How are you?
Most már jól, köszi.
Azt hittem, angolul válaszolsz.
Ja, akkor thanks, I’m fine.
Csak azért kérdeztem így, mert épp az angolórádról jössz. Külső kényszerből vagy belső indíttatásból tanulsz angolul?
Dehogy külső kényszer, senki nem írta elő nekem. Régóta beszélek angolul, de a saját szintemen. A filmekből meg a klipekből szedtem fel, amit tudok, simán elbeszélgetek bárkivel, de a nyelvtanhoz semmit nem értek, és ez egy ideje már nagyon zavart. Amióta egy tanárral tanulok, rájöttem, hogy egy csomó dolog rosszul rögzült a fejemben. Meg azért is jó ez a heti kétszer másfél óra, mert egy ideje kurvára unatkozom.
Nyelvvizsgázni is fogsz?
Dehogy fogok. Csak jobban akarok beszélni angolul, ennyi.
Általában is jellemző rád, hogy leginkább saját magadnak akarsz megfelelni?
Ez jól hangzik, sokan szokták ezt mondogatni magukról, de szerintem ez így nem igaz. Igenis, a legtöbbször meg akarunk felelni valaki másnak. Mondhatom azt, hogy saját magamnak akarok megfelelni, ebben van is igazság, de ez a saját magam valójában kifelé szeretne megfelelni. Fontos, hogy az emberektől milyen visszaigazolást kapsz a munkáddal, a személyiségeddel, a tetteiddel kapcsolatban. Nem feltétlenül az elismerésre vágyom – persze jólesik –, hanem a visszajelzésre.
Mármint a pozitív visszajelzésre.
Előadóként nyilván elsősorban azokra.
A negatívakat negligálod?
Jó is lenne, de nem megy. Ha a privát oldalamon egy posztomra érkezik harminc komment, és abból csak kettő negatív, akkor el kéne engednem a dolgot, de nem tudom megállni, hogy ne reagáljak arra a kettőre. Pedig azt tanultam meg az életben, hogy nem szabad háborúznod azzal, akinek jobban hiányzik egy nyilvános háború, mint neked. És mégis belemegyek.
De miért nem hagyod a francba?
Látod, most te is osztod nekem az észt, hogy miért nem hagyom a francba. Te nyilván olyan ember vagy, aki hagyná a francba.
Én másmilyen ember vagyok: vehemens, rátarti, ugrok mindenre.
Nem tudom meghazudtolni magam. Nem vagyok konfliktuskereső, de ha valaki megtalál, akkor beleállok a dologba.
Tény, hogy engem is bosszant néha az emberi butaság, de azért inkább nevetek rajta.
Nekem ez nem megy, engem a hülyeség nagyon feldühít.
A közéleti aktivitásodat figyelve korábban semmi nem bosszantott fel annyira, mint a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletek. De miért pont ezek a konteók verték ki nálad a biztosítékot?
Mert most többről van szó, mint hogy valaki hülyeségeket beszél. Aki tagadja a koronavírust meg a járványt, az nem magával szúr ki, hanem másokkal. Az ilyen Gődény-féle alakok mindenkire veszélyt jelentenek. Közveszélyesek. Ők nem a vírussal, hanem a baromságaikkal fertőzik meg azt a rengeteg embert, akik csak a Facebookról tájékozódnak a világ dolgairól. A Gődényt például rég le kellett volna állítani.
Hogyan? Őt is megilleti a szólásszabadság.
Egy fenét! Abban a helyzetben, ami most van, a veszély elhárítása fontosabb a szólásszabadságnál is.
Korlátoznád a szólásszabadságot?
Figyelj, a jó öreg kommunizmusban alapból nem volt szólásszabadság, ami persze elég nagy baj volt, viszont senki nem mert pofázni a kötelező oltások ellen. És lett bajunk tőle, basszus? Nem lett. Engem nagyon zavar, hogy olyan faszságokat szabadon lehet hirdetni, amik komoly veszélyt jelentenek az emberek többségére. De leginkább az döbbentett meg, hogy egy csomó értelmes, tanult ismerősöm is bedőlt a sok kamunak. Képtelen vagyok felfogni, hogy amúgy értelmes emberek ebben a kérdésben hogy lehetnek ilyen segghülyék. Békeidőben a szólásszabadság a legjobb dolog a világon, viszont annak, aki most hergel, igenis a körmére kéne nézni.
Miért, nem találkoztál még olyan emberrel, aki az élet egyik területén briliáns, egy másik területen viszont analfabéta?
Dehogynem. Van olyan kártyás ismerősöm, aki 20 év alatt semmit nem tanult a pókerből, ma is ugyanolyan borzalmas játékos, mint amikor belevágott, közben pedig öt nyelven beszél és egy milliárdos forgalmú vállalkozást visz sikeresen. Egy csomószor meg is kérdeztem tőle, te hogy a picsába gazdagodtál meg? Visszatérve a koronára: néhány dologról van értelme vitatkozni, például arról, hogy éppen milyen lezárások, szigorítások kellenek a járvány visszaszorításához, de könyörgöm, arról ne folytassunk vitát, hogy létezik-e a vírus, hogy van-e járvány. A saját ismerőseim között is akad olyan, aki szerint kamu az egész vírus dolog, pedig közelről látta, hogy mennyire megszenvedtem. Ez agyrém!
Azt gondolja, hogy te is kamuztál?
Fogalmam sincs. De hát ismer, tudja, hogy soha nem kamuznék egy ilyen dologgal. Meg van olyan közös kártyás ismerősünk, akinek az apukáját elvitte a vírus. Mégis kiposztolja, hogy a pandémia átverés. Az ilyen emberek utólag sem ismerik be soha, hogy tévedtek. Mindenre találnak önfelmentő magyarázatot. Képtelenek felismerni, hogy az egész koronavírus egy kibaszott orosz rulett: az egyik meg sem érzi, a másik megszenvedi, a harmadik meg belehal.
Ők azok, akik nem fogják magukat beoltatni?
Dehogynem fogják. Ha lesz vakcinaútlevél, akkor simán be fogják maguknak adatni, mert muszáj lesz, hogy utazni tudjanak. Aztán mikor semmi bajuk nem lesz az oltástól, és az emberiség legyőzi a vírust, utána majd kiposztolják, hogy biztos csak sóoldatot kaptak, és az egészet azért találták ki, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Nem megköszönik a segítséget, hanem mindenkit elküldenek a francba, mert
szerintük a világon mindenki gonosz, az orvosok a sátánnal cimborálnak, a politikusokról nem is beszélve, Bill Gates egy szörny, megölnek minket a gyíkemberek, lapos a föld, igazából Trump nyert és nincsen Balaton. Ezzel nehéz vitatkozni.
Soha nem fogják elismerni, hogy tévedtek a koronavírussal vagy bármivel kapcsolatban.
Volt benned bűntudat, hogy megfertőződtél?
Igen. Azért kaptam el a vírust, mert egy fasz voltam. Pedig már az első hullámban is féltem a vírustól, betartottam az előírásokat, egyfolytában fertőtlenítettem a kezemet, hordtam a maszkot. Hónapokon át tartottam magam, aztán szép lassan elkezdtem lazítani. Nem bírtam már tovább sport nélkül, elmentem a haverokkal lábteniszezni. Egyetlen nap alatt heten lettünk covidosak a brigádból. Persze, hogy van lelkiismeret-furdalásom.
Az, hogy te ismert emberként átestél a betegségen, rakott rád valamiféle plusz felelősséget?
Nem gondolkoztam ezen. Igazából ösztönös volt, azt éreztem, muszáj megmutatnom az embereknek, hogy nagyon komoly a baj. Nem az észt osztottam, hanem elmeséltem a saját élményeimet. 13 napot voltam kórházban, és nem véletlenül hiányzik három nap a videós Covid-naplómból: akkor annyira szarul éreztem magam, hogy élőzni sem tudtam. Persze egy csomó kommentet kaptam, hogy biztos csak szerepelni akartam, mert ha igazán beteg lettem volna, a telefont se bírtam volna felemelni. De ezeket az embereket az előbb már kibeszéltük.
A kórházi napok alatt vajon mennyire kaptál hiteles képet a magyar egészségügy helyzetéről?
Először is kezdjük ott, hogy csillagos ötös ellátást kaptam a balassagyarmati kórházban. Bármikor, ha bármi bajom lenne, oda mennék vissza. Csak remélni tudom, hogy ez mindenhol máshol is így van, de sajnos ez biztos nem igaz. És ha őszinték vagyunk, az ismert embereknek soha nem lesz reális képük a magyar egészségügyről. Nem követelek én magamnak előjogokat, egyszerűen a magamfajta beteggel nem úgy bánnak az orvosok meg a nővérek, mint másokkal. Ez nem az ő hibájuk, de nem is az enyém. Azt sem szégyellem, hogy külön szobában voltam, ami egyébként nem egy őrületes plusz költség, de tisztában vagyok vele, hogy sokan még ezt sem engedhetik meg maguknak.
Ki sem bírtad volna egy tízágyas kórteremben?
De miért kellett volna egy tízágyasba mennem, ha mehetek egy egyágyasba is? Mit gondolsz, mi lett volna, ha befekszem egy tízágyas kórterembe? Nem nagyképűségből mondom, de akkora lett volna ott a forgalom miattam, hogy az már akadályozta volna a gyógyítást.
Szerintem álszentség, ha egy ismert és jómódú embertől azt várják el, hogy puritán legyen, főleg, ha az egészségéről van szó.
Ha egy drága kocsit szeretnék venni, és megdolgoztam érte, akkor hadd vegyek. Akármilyen autóba ülök be, attól még nem leszek sem jobb, sem rosszabb ember.
Hogy élted meg, hogy Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász Kossuth-díjat javasolt neked a kórházi naplódért, Müller Cecília országos tiszti főorvos pedig ugyanezért jelképnek titulált?
Jólesett, ennyi. Nyilván poénról van szó, úgy is értékelem.
A videónaplódat senki nem tekintette politikai akciónak?
Na, ez aztán végképp nem érdekel. Figyu, mondjál egyetlen olyan közéleti megszólalást, sőt bármilyen cselekedetet, amit ebben az országban nem politikai megnyilvánulásként értékelnek. Önmagában nem zavar, ha két pólusú a világ, de az azért egy rossz vicc, hogy Magyarországon még az emberi kapcsolatokat is alapvetően befolyásolja, hogy kinek melyik párt a szimpatikus. Hát ez röhej! Ha az egyes politikai erők eszmék meg értékek mentén működnének, talán megérteném, de hát erről már rég nincsen szó. Ha megdicsérem a kormány valamelyik intézkedését, már be is sorolnak kormánybérencnek, ha kritizálok egy döntést, elkönyvelnek ellenzékinek. Egyébként szerintem egy közszereplőnek mindenkor ellenzékiként kell viselkednie. Az olyan embereknek, mint én, mindig azokra a dolgokra kell felhívnia a figyelmet, amelyek nem működnek jól. Mindig azokat kell ellenőrizni és kritizálni, akik épp hatalmon vannak.
Egy ilyen mondatért sokan azonnal be is sorolnak téged gyurcsányistának.
De mit kezdjek velük? Mit kezdjek azokkal, akik nem értik meg, hogy mit mondok? Én nem tudok egy olyan buta alapvetésből kiindulni, hogy a jobb- vagy a baloldalon csupa aljas, szemét gazember politizál, akik kizárólag lopni akarnak és rosszat tenni az embereknek. Ez a dedó. Én abból indulok ki, hogy pont annyi rossz ember akad a politikusok között, mint a társadalom egyéb szegmenseiben. Olyan nincs, hogy az egyik politikai oldalon csupa szent ül, a másik oldalon meg kizárólag gonoszak.
Valaki Orbánt szereti, más meg Gyurcsányt, de azt nem érdemes vitatni, hogy a jelenkor két meghatározó magyar politikusáról van szó. És igen, van, amikor Orbánnal értek egyet, máskor meg Gyurcsánnyal.
Egyáltalán nem utálom a politikusokat. Sőt, csodálattal figyelem, hogy egyes politikusok évtizedekig az élvonalban vannak, miközben annyi mocsok zúdul a fejükre, amitől én négy sztrókot meg három infarktust kaptam volna. Szerintem komoly tehetség kell ahhoz, hogy valaki képes legyen kezelni a politizálással együtt járó kétszínűséget, hazugságot.
Nincs is etikai elvárásod egy tehetséges politikussal szemben?
Természetesen van, például az, hogy bármit is tesz a saját érdekében, az nem mehet a társadalom többségének a rovására. Azt viszont nem várom el tőle, hogy soha ne hazudjon. Mindannyian szoktunk hazudni. Egy politikusnál ez olyan alkalmassági feltétel, mint egy favágónál az, hogy tudjon fűrészelni. Nem kérem rajtuk számon az eszméket, mert a mai politikusok szerintem inkább üzletemberek.
A politikai eszmék nem is érdekelnek?
De igen, csak azok nem egy-egy párthoz kötődnek. Magyarországon már nincs jelentősége a balos vagy jobbos eszméknek, az emberek nem ezek alapján választanak maguknak pártokat. Rajonganak egy-egy oldalért vagy politikusért, miközben az egyes politikai erők valójában már rég nem képviselnek értékeket meg eszméket. Ha az úgynevezett baloldal szövetkezik az egykori szélsőjobbal, akkor milyen értékekről beszélünk? Vagy ez a jobboldal lenne keresztény? Egyébként a meggyőződésem szerint egy előadóművésznek alapvetően balos beállítottságúnak kell lennie.
Már miért kellene?
Mert egy művésznek érzékenynek kell lennie a társadalmi gondokra, különösen a legszegényebbek, a leginkább kiszolgáltatottabbak problémáira. Ez pedig szerintem alapvetően baloldali érték.
Visszatérve a járványra: regisztráltál már az oltásra?
Nem, mert nekem még nem lehet. Mivel átestem a betegségen, még hónapokig nem kaphatok oltást.
De fogsz regisztrálni?
Persze, az egész család be fogja oltatni magát.
Kampányolni is fogsz az oltás mellett?
Azt még nem tudom. Azzal teszek-e jobbat, ha propagálom, vagy csak jobban felszítom körülötte az indulatokat? A covid-naplóm miatt azzal támadtak, biztosan tudják, hogy naponta 150 ezer forintot kapok, mert azt hazudom, hogy elkaptam a vírust. Mit gondolsz, mivel vádolnának, ha népszerűsíteném az oltást?
Lassan egy éve él velünk a koronavírus. Ha kinyílnak a kapuk, ugyanott folytatod az életed, ahol tavaly ilyenkor tartottál?
Remélem, de azért a pandémia sok mindenben megváltoztatott. Szembesülnöm kellett például azzal, hogy amiből élek, az egy nagyon sérülékeny terület. Viszont semmi máshoz nem értek. Még az üzlethez sem, azt is a bátyám meg az egyik barátom viszi helyettem. Csak pofázni tudok, meg előadni magam a színpadon.
Van annyi tartalékom, hogy akár még évekig is kibírom, de én biztosan nem akarok másik munkát. Rengeteg dolgot csináltam már, annak idején dolgoztam villanyszerelőként, biztosítási ügynökként, lángossütőként, de egyikben sem voltam jó.
Próbálom karbantartani magam, és vágom a centit, hogy mikor állhatok megint a színpadra.
Végezetül jöjjön néhány villámkérdés, amikre rövid, tömör válaszokat kérek. Tényleg levédetted a Majka művésznevet?
Nem én, hanem a Hajni (Majoros Hajnalka, Majka párja – a szerk.). Ajándékba kaptam tőle. Nincs semmi gyakorlati haszna, inkább csak egy geg.
Melyek azok a tárgyak, amelyek lázba hoznak?
Hát, a használati tárgyak közül egyik sem. Viszont rajongok a repülőkért, napokig el tudnám nézni a kifutón, ahogy felszállnak meg landolnak a gépek. Az Airbus A380 egy csoda. Ha személyes tárgyra gondolsz, akkor ez a gyűrű az. Fehéraranyból csináltattam 17 éve, de sokáig nem igazán tetszett. Többször is elhagytam, elvesztettem, nem is voltam dühös miatta, de valahogy mindig előkerült. Aztán egy ponton túl átfordult a dolog, és most már úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Nagyon fájna, ha elhagynám.
Spórolós vagy költekezős típus vagy?
Dehogy vagyok spórolós! Mondjuk, ebben azért sokat változtam, régen az összes pénzemet elvertem. Nyaraláskor most sem nézem az árakat, viszont nem vagyok hajlandó pénzt adni olyasmiért, amire valójában nincs szükségem. Bizonyos cuccoknál, például ruhánál vagy napszemüvegnél is akad olyan lélektani határ, ami fölé nem megyek.
Szigorú vagy engedékeny szülő vagy?
Abszolút engedékeny. Ez a nagyobbik fiam esetében semmi problémát nem jelent, rá sem kell szólnom a Marcira, elég, ha ránézek, és már teszi is a dolgát. A kicsi viszont szarik a fejemre. Van úgy, hogy kénytelen vagyok rákiabálni, és megcsinálja, amit kérek, de akkor is látom rajta, hogy fütyül rám. Olivér kemény srác.
Milyen gyakran adsz ajándékot?
Alapvetően egy ajándékozós típus vagyok, szeretek gáláns lenni a szeretteimmel. De ez nem pótcselekvés, hanem az érzelemkifejezés egyik formája.
Felmerült-e bármikor, hogy közösen vezess pókerközvetítést Korda Györggyel?
Régebben ugyan voltam már az egyik csatornán pókerverseny kommentátora, de az soha nem merült fel, hogy Gyuri bácsival együtt vezessünk műsort. De nem is ambicionálom, mert maga a játék ma már az egyik legfontosabb dolog az életemben. Azt nem mondom, hogy kiemelkedő pókerjátékos lennék, de az átlagnál azért jobb. Sokat fejlődtem az elmúlt húsz évben, de sajnos azok is, akikre akkor is meg most is felnézek. Még nem sikerült utolérnem őket.
Mi a legutóbbi olvasmányélményed?
Nemrég fejeztem be Kepes Andrásnak A boldog hülye és az okos depressziós című könyvét. Szuper volt, szerintem a csávó egy ufó. Felnézek az olyan emberekre, akik képesek ezerféle oldalról megközelíteni az igazságot.
Egyszer azt mondtad, hogy Ózdról elhozhatod az embert, de az emberből nem hozhatod el Ózdot. Van még benned valami ózdi?
Hogy a fenébe ne. Sok minden megmaradt, de leginkább az, hogy vállalnom kell a felelősséget azért, amit mondok vagy teszek. Ezt ott tanultam meg a lakótelepen.
Végezetül: mi szerepel a bakancslistádon az első három helyen?
Nincs bakancslistám. Mindenem megvan az életben, amit egy ember magának kívánhat. Megpróbálok tudatosan törekedni arra, hogy fejlesszem a személyiségemet, és igyekszem boldoggá tenni magamat és a környezetemet. Sokan azt hiszik, hogy ez csak a pénztárcától függ, de rohadtul nem. Kőkemény meló.
