Amilyen nagy lendülettel kezdtünk bele a kéktúra régi útvonalának felfedezésébe, olyan gyorsan tévedtünk el az első métereken Balatonhenyénél. Egy murvás úton indultunk el, de amikor néhány perc után kiértünk az autóút mellé, gyanús lett, hogy nem ez lehet az a megszűnt útvonal, amiről most mindenhol ódákat zengenek. Nem sokkal később viszont rátaláltunk arra is.
Ennek két bizonyítéka is volt: az egyik a már átsatírozott útvonaljel, a másik egy markoló, ami előttünk ment át, és a Balatonhenyén épülő luxusbirtokról araszolt a kicsit odébb kialakított építőanyag-lerakó felé.
Az hamar kiderül, hogy régi útvonal eleje jelenleg a birtok szállítási útvonalát keresztezi, itt viszik fel a nagy mennyiségű építőanyagot a területre. Környezetében sok helyen Magánterület, belépni tilos! táblákkal jelzik a túrázóknak a határokat, és valóban úgy érezni, hogy az ember építési területen halad át.
Ez persze még nem bizonyíték arra, hogy Oszkó Péterék kezdeményezték az útvonal módosítását. Telefonon megkérdeztük a korábbi pénzügyminisztert arról, hogy ők szorgalmazták-e a változtatást.
Dehogyis. Semmi közünk hozzá. Újságírói kérdésekből hallottam erről először
– válaszolta az üzletember.
Magunk mögött hagyva a birtokot, úgy 15 perc után világossá vált, hogy mit veszítenek a kirándulók az útvonal megváltoztatásával. Ekkor látjuk meg először a Káli-medence dombjai között a Balatont. Ez túránk legjobb része, szebbnél szebb présházak mellett gyalogoltunk a Henyei-hegyen, alattunk Köveskál, balra a Hegyestű, előttünk terült el a Balaton-felvidék. Egy fotóssal túrázni egyébként is komoly kihívás, de Balázs ezen a részen annyi képet készített, hogy attól féltem, az új útvonalat már vakuval kell megörökíteni.
Az út mentén sok a magánterületet jelző tábla, így nem kizárt, hogy olykor egy-egy túrázó betévedt valakinek a kertjébe, szőlőjébe. Néhány helyen áramot is vezettek a kerítésbe, de nyilván az állatok miatt.
„Korábban számos bejelentés és kérés érkezett szövetségünkhöz, a kiskerttulajdonosok, szőlő- és présházbirtokosok, illetve állattenyésztéssel foglalkozó tulajdonosok kérték az Országos Kéktúra nyomvonalának területükről történő kivezetését” – kérdésünkre ezzel magyarázta a Magyar Természetjáró Szövetség a 24.hu-nak a módosítás szükségességét. Hogy a számos bejelentés pontosan mit jelent, nem tudjuk, de ezen a területen nem egymást érik a telkek, húsz présháznál többet nem láttunk a régi útvonalon.
Ha nem tévedünk el megint, akkor lehet, hogy fenntartások nélkül elfogadjuk ezt az indoklást, így viszont sántít a magyarázat. Mivel nem csatlakoztunk rá a térképen jelölt helyen a kéktúra régi útvonalról az újra, hanem továbbgyalogoltunk, és rátértünk egy Öreghegyi körtúrának nevezett útvonalra, már nem a hegyoldalon, hanem egy erdőben jártunk, majd nyaralókká átalakított présházak mellett kötöttünk ki, amikor a körtúra ismét a kéktúra útvonalába torkollott.
És a kéktúra ezen részén sűrűbbek a házak, mint a megszüntetett szakaszon, a túrázók itt a házak előtt mennek el. Vajon ezt is megszüntetik, ha kérik a lakosok?
Múlt csütörtökön, amikor ott jártunk, nem volt kánikula, de szépen sütött a nap, tökéletes kirándulóidő volt. A régi és az új útvonalon, négy-öt óra alatt összesen ha tíz emberrel találkoztunk. Egyikük sem tűnt zavarónak. Egy középkorú pár a régi útvonalon jött velünk szemben, mondták is, hogy ők maradnak ezen, nem akarnak felmászni az újra. Mi viszont, ha kerülővel is, de az Eötvös Károly-kilátón keresztül megtettük ezt.
Ezúttal egy természetes, gyönyörű és természetjáró szempontból sokkal többet adó útvonalra lett terelve a nyomvonal
– írta még a Magyar Természetjáró Szövetség.
A természetjáró szempont azt jelentheti, hogy míg az első útvonal egy hegyoldalon keresztül vezetett, addig az új egy erdőn, réten és a végén egy mezőgazdasági terület mellett. A szépség viszonylagos, és meglehet, hogy izgalmasabb növényzeti és talajviszonyok vannak az új útvonalon, de a látvány sokkal lenyűgözőbb a régin.
A friss felfestés mentén egyszer sem látni a tavat, míg a régi útról még a Balaton déli partja is látszódik, ráadásul annak eltörlésével a Vaskapu-árok is kiesett, ami szintén látványos és izgalmas terep. Az új útvonal is szép, de nem összehasonlítható a régivel. És mivel a kéktúra esetében nem egy befelé fordulásra ösztönző zarándokútról van szó, hanem egy kirándulóútvonalról, ez meglehetősen fontos szempont.
A túrázók egyelőre nem igazán tudják, merre kellene menniük. Az a pár ember, akivel találkoztunk, bizonytalanul nézte a régi térképet, a telefonos applikációt és az útvonaljeleket. A jelzéseket ugyan átfestették, de az alkalmazásban még a régi útvonal szerepel – mondta az egyik kiránduló, aki nem is tudott az útvonalváltozásról, amíg nem hívtuk fel rá a figyelmét.
A legjobban persze az jár, aki a régi és az új útvonalat is bejárja, mint azt eltévedve mi is tettük. A körülbelül 8-9 kilométeres körtúra tökéletes balatoni program – feltéve, hogy valaki nem egy tornacipőben és fél liter vízzel indul neki az útnak.