Húsz év fegyházra ítélték a 28-as villamoson gyilkoló férfit

Húsz év fegyházra ítélte szerdán a Fővárosi Törvényszék L. Jánost, aki tavaly áprilisban meggyilkolt egy 25 éves, kutyáját féltő férfit a 28-as villamoson. Az ügy másodrendű vádlottja, D. Károly 8 év hat hónap börtönt, míg a kést elrejtő bűntársuk, B. Éva két év felfüggesztettet kapott.

A 44 éves L. János és barátnője, B. Éva, valamint a férfi unokatestvére, D. Károly születésnapot ünnepelt az ominózus napon. Miután elfogyott az italuk, elindultak a közeli trafikba, hogy italt és dohányt vegyenek.

A Kőbányai úti villamosmegállóba mentek, felszálltak a 28-as járatra. Ezen a villamoson utazott Sz. Gábor a barátjával, Márkkal és egy kiskutyával. A felszállást követően L. János odament hozzájuk, hogy megsimogassa az Sz. Gábor kezében lévő kutyát, majd a társaival együtt gúnyos megjegyzéseket tett az állatra.

Sz. Gábor felszólította a férfit, hogy az érvényben lévő járványügyi szabályokra is figyelemmel tartsa távol magát a kutyájától. L. János ekkor kötekedni kezdett vele, aztán leköpte, majd a ruhájából előrántott késsel megindult felé.

Márk felállt, hogy megvédje a barátját, D. Károly azonban úgy arcon vágta ököllel, hogy visszaesett az ülésre. L. János kihasználta, hogy Sz. Gábor egy pillanatra nem figyelt, és szívtájékon szúrta a fiatalembert. A két támadó a gyilkosság után elmenekült, a 30 éves nő pedig egy hotel előtti virágládába rejtette a kést.

L. János a büntetőeljárás alatt végig azzal védekezett, hogy dulakodás alakult ki közte és az áldozat között, ám váratlanul vészfékezett a villamos, mindketten elvágódtak, Sz. Gábor pedig véletlenül beleesett a késbe. A szakértők azonban cáfolták a férfi állításait, ahogy az is kiderült, hogy a meggyilkolt fiatalnál nem volt kés. D. Károly ugyancsak tagadott, de a velük lévő B. Éva elmondta, hogy a volt élettársa, L. János szúrta le a fiút.

A szerdai tárgyaláson kihallgattak volna egy tanút, aki szintén L. Jánosékhoz tartozott, velük együtt utazott a villamoson, ezért ismertették az eljárás egy korábbi szakaszában tett vallomását. Ebben többek közt az állt, hogy szülinapot ünnepeltek aznap, és elhatározták, hogy elmennek „pénzt csinálni, azaz kurválkodni”. A nő a vallomásában megerősítette, hogy a megölt fiúnál nem volt kés, és Sz. Gábor csak annyit kért L. Jánostól, hogy ne simogassa meg a kutyát, aztán azt hallotta, hogy a megszúrt fiatal „visít”, és azt kiabálja: „meg fogok halni.”

Ezt követően az elmeorvosi szakértői véleményeket ismertették. Ebből kiderült, hogy L. János beszámítható, azaz nem szenved olyan kóros elmeállapotban, illetve tudatzavarban, amely a bűncselekmény elkövetésekor korlátozta vagy befolyásolta volna a cselekménye súlyának felismerésében.

Az ügyész a perbeszédében elmondta, hogy D. Károly megütötte Márkot, hogy ne tudjon segíteni a barátjának, L. János pedig kihasználta, hogy a fiatal egy pillanatra nem figyelt, és ekkor mellkason szúrta a fiatalt. Az ügyész felidézte: a két férfi végig tagadta a bűnösségét, ám a bizonyítékok nem támasztották alá azt, amit L. János állított, miszerint az áldozat a dulakodás közben esett a késbe. Életszerűtlennek nevezte B. Éva azon korábbi állítását is, hogy azért rejtette el a kést, mert L. János megfenyegette őt.

Az ügyész elemezte az eljárásban meghallgatott tanúk vallomásait is, és azt állította, hogy a villamos nem vészfékezett, lassan ment, Sz. Gábor nem esett bele a késbe, és az áldozatnál nem volt kés. Egyértelműnek nevezte az ölési szándékot, mert L. János kifejezetten a szívtájékra célzott. Az ügyész szerint D. Károly pszichésen támogatta a tettest, a mozgásával őt segítve követte az eseményeket.

Az ügyész a perbeszédében határozott idejű fegyházbüntetést kért L. Jánosra azzal, hogy zárják ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. Azt kérte a bíróságtól, hogy a büntetés felső határához, azaz 22 és fél évhez közeli büntetést szabjanak ki.

Súlyosító körülményként értékelte, hogy a férfi egy olyan embert szúrt szíven a villamoson, aki semmit sem ártott neki. Kiemelte, hogy az elsőrendű vádlott többszörösen büntetett előéletű, és három héttel a gyilkosság előtt szabadult feltételesen.

Az ügyész középmértékű, határozott idejű büntetést kért az ügy másodrendű vádlottjára, D. Károlyra bűnsegédként elkövetett emberölés miatt, míg B. Évának próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott emberölésben elkövetett bűnpártolásért.

L. János védője szerint nem állapítható meg az ölési szándék a védence részéről. Álláspontja szerint ez egyértelműen kizárható azok után, hogy semmi olyan fenyegetőzés nem hangzott el, hogy a védence kifejezetten kívánta volna az áldozat halálát. Kiemelte, hogy bár senki nem látta a szúró mozdulatot, mégis mindenki szúrásról számolt be az eljárás során. Véleménye szerint a szakértők által elmondottak nem zárták ki a védence védekezését, s ha kétség merül fel egy bűncselekménnyel kapcsolatban, akkor mindig a vádlott számára kedvező ítéletet kell hozni.

Elmondta még, nem tudja, hogy a vádirat épült-e B. Éva vallomására vagy a vádlott vallomása épült-e a vádiratra, mert az annyira egyezik. Álláspontja szerint nem merültek fel kétséget kizáró tények, ezért azt kérte a bíróságtól, hogy gondatlan emberölésben állapítsák meg a védence bűnösségét.

A másodrendű vádlottnak, D. Károlynak a védője azt kérte a törvényszéktől, hogy mentse fel a védencét, mert nem állapítható meg, hogy pszichikai bűnsegédi magatartást tanúsított volna az emberölés során, s nem is érzékelhette, hogy mi történik mögötte. Azt mondta, hogy a védence csak segítségnyújtás elmulasztása, illetve garázdaság miatt marasztalható el.

Kiemelte egy korábbi tanúnak a vallomását, aki szerint D. Károly és L. Márk együtt próbálta csitítani L. Jánost, és azt mondta, hogy hagyja békén a kutyával lévő fiatalt, mert igaza van.

A harmadrendű vádlott védője elmondta, hogy védence együttműködött a hatóságokkal, és tényfeltáró vallomást tett. Tekintettel arra, hogy ügyfele mindent elismert és semmit sem vitatott, ezért azt kérte, hogyha bűnösnek mondják ki a védencét, akkor az ügyészi indítványnak megfelelően felfüggesztett szabadságvesztést szabjanak ki rá.

L. János az utolsó szó jogán sem ismerte be a bűnösségét, de bocsánatot kért a villamoson történtekért.

Mélységesen sajnálom a történteket, és bocsánatot kérek az áldozat családjától. Semmi olyan szándékom nem volt, hogy bárkit is szándékosan megszúrjak. Egyetértek az ügyvédemmel, hogy ez gondatlanság, és eltúlzottnak tartom az ügyészi indítványt. Szeretnék még részt venni a családom és az unokám életében

– mondta a büntetett előéletű férfi.

D. Károly utolsó szó jogán tett nyilatkozatát az ügyvédje olvasta fel. Ebben úgy fogalmazott, rettenetesen sajnálja azt, ami történt, hogy meghalt a fiú, és ha tudná, visszaforgatná az idő kerekét, hogy meg nem történtté tegye a dolgokat. A kést elrejtő B. Éva szintén megbánta a történteket.

Vadász Viktor bíró húsz év fegyházra ítélte L. Jánost emberölésért azzal a kitétellel, hogy feltételesen sem bocsátható szabadon. Az ügy másodrendű vádlottja, D. Károly 8 év 6 hónap börtönt kapott bűnsegédként elkövetett emberölésért, míg a bűnpártolással vádolt B. Éva két év börtönt kapott, négy évre felfüggesztve.D. Károly a büntetés kétharmadát követően bocsátható szabadlábra a leghamarabb feltételesen.

Az ügyész az elsőrendű és a másodrendű vádlott esetében súlyosításért fellebbezett, míg a női vádlott esetében tudomásul vette a döntést. L. János eltérő minősítésért és enyhítésért, míg védője teljeskörű felülvizsgálatért fellebbezett. D. Károly felmentésért és téves minősítésért fellebbezett, míg B. Éva három nap gondolkodási időt tartott fenn a nyilatkozata megtételére. A bíróság fenntartotta a két férfi letartóztatását, míg B. Évának megszüntették a bűnügyi felügyeletét. Az ítélet nem jogerős.