk pénzügyi szakértők, a legjobb hozzáértőkre bízni vagyunkat, hogy elkerülhessük a pénzromlás káros hatását.
A legtöbb esetben nyugdíjcélra teszünk félre hosszú távon, hiszen 20-30 év múlva a nyugdíjak összege jelentősen alacsonyabb lesz, mint manapság. Éppen ezért érdemes olyan helyen őrizni pénzünket, ahol a pénzügyi szakemberek fialtatják is azt.
A nyugdíjcélú megtakarítások között találunk olyan módozatot is, amely kifejezetten kedvező hozamokat nyújt, miközben nem kell jártasnak sem lennünk a befektetések területén, mivel portfóliónkat a biztosító magasan képzett szakemberei kezelik.
Ezekkel a lehetőségekkel bárki élhet annak érdekében, hogy elkerülje az infláció káros hatását. Nem kevés lemondás, önfegyelem van egy-egy félretett összeg mögött. A saját erőfeszítéseinket vesszük semmibe, ha nem gondoskodunk ennek az összegnek a megfelelő védelméről.
Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha hosszú évek múlva szeretnénk felhasználni a megtakarításunkat. A jó hír, hogy ezt a gondoskodást megtehetjük azokon keresztül, akik értenek hozzá: igénybe vehetjük a szakértők által kifejezetten hosszú távú befektetésekre megalkotott pénzügyi termékeket, és független tanácsadók díjmentes segítségét is kérhetjük.
