Jogerősen 13 évet kapott az újszülött kisfia fejét és karjait levágó H. Mónika

Tizenhárom év fegyházra, és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla azt a pásztói asszonyt, aki 2018 január elsején megölte, majd feldarabolta az újszülött kisfiát. H. Mónika  a büntetés kitöltésének kétharmada után bocsátható leghamarabb szabadságra feltételesen. Az asszonyt kötelezték a három és fél millió forintos bűnügyi költség megfizetésére is.

H. Mónika 2009 januárjától élettársi kapcsolatban élt M. J.-vel, közösen nevelték az asszony előző kapcsolatából született gyermekét, illetve kapcsolatukból született két gyereket. A második gyermek születését követően közösen eldöntötték, hogy több gyermeket nem vállalnak, a férfi pedig  kijelentette, hogy egy újabb terhesség esetén nem fogja elismerni a gyereket és „ki fogja rugdosni belőle.”

Élettársa féltékeny volt az asszony korábbi párjára, ezért rendszeresen verte a nőt. Gyakran elzavarta őt otthonról, de soha nem a végleges szakítás szándékával, és ilyenkor a gyermekeket sem vihette magával. Az asszony szülei ezért nem is támogatták az élettársával fennálló kapcsolatát.

Ilyen körülmények között szembesült a nő 2017 nyarán azzal, hogy ismét terhes. A párkapcsolati és családi támogatottság hiánya miatt úgy döntött, hogy titkolni fogja terhességét. Nem ment orvoshoz, és nem is beszélt róla senkinek.

Amikor élettársa gyanút fogott, hogy újra terhes, közölte vele, hogy a magzat biztos nem tőle van, ezért agyonüti és kirugdossa belőle. Élettársa terhességi teszt elvégzésére szólította fel. Ennek eredményét nem kellett bemutatnia, azonban az élettársa korábbi nyilatkozatai miatt a tesztet gyermeke vizeletével végezte el, illetve céklalével színezte meg a betétjét.

2017 végén az élettársa ismét elzavarta az asszonyt hazulról, aki az ismerőseinél töltötte a szilvesztert. Január elsején hazaindult, de a pásztói Kövicses patak hídjánál elfolyt a magzatvize és beindult nála a szülés.

Ekkor bement a híd alá, s mivel már tolófájásokat érzett, leguggolt, majd megszülte gyermekét. Megpróbálta megfogni az újszülöttet, de kicsúszott a kezeiből és mintegy húsz centi magasságból a patak partjára esett. Az asszony felemelte onnan, hallotta, hogy felsírt és észlelte a szívverését. Ezután a zsebében lévő zsebkéssel elvágta a köldökzsinórt, majd a gyermekkel a kabátja alatt, a karjában tartva elindult a mentőállomás felé, hogy megfelelő ellátásban részesítse a picit. A mentőállomás bejárata azonban zárva volt, az ajtó bejárata mellett elhelyezett gombot pedig nem használta.

H. Mónika tisztában volt azzal, hogy gyermeke életben van és segítségre szorul, ugyanakkor mérlegelni kezdett, hogy életben tartása vagy a halála érdekében fejtsen ki magatartást. Végül az újszülöttet továbbra is a kabátja alatt, karjában tartva fél órával később elindult annak a hídnak az irányába, ahol világra hozta.

A gyermek életjeleit a továbbiakban már nem ellenőrizte. A szülését továbbra is titokban akarta tartani, ezért végül úgy döntött, hogy megszabadul az újszülöttől, ezért  feldarabolta a baba testét és a patakba szórta.

Ezt követően az asszony a közelben lakó kolléganőjének lakásához ment, ahol menstruációs vérzésre, illetve elesésre hivatkozással mosdási lehetőséget kért, és átöltözött. Ezután visszament barátnője lakásába, barátnőjének sírva mesélte el, hogy élettársa elől eltitkolt terhessége miatt mentőt hívott, amivel kórházba szállították, de elvetélt.

Azt mondta, fél az élettársától, a kórházból pedig elszökött. Végül az esti órákban élettársa érte jött, és vele együtt visszatért közös albérletükbe.H. Mónika a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett kóros elmeállapotban. Az elsőfokú bíróság 13 évre ítélte, de ő enyhítésért fellebbezett. A táblabíróság nem látott okot az enyhítésre és jogerősen is 13 év fegyházra ítélte a nőt azzal, hogy az akkori btk-nak megfelelően a büntetés kétharmadának kitöltése után feltételesen szabadságra bocsátható.