Kizárt, hogy megnézzem, kizárt. Nagyon szeretek moziba járni, de ez nem film, ez politikai kampányfogás.
Peidl Márton fogalmazott ekképp, amikor Pécs egyik bevásárlóközpontja előtt leszólítva arról faggattam az értékesítőként dolgozó, egyedül élő, 25 esztendős férfit, hogy látta-e az Elk∗rtuk című filmet. Mellette állt hét évvel idősebb barátja, Gergely, s ő is ezen a véleményen volt. Arra a kérdésre, hogy ismerőseik és rokonaik között beszédtéma-e a film, Gergely ennyit mondott: „Nemigen. Tud ugyan róla mindenki, de körülöttem senki se mondta, hogy: hú, meg kéne nézni, vagy azt, hogy nehogy megnézd már! Szóval, nem ütötte meg az ingerküszöbünket.”
Mielőtt a moziban megnéztem a 2006-os utcai harcokra emlékeztető filmet, 37 embert szólítottam le ismeretlenül Pécs utcáin arról faggatva őket, látták-e a filmet vagy készülnek-e rá? Nos, nem találkoztam senkivel, aki megnézte volna már az Elk∗rtukat, ami statisztikailag nem különösebben meglepő, hisz a Kálomista Gábor producer által jegyzett film látogatottsága meghaladta a 100 ezret, vagyis nagyjából minden századik ember látta, így ahhoz, hogy az utcán „belebotoljak” egy nézőbe, a valószínűségszámítás törvénye alapján hozzávetőleg száz embert kellett volna megállítanom. Olyannal viszont találkoztam, aki fontolgatja, hogy elmegy a filmre:
„Érdekel, mit hoztak ki a témából – mondta az egészségügyben dolgozó Masszi Anett –, nem vagyok politikailag elkötelezett egyik irányba sem, így el tudom dönteni, igazság van-e a filmben vagy sem.”
Az elegáns asszonnyal együtt volt 21 éves egyetemista fia is, aki viszont nem gondolt arra, hogy megnézze ezt a mozit, mivel őt főleg az akciófilmek érdeklik.
Hogy Pécsen nem áll mostanában jól a Fidesz, arra abból is lehet következtetni, hogy az utcán leszólítottak közül senki sem dicsőítette a film ötletét. Kritikus hang viszont bőven akadt:
„Hogy én erre elmenjek?” – kérdezett vissza a négy gyermeket nevelő Évi, aki az egyik pécsi borboltban eladóként dolgozik. – „Utálom a Fideszt, hazudnak mindenről, nyilván a filmjük is hazudik. Erre adjak ki pénzt, öltözzek fel, menjek el? Még csak az kéne! Ha a tévé játssza, akkor belenézek, de csak azért, hogy megtudjam, megint mit hordtak össze.”
A 74 éves agrármérnök, Bosznai Gábor is hasonlóan érvelt:
Moziba semmiképp el nem mennék erre a filmre, de ha a tévében vetítik, és nem ugyanakkor van egy angol vagy spanyol focimeccs, akkor megnézném. De még szívesebben megnézném, ha közben elkészülne az Elloptuk című film, ami Orbánékat mutatná be. Az is tele lenne hazugsággal, mint ez, de úgy legalább egál. Ez egy politikai film, és én nem bízom a politikusokban. Tudja a viccet? Azt, hogy mikor hazudik egy politikus? Csak, ha beszél.
Amúgy a válaszadók túlnyomó többsége egyik politikai oldalban sem bízik.
„Mi nem nézzük meg a filmet és nem politizálunk” – mondta szinte elnézést kérő hangon a 74 éves Herr Gáborné, aki egykor portás volt, s bár nyugdíjas, ma is eljár takarítani egy iskolába. – „Egyik pártban vagy politikusban sem bízunk. Jobb róluk nem is beszélni, csak idegesítenénk magunkat.”
Burschl József, 60 éves villanyszerelő is csak a tévében nézné meg a filmet: „Talán jobban megérteném belőle a pártok gondolkodását. Egyik párttal se vagyok boldog. Már a Fidesszel se, nem is tudom, jövőre kire szavazzak.”
A férfi nyugdíjas felesége, az egykor kesztyűvarróként és vendáglátósként dolgozó Rózsika még otthon se nézné meg az Elk∗rtukat:
Nem érdekel, mert hazudnak mind. Ez a kormány is. De azt se akarom, hogy visszajöjjön a Gyurcsány!
Az asszony előbbieket halló barátnője más okból nem nézné meg a filmet: „Jehova híve vagyok, és mi csak olyan filmet nézhetünk, ami nem ütközik a nézeteinkkel. Ez a film a földi hatalmakról szól, de olyan nincs, mi csak egy hatalmat ismerünk el és tisztelünk: az istenit – mondta halkan a nevét a szavaihoz nem adó, középkorú asszony.
Editként mutatkozott be egy pénzügyes hölgy, aki épp 8 éves lányát kísérte haza az egyik kertvárosi iskolából, és ő akkor se nézné meg a filmet, ha kötelező lenne: „Engem ne hülyítsenek, van arra nekik elég emberük. De nem néznék meg egy olyan filmet se, amit a DK, a Jobbik vagy bármelyik párt rendelne meg. Az is csak tömör hazugság lenne.”
A megszólalók legalább fele a film bemutatásának időpontját tartotta manipulatívnak. Így volt ezzel 47 éves Fónay György is, aki egy pizzériát visz: „Biztos vagyok benne, hogy a filmben a hazugságok mellett van sok igazság is. De ha az igazság lenne fontos, akkor nem most vetítenék, hanem a 22-es választás után, vagy megtették volna a 18-as választást követően. A mostani párom óvónő és művészlélek, gyönyörű tetkókat fest, ő vitt bele a filmnézésbe, minket minden érdekel a horrortól a művészfilmig, de kampányfilm soha. Annak nincs köze a művészethez és a valósághoz.”
Este elmentem a Pécs Plaza multiplex mozijába, és jegyet váltottam a filmre. Kezdés előtt beszélgettem a pláza féltucat üzletének eladójával. Ők se látták még a filmet.
„A 19 éves fiam elment, megnézte” – árulta el az egyik divatárubolt eladónője. – „Ő joghallgató, és érdekli minden, amiben jogi és politikai kérdések vannak. Azt mondta, sokan voltak a moziban, de szinte csak nyugdíjasok. Ők élvezték, a fiam viszont nagyon unta. Mentünk volna mi is a férjemmel, de ezek után nem megyünk.”
A mozival szemközti bolt gazdája, egy 58 éves, a Fideszhez kötődő, magas, jó megjelenésű férfi meg akarja nézni a filmet:
Több ismerősöm látta, és csak jót mondtak róla. Biztos, hogy manipulatív film, de, uram, őszintén, manapság mi nem az?
Egy félreértésnek is tanúja voltam:
– Mi láttuk! – mondta csillogó szemmel egy ifjú hölgy az egyik boltban, közben odabiccentett kolleginájára, hogy vele volt. – Csaknem megtelt a mozi, és tetszett nekünk. De várjon csak! Jaj, jaj, jaj! Nem azt láttuk, hanem a… na, mit is?
– A Toxikomát láttuk – szólt oda segítőleg a kollegina.
– Igen, azt láttuk, és nagyon jó volt. Elnézést, hogy átvertem. Az Elk∗rtukra nem akarunk menni.
Közben véget ért a délutáni előadás, tízen jöttek ki a 220 férőhelyes vetítőteremből. Elsőként egy idős házaspárt állítottam meg. A Marika néniként bemutatkozó asszony – férje bólogatásától kísérve – nem kertelt: „Mindig is utáltam a Gyurcsányt meg a feleségét, ettől még jobban. Nézze meg, jó film!”
Egy üzemben udvarosként alkalmazott, 37 éves férfi – aki nem titkolta, hogy fideszes – ekképp összegzett: „A fele igazság, a fele manipuláció. Mindenki azt hangsúlyozza majd, ami neki fontos.”
A 78 esztendős villamosmérnök, Tillmann Bálint 1978-ban Bonyhádról disszidált az NSZK-ba, és ott élt 40 éven át.
A filmben a hatalom azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy a tüntetők mind nácik meg fasiszták. Mindig ezt a kártyát veszi elő a baloldal meg a liberálisok. Ez így volt az NSZK-ban és így van a mai Németországban meg az unió minden liberális államában. Ezt mondják azokra is, akik tüntetnek az oltás meg a covid-szigorítások ellen. Ezt a taktikát jól megmutatja a film. Meg a korrupciót. Az is mindenütt ott van. Nálunk is, függetlenül attól, melyik párt van hatalmon. Lehet Orbán, Gyurcsány, mindegy.
Aztán megnéztem az Elk∗rtukat. Kritikát ne várjanak, nem ez a dolgom, legyen annyi elég, hogy nagyon ajánlom a filmet a Fidesz-hívő szavazóknak. A teremben nyolcan ültünk. Kifelé ballagva Petrák Zoltánnal beszélgettem, aki egy debreceni cég alkalmazottjaként Pécsen kapott háromnapi munkát, és úgy gondolta, az idegen városban jobban telik az este a filmmel.
„Abban az évben szavaztam először, amikor Gyurcsány nagyon lenyomta a választási vitában az Orbánt” – kezdte a 34 éves, jóbeszédű férfi. „A családomban és a környezetemben mindenki fideszes volt, engem viszont Gyurcsány meggyőzött, és rászavaztam. Aztán jött az elkúrtuk szöveg, és az nekem nagy pofon volt. Gyurcsánynak azonnal le kellett volna mondania. 2010-ben a Fideszre szavaztam, de nyolc évvel később elfordultam a Fidesztől, és a Jobbikkal tartottam. Most abban bízom, hogy leváltják végre ezt a kormányt. A totál narancsos Debrecenben is sokaknak kinyílt a szeme, látják, hogy a Fidesz milyen. Az egyetemi hallgatók között már alig van kormánypárti. Szerintem Márki-Zay jó jelölt. De ez a film, sajnos, ront az ellenzék esélyein. Nagyon ügyesen manipulál. Mert van ugyan a filmben sok igazság, de nem azzal hat, hanem azzal, hogy mesés kitalációkkal erősíti meg a mondandóját. Mégis sokan hinni fognak a filmnek, és róluk lemondhat az ellenzék.”
