Ángyán József legújabb (immár a 17.) jelentése is cáfolja azt a kormányzati sikerpropandát, amely szerint a nemzeti földvagyon kiárusítása a földet megművelőknek kedvezett. A professzor elemzése szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a földterület 134 nyerteshez került, több mint felét (mintegy 2200 hektárt) a „kis/közepes családi gazdaságok” helyett tíz nagy érdekeltség szerezte meg.
Még a „helybeliek” között is voltak olyanok, akik – a földforgalmi törvény szabályozása miatt, lakhelyüktől, foglalkozásuktól függetlenül – úgy váltak „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik.
Bár a többi megyéhez képest Szabolcsban kisebb számban fordult elő, de a nyertes „földművesek” tevékenységi köre itt is több esetben távol esik a mezőgazdaságtól, ha egyáltalán azonosítható. Ángyán József talált köztük adószakértőt, könyvelőt, könyvvizsgálót, edzőt, szakácsot, ingatlanos nagyvállalkozót és webáruház-tulajdonost is, akik az árverések idejére mezőgazdasági főtevékenységű egyéni vállalkozói cégbesorolást szereztek.
Az Orbán-kormány egykori államtitkára félrevezetőeknek tartja azokat a kormányzati kijelentéseket, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája. A bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége nem is az állam által művelt terület volt, az árverésre bocsátott földek kiválasztásában döntő szerepet játszhatott a bérlő viszonya a kormányzó „elithez”.
A „baráti” cégek és/vagy magánszemélyek bérelt területeiből – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre azután részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot.
Az EU-eljárás után nagy kaszálás
A megye adatai azt is cáfolják, hogy „komoly versenyben kialakult, piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez. Valódi árverseny a területek alig 1/5-ének árverésén alakult ki. Ángyán József szerint ez azzal is magyarázható, hogy a területek közel kétharmadát nagy birtoktestek formájában hirdették meg. Erre nem volt pénzük a valóban gazdálkodó családoknak.
Ugyanakkor a spekulánsoknak ez kiváló befektetési lehetőség volt. Az európai árak töredékéért – az elárverezett terület 82%-a esetében 2 millió forint/hektár alatti áron – szereztek földet. A földforgalmi törvény ellen indult kötelezettségszegési eljárást ugyanis a földpiac liberalizációja, a magyar és európai földárak kiegyenlítődése követheti, az
európai mércével potom pénzért megszerzett állami földek piacra dobása belátható időn belül megsokszorozhatja a földvásárlásra fordított, befektetett tőkét, vagy monopolhelyzetet teremthet a befektető számára a felértékelődő, stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű élelmiszerpiacon.
Ángyán József szerint itt is ez lehetett a fő mozgatórugója az állami földek privatizációjának. Erre a megyére is általánosan jellemző, hogy politikaközeli rokoni, baráti, illetve a politikai oldalakon, pártokon átívelő közös gazdasági érdekhálózathoz tartozó nagyvállalkozói érdekkörök jutnak jelentős állami földterületekhez.
Ángyán József emlékeztetett rá, hogy az agrárminiszter ugyan folyamatosan a családi gazdaságok számbeli gyarapodásáról beszél, de az Agrárcenzus 2020 előzetes adatai szerint az Orbán-kormány elmúlt tíz évében családok tízezrei hagytak fel a gazdálkodással. Szerinte nem 30 ezren, hanem 3758-an jutottak birtokhoz a néhány évvel ezelőtti Földet a gazdáknak programban.
Ángyán József Szabolcs után (a Greenpeace támogatásával) Vas megye adatait dolgozza fel, az országos összegző földügyi tanulmánnyal pedig tervei szerint jövő év közepére készül el.