Ön szerint miért nem hajlandó a kormány beemelni a közoktatás résztvevőit az oltási tervbe?
Azért, mert a kormánynak egyáltalán nem fontos az oktatás. Verbálisan ugyan nagyon meg vagyunk becsülve, de abban a pillanatban, amint ennek tettekben kellene megnyilvánulnia, megkezdődik egy színjáték, ami vagy csak időhúzásra jó, vagy olyasmit kommunikál a társadalomnak, ami egész egyszerűen nem igaz.
Ha például a pedagógusok javadalmazását, az iskolák autonómiáját vagy a tantervvel kapcsolatos kérdéseket vesszük, ott lehet érteni a kormány motivációját: a pénzt inkább másra akarja költeni, a központosítást a maga szemszögéből hatékonynak tartja, szeretne számára kedves eszméket viszontlátni az oktatásban. A pedagógusok oltási tervből való kihagyására azonban sem járványügyi, sem politikai szempontból nem látni az észszerű magyarázatot. A szakszervezetben legalább értik a döntés logikáját?
Nem tudunk a kormány fejével gondolkodni, ugyanis teljesen ellentétes az, amit mond, és amit csinál. Tavaly szeptemberben a Pedagógusok Szakszervezete is elismerte, hogy a gazdaságnak működnie kell, ehhez pedig a köznevelési intézményeknek nyitva kell lenniük. A fertőtlenítőszeren és a maszkon kívül azonban semmilyen védelmet nem biztosítanak a pedagógusoknak, pedig bőven lennének még lehetőségek. Ezer forintba se kerül például egy olyan plexi arcpajzs, amelyet az óvodapedagógusoknak, gyógypedagógusoknak és az alsó tagozatban tanítóknak oda lehetne adni, hiszen ezekben a korosztályokban elengedhetetlen a mimika, de a kormány erre sem volt hajlandó. Mi tavaly augusztus közepén kiadtuk a saját javaslatainkat az iskolai protokollra, a kormány ehhez képest egy teljesen más protokollt írt elő, amelyben rátolták a felelősséget azokra az intézményvezetőkre, akik egyébként 2013 óta szinte semmilyen felelős döntést nem hozhatnak, most azonban egyik pillanatról a másikra odadobták nekik a gyeplőt. Sajnos az igazgatók nagy része kardinális kérdésekben nem mer dönteni, úgyhogy maradtak ezek a -ható, -hető rendelkezések, a tanár, ha akarja, visel maszkot az órán, ha nem akarja, akkor nem. A probléma ezzel az, hogy ősz óta pedagógusok halnak meg. Egyértelműnek tűnik, hogy a pedagógusok feláldozhatók a kormány számára: úgyis húzzák az igát, megoldják, a huszonötödik órát is helyettesítik majd a beteg kollégáik helyett, ezt is meg fogják csinálni.
Tavaly tanévkezdésre kértük a lázmérést, kiröhögtek minket, majd egy hónap múlva bevezették. Kértük a tesztelést, megint kiröhögtek minket, aztán két hónap múlva bevezették, végül a rendszeres tesztelésből lett összesen három hétvége, majd hirtelen megszűnt az egész.
A kormány arra hivatkozott, hogy kevesen teszteltették magukat, különösen az utolsó hétvégén.
Ennek is megvan a maga oka. Egyrészt megyénként három-négy tesztelési mobilpontot hoztak létre, ami sok esetben 50-60 km-es távolságot jelentett, és mivel nem minden pedagógusnak van autója, így akár egész napos programmá is duzzadhatott a tesztelés, amit sok, főleg vidéki pedagógus nem vállalt. Másrészt a pedagógus nem fogja vállalni azt sem, hogy miután a belét kidolgozza az államnak, még Covid-adót is fizessen neki. Merthogy a százszázalékos táppénzt, bármit állít is a kormány, továbbra is nagyon kevesen kapták meg a munkahelyükön megfertőződött kollégák közül, hiába indították el az ehhez szükséges rendkívül bonyolult és hosszadalmas eljárást. Tehát nem csupán kiküldik a frontvonalba a pedagógust, de ha netán megfertőződik, akkor csak 60 százalékos táppénzt kap, még a maradék negyven százalékot is megspórolják rajta. Ez borzalmas és felháborító. Ezért nem vállalták sokan a tesztelést.
Kásler Miklós miniszter még szeptemberben ígérte meg a százszázalékos táppénzt, és bár év végén a kormány még elismerte, hogy az ígéretet addig nem sikerült teljesíteni, most februárban már azt közölte a minisztérium, hogy csak olyan problémás esetekben nem fizettek, amikor az érintett pedagógus nem is nyújtott be kérelmet. Az önök felmérése szerint viszont a koronavírus miatt kiesett tanárok csupán ötöde-hatoda kapta meg az összeget. Hogyan lehetséges ekkora differencia a két állítás között?
Fogalmunk sincs. Lehet, hogy majd meg fogják kapni, reméljük, hogy így lesz, de egyelőre a kollégák arról írnak nekünk, hogy november végi, december eleji betegállomány után a mai napig nem érkezett meg a hiányzó negyven százalék. De mit várunk attól a minisztertől, aki a pandémia közepén azzal foglalkozik, hogy Mátyás király csontjait kutassa. Egy olyan miniszterről beszélünk, akihez az oktatás, az egészségügy és a szociális ügyek tartoznak, ám ezen, úgy tűnik, sikerül felülemelkednie, helyette a Magyarságkutató Intézet működtetése az egyik legfontosabb feladata. De valószínűleg nincs is olyan érdekérvényesítő képessége a kormányon belül, amivel a fenti területekhez tartozó fontos ügyeket végig tudná vinni.
Ezt miből gondolja?
Nekünk azért élő kapcsolatunk van az oktatási államtitkársággal és a Klebelsberg Központtal is, és amíg ezeken a szinteken zajlanak az egyeztetések, nagyon sok mindenben egyet tudunk érteni, és támogatják az elképzeléseinket. Majd amikor ezeket továbbítják fölfelé, a kormányüléseken valahogy elsikkadnak, nem lesz belőlük semmi. Csak egy példa: a nyugdíjkorhatár emelésével a pedagógusok bértáblája az utolsó hat-hét évben már gyakorlatilag semmit sem változik, ezért azt kértük: egészítsék ki két újabb fokozattal, hogy a nyugdíj előtt álló pedagógusok fizetése egy kicsit emelkedhessen. Mi örültünk a legjobban, amikor tavaly tavasszal egy módosító javaslatban visszaköszönni láttuk a kérésünket, aztán amikor júliusban megjelent a Magyar Közlönyben a jogszabály-módosítás, ez valahogy mégis kimaradt belőle. És nem tudja megmondani a köznevelési államtitkár sem, hogy miért.
Müller Cecília viszont azt mondta még szeptemberben egy konferencián: „Ha lesz oltás, azt mindenképpen az első vonalban dolgozóknak kell megkapniuk; az egészségügyben dolgozóknak, majd a magas kockázatú csoportba tartozóknak, illetve az ország közszolgáltatásában részt vevőknek, valamint a pedagógusoknak.” Márpedig Orbán Viktor nemrégiben úgy fogalmazott, hogy mindannyian Müller Cecília kezében vagyunk. Nála esetleg próbáltak érdeklődni, miért maradtak ki mégis az oltási sorrendből?
Az operatív törzzsel is próbálunk levelezni, de nem nagyon kapunk érdemi választ. Arra tudunk mindössze következtetni, hogy ezek szerint nem Müller Cecília készítette az oltási tervet. Nem tudjuk, hogy ki készítette, miként a világ legtöbb országával ellentétben magát a tervet sem ismerjük, mert amit nyilvánosságra hoztak, az csupán egy prioritási lista, nem oltási terv. A Pedagógusok Szakszervezete már január első munkanapján kiadott egy közleményt, hogy ez mégse járja, hivatkoztunk a WHO-tól az UNICEF-en át Müller Cecíliáig mindenkire, akire csak lehetett, ez azonban mit sem változtatott a kormány hozzáállásán.
Nemcsak önök, hanem a kormánnyal jó viszonyt ápoló Nemzeti Pedagógus Kar is levélben fordult Maruzsa Zoltán államtitkárhoz, hogy vegyék előbbre a nevelési-oktatási intézményekben dolgozókat az oltási menetrendben, ám ők is lepattantak. A szervezet elnöke, Horváth Péter az Indexnek azt mondta erről: a válasz alapján a pedagógusok nem fognak konkrétan szerepelni a tervben, „állítólag a kritikus infrastruktúra területéhez vagyunk besorolva”, ami az oltási terv VI. fázisa. Ez azonban nem tűnik valószínűnek, hiszen a vonatkozó törvény szerint az oktatás nem tartozik kritikus infrastruktúrák ágazatai közé, a kiszivárgott terv alapján pedig ebben a csoportban mindössze 405 üzem 31 ezer dolgozójával számol a kormány, míg az oktatásban körülbelül 200 ezren dolgoznak.
Nem tudom, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke honnan tudja ezt az információt. Mi egy olyan cinikus választ kaptunk a kormánytól, hogy azért nincsenek kiemelve az oktatási dolgozók, mert eleve ott vagyunk a krónikus betegek között, hiszen rengeteg pedagógus krónikus beteg, és ott vagyunk a 60 év felettiek között is, hiszen pedagógustársadalom közel fele már elmúlt 55 éves. Vagyis a válasz lényege az volt, hogy elszórva tulajdonképpen benne vannak a pedagógusok az oltási tervben.
Az Emmi köznevelésért felelős helyettes államtitkára, Kisfaludy László a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének írt levelében azzal indokolta a tanárok kihagyását, hogy a tavaly év végi célzott tesztelés alapján csekély az iskolás és óvodás fertőzöttek száma, az intézmények pedig nem tekinthetők fertőzési gócnak. Nem kielégítő ez a magyarázat?
Ez egyáltalán nem igaz. A PSZ a 21 Kutatóközponttal közösen tavaly december közepétől január közepéig készített egy reprezentatív felmérést, amelyből az derült ki, hogy a közoktatásban dolgozók minimum 20 százaléka átfertőződött. Ezt egyáltalán nem nevezném elhanyagolhatónak. Az más kérdés, hogy a pedagógus néha még covidosan is tanít, főleg, ha nincsenek jelentős tünetei, éppen azért, hogy ne veszítse el a fizetését, 60 százalékos táppénzből amúgy sem tudna megélni. Tegyük hozzá azt is, hogy az Emmi minapi tájékoztatása szerint 159 óvodában van rendkívüli szünet a járvány miatt, és 250 iskolában rendeltek el digitális oktatást, vagyis kétszer annyi iskolából és óvodából kellett most hazaküldeni a gyerekeket, mint két héttel ezelőtt.
Ez azt mutatja, hogy iszonyú sebességgel nő a fertőzések száma a közoktatási intézményekben.
Ha jól tudom, nincs elérhető nyilvántartás arról, hogy éppen mennyi intézményben van kényszerszünet, illetve mely intézmények ezek, inkább csak random módon hangzik el néha egy-egy adat a minisztérium vagy az operatív törzs részéről. Önök nyomon tudják valahol követni az aktuális helyzetet?
Mi sem tudunk többet, azon viszont csodálkozunk, hogy míg az ősszel rendszeresen elhangoztak ezek az adatok, most ez elmarad. Sajnos megint csak spekulálni tudunk, miért van ez, talán mert ha naponta bemondanák a jelentősen megugrott számokat, akkor ellentmondásba kerülnének a saját kommunikációjukkal, miszerint az oktatási intézmények nem gócpontok, ezért inkább nem tájékoztatnak. Ugyanakkor már csak a brit mutáns gyors terjedése miatt is indokolt lenne napról napra közölni ezeket az adatokat, de úgy tűnik, az oktatást most megint a kispadra ültették, hogy a kormány számára kedves sportnyelvet használjam.
Szakszervezeti vezetőként nyilván sok pedagógussal beszél. Volt köztük olyan, aki jogosnak vagy elfogadhatónak tartotta, hogy nem szerepelnek az oltási tervben?
Ilyennel nem találkoztam. Olyanokkal igen, akik azt mondják, hogy hagyják őket békén, csak dolgozni akarnak. Sajnos az oltás is teljesen átpolitizálódott azok után, hogy olyan vakcinákat kezdtek használni itthon, amelyeket az uniós gyógyszerügynökség nem engedélyezett. Ez megijeszti a pedagógusokat is. Amikor még az ünnepek előtt rákérdeztünk, 60 százalékuk egyáltalán nem zárkózott el az oltástól, aztán elkezdődött a cirkusz az orosz és a kínai vakcinákkal, és onnantól kezdve meredeken zuhanni kezdett ez a mutató, most már a nekünk válaszoló pedagógusoknak csak 43 százaléka oltatná be magát, 36 százaléka pedig ingadozik. És ha hinni lehet Maruzsa államtitkárnak, egyelőre csak a tanárok 25 százaléka regisztrált az oltásra.
Az államtitkár egy február 9-i sajtótájékoztatóján hozakodott elő ezzel a számmal, a kérdés csak az, hogy honnan veszi az adatot.
Ezen mi is eléggé meglepődtünk, hiszen akik regisztráltunk, nem emlékeztünk arra, hogy meg kellett volna adnunk a foglalkozásunkat. Állítólag veszélyhelyzetben fel van hatalmazva az operatív törzs, hogy adatokat tudjon egyesíteni, és a tajszám alapján leszűrhető ez az információ. Csak azt nem értjük, ha ilyen pikk-pakk megtudható, hogy hány pedagógus regisztrált az oltásra, akkor miért hivatkoznak lépten-nyomon arra a hivatalos szervezetek, hogy a közérdekű adatigénylés teljesítése veszélyezteti a közfeladatok ellátását. Persze álnaiv a kérdés, ha máshonnan nem, Müller Cecília félrement e-mailjéből tudhatjuk, hogy nem ez az igazi ok. A PSZ is kikérte az adatokat arról, hány kollégánk fertőződött meg, hányan kapták meg a teljes táppénzt, hányan kerültek karanténba és hányan haltak bele a betegségbe. Írtunk a tankerületi központoknak, a szakképzési centrumoknak, a Nemzeti Népegészségügyi Központnak és a Magyar Államkincstárnak is, ám sorra kapjuk az olyan válaszokat, hogy ez óriási pluszmunka, ezért élnek a törvény adta lehetőségekkel, és hosszabbítást kérnek.
Önök a járvány hány pedagógus áldozatáról tudnak?
Jelenleg több mint harmincöt olyan közoktatásban dolgozóról van tudomásunk, aki biztosan a koronavírus következtében halt meg, de ennél biztosan sokkal többen vannak, hiszen az intézményeknek meg van tiltva, hogy a covidos haláleseteket nyilvánosságra hozzák. De amikor iskolák honlapjain megjelenik, hogy egy kolléga váratlanul elhunyt, főleg olyan intézményekben, ahol osztályok karanténban voltak, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a vírus vagy a szövődménye volt a halál oka.
Ez tragédia, és különösen azért borzasztó, mert ezek a halálesetek sokszor megelőzhetők lettek volna. A kormányzat azonban nulla empátiát mutat, ezért is mondjuk, hogy a pedagógusok feláldozhatók.
Ehhez képest, bár a szakszervezetek gyakran hallatják a hangjukat, mégsem tapasztalható átütő erejű tiltakozás a pedagógusok részéről.
Az a helyzet, hogy a pedagógusok jelentős része már fásult és rezignált, sokszor csak a fárasztó napot akarja túlélni. A személyes és az online oktatás keverésével sokan olyan szinten vannak túlfeszítve és kizsigerelve, hogy már felháborodni sincs erejük, bármilyen szomorúan hangzik is ez. A közelgő érettségi kapcsán is közölték, hogy nincsenek zárva az intézmények, be lehet menni kiscsoportokban felkészíteni a diákokat, csak éppen azt felejtik el, hogy húsz fő feletti osztálylétszámnál a tízfős létszámkorlátozás miatt már háromszor kell megtanítani ugyanazt az anyagot. És amikor a PSZ is szorgalmazza, hogy az érettségire történő felkészítés okozta többletmunkát ki kell fizetni, az a cinikus válasz érkezik: ez belefér az oktatási-nevelési tevékenységbe. Pedig ez hihetetlen pluszmunka, de a kormánynak esze ágában nincs fizetni érte, a pedagógusok meg természetesen így is elvégzik a feladatot, mert a diák az első.
Bár most főleg az oltásról szólnak a hírek, tavaly ősszel lapunknak is számos tanár panaszkodott az egyértelmű járványügyi protokoll hiányára, a tesztelés, a kontaktkutatás és az információáramlás elégtelen voltára az iskolákban. Ezen a téren legalább javult valamit a helyzet?
Szerintem semmit, sőt a kontaktkutatás ősszel gyakorlatilag megszűnt. Rémült pedagógusok írtak nekünk, hogy a velük egy légtérben tartózkodó kolléga covidos lett, de nem szűrik őket, és az otthoni munkavégzést sem engedélyezik nekik. Szerencsére vannak olyan intézményi és tankerületi vezetők, akik abszolút humánusan állnak a kérdéshez, és igyekeznek könnyíteni az ilyen helyzeteken, például ha valaki karanténba akart vonulni, mert két napig együtt volt a covidos kollégával, akkor adtak neki otthoni feladatot, így nem kellett táppénzre mennie. Ami egyébként azért abszurd, mert ha én karanténba kerülök, de nem vagyok beteg, akkor milyen alapon vagyok táppénzen? Ilyen esetben távolléti díj járna, a fizetés nagyjából száz százaléka – de ezt sem kapták meg a pedagógusok.
