Szeptember óta gyomorgörccsel mentem az iskolába, mivel a férjem áttétes daganatos beteg, jelenleg kórházban van, ami most azért »szerencse«, mert október 25-én pozitív lett a koronavírustesztem
– mesélte a 24.hu-nak egy vidéki megyeszékhely gimnáziumi tanára, aki, mint mondta, az 50-60 közötti korosztályba tartozik, mint a pedagógusok többsége az országban és az iskolájukban.
Miután korábban több cikken keresztül bemutattuk, milyen kaotikus állapotokat okoz a koronavírus megjelenése a magyarországi iskolákban, felkerestünk olyan pedagógusokat, akik maguk is átestek a fertőzésen, és arra kértük őket, mondják el, milyen tapasztalatokat szereztek intézményükben a kontaktkutatás és a tesztelés terén, illetve hogyan élték meg a betegséget.
Az idézett pedagógus a kezdetektől maszkban tanított, sőt az utóbbi hetekben már dupla maszkban. A diákok számára iskolájában azonban nem kötelező a maszkviselés, a 33-40 fős osztálylétszámok pedig lehetetlenné teszik a távolságtartást, és a fakultációk miatt a csoportok is keverednek.
A tanárnő osztályában még szeptemberben lett pozitív két tanuló koronavírustesztje, az egyikükről csak „véletlenül” derült ki, hogy fertőzött, mivel tünetmentes volt, de a szülők révén tesztelték. A diákok tíz napra karanténba kerültek, az őket tanító pedagógusok azonban nem.
Mivel a 100 százalékos táppénzről szóló rendelet továbbra sem készült el – annak ellenére, hogy Kásler Miklós szeptember közepén azt hangoztatta, hogy az iskolában megbetegedett tanároknak ez jár majd –, a tanárnő is úgy vélekedett, hogy nagy valószínűséggel nem kapja meg, legalábbis a háziorvosa nem biztatta ezzel.
Semmi kedvem nincs visszamenni az iskolába és tovább játszani az orosz rulettet. Csak bízom benne, hogy édesanyám és édesapám nem hal bele, a férjem pedig, most miattam, ki tudja, meddig nem jöhet haza a kórházból
– mondta a pedagógus.
A társadalom hozzáállása a fulladásnál is rosszabb
Egy másik, fertőzésen átesett tanárnő szerint fél éve tudható volt, hogy az iskolák segítik majd a vírus terjedését, de semmi sem történt ennek megakadályozására. Az októbertől minden iskolában kötelezővé tett hőmérőzést nevetségesnek tartja, hiszen gyakran 32-34 fokot mérnek az eszközök, és a saját példája is azt mutatja, hogy a koronavírus-fertőzés nem feltétlenül jár lázzal.
Ő is problematikusnak tartja a távolságtartás betartását az iskolában, hiszen mint mondta, amikor egy kis tanteremben összezsúfolódik 30-35 gyerek, jó, ha a fél méter tartható, a másfél méter lehetetlen.
A tanárnő három hétig volt táppénzen. Háziorvosával még azelőtt beszélt, hogy megérkezett a pozitív teszteredménye, majd az orvos úgy küldte vissza dolgozni, hogy egyszer sem kérdezte meg, hogy van, viszont közölte vele, hogy letelt a három hét, így vissza kell mennie az iskolába. Arról egyelőre fogalma sincs, mit okozott a szervezetében a vírus, lesznek-e maradandó szövődményei.
A járványügyi hatóságot az orvos helyett ő maga értesítette, majd családjával együtt a tünetei megjelenésétől számítva tíz napra került karanténba. Családtagjainak tesztelését a hivatal nem kezdeményezte. Iskolájában eddig négyen kapták el a koronavírust, a járványügyi helyzetből kifolyólag a tanárnő szerint mindenki fáradt és ideges.
A Covid szörnyű, fulladni nagyon rossz, de ennél is rosszabb a társadalom hozzáállása. Bárhol szóba kerül, hogy a tanárok veszélyben vannak, azonnal gúny, megbélyegzés, bagatellizálás, tagadás a reakció. Nekem ez esik a legrosszabbul
– vélekedett a pedagógus, aki úgy érzi, a többség azt szeretné, hogy „csendben és ingyen vigyázzanak a gyerekeikre, ha belehalnak a járványba, azt is csendben tegyék, ne zavarjanak vele senkit”.
Hiába szólt az iskolában, hogy fertőzött
Egy szakképző iskola pedagógusa egy hónappal ezelőtt került karanténba, először kontaktszemélyként, majd miután enyhébb tünetek jelentkeztek nála, teszteltette magát, az eredmény pozitív lett, így innentől kezdve már igazoltan fertőzöttként. Összesen három hetet töltött otthon, egy héttel ezelőtt ment vissza dolgozni.
Miután karanténba kerültem, értesítettem az iskolát, hiszen néhány nappal korábban még dolgoztam, elvileg akkor már fertőző lehettem. Ennek ellenére senki nem keresett kontaktokat, senkit nem is tájékoztattak arról, hogy van egy pozitív kolléga
– mesélte a tanárnő, aki ezt követően maga kérte az intézményvezetőt, hogy adjon tájékoztatást, ennek köszönhetően derült csak ki, hogy nem csak egy fertőzött tanár van az iskolában, illetve három diák is karanténban van kontaktszemélyként.
A pedagógus kiemelte, hogy nincs semmiféle információáramlás az intézményben, ezért ő volt kénytelen megkeresni azokat a kollégáit, akikkel a pozitív teszteredményét megelőzően szorosabban együtt volt, de ezen kívül szó szerint semmi nem történt: nem volt kontaktkutatás az iskolában és egyetlen tesztet sem végeztek el a tanárnő szorosabb kontaktjai körében.
A tájékoztatás hiányában pedig kénytelenek félinformációk alapján informálódni: példaként hozta fel, hogy egy kollégája légúti tünetekkel volt otthon, de mivel nem tesztelték, fogalmuk sincs, hogy mi történt vele.
Mostanra lett újabb fertőzött is az iskolában, akiről már kaptunk tájékoztatást, de azt mondták, nem kell semmit tennünk, nem keresnek kontaktszemélyeket sem. Aki úgy érzi, hogy fertőzött, bármi tünete van, intézkedjen maga, az intézmény nem tesz semmit.
A pedagógus úgy látja, hiába a rengeteg eljárásrend és ajánlás, az iskolai élet a valóságban egészen máshogy működik, mint ahogy ezeknek a szabályoknak a megalkotói azt elképzelték, így például a távolságtartás betartása az intézményben szinte lehetetlen küldetésnek tűnik.
Szerinte teljesen megítélhetetlen, milyen fertőzöttségi adatok lehetnek egy-egy iskolában, hiszen időnként ők is csak annyit hallanak, hogy valaki otthon van koronavírusra utaló tünetekkel, de mivel nem tesztelték, nem tudni, tényleg fertőzött volt-e.
Ez egy ördögi kör: amíg nem tesztelnek, addig nem történik semmi, de ha kiderül, hogy valaki igazolt fertőzött, annak sincsenek valódi következményei, nem kérdezik meg az iskolában, ki találkozott vele. Múlt héten is kiderült egy diákról, hogy fertőzött, több osztálytársa is hiányzott, de egy tanárt sem kerestek meg
– mondta a tanárnő, hozzátéve: bár kollégái között sokan félnek, köztük is vannak felelőtlenek, akik nem igazán hiszik el, hogy komoly bajuk lehet, ha megfertőződnek. Ráadásul mivel ő is viszonylag „könnyen megúszta”, sokan megnyugodtak, hogy akkor ők sincsenek veszélyben, pedig a pedagógus hangsúlyozta, hogy még súlyos megbetegedés nélkül is három hetet „elveszített” az életéből.
Betegen is dolgoznak tanárok
Nyilatkozott nekünk egy olyan pedagógus is, aki ugyan nem tudja biztosan állítani, hogy koronavírusos volt, de minden jel arra mutat, hogy átesett a betegségen. „Annak ellenére, hogy egyértelmű volt, hogy fertőzött vagyok, csak diákokat teszteltek az iskolánkban, tanárokat nem”, mondta. Megjegyezte, hogy immár hatodik hete beteg, és noha az egyik osztály, amiben tanít, karanténba került, „ő csak tanár”, nem számít szoros kontaktnak, így nem foglalkoztak vele.
Arra a kérdésre, hogy magánúton miért nem teszteltette magát, azt mondta, eleinte annyira rosszul volt, hogy ez szóba sem jöhetett, mostanra pedig már a teszt elkészítéséhez szükséges 20 ezer forint kifizetése tartja vissza, enélkül is meglehetősen aggasztja, mennyi pénzt kap majd következő hónapban – hiszen a 100 százalékos táppénz esetében sem kerül szóba.
Kollégái közül ez idáig már többen kórházba kerültek koronavírus-fertőzéssel, ráadásul tapasztalatai szerint több pedagógus annak ellenére is bejárt dolgozni az iskolába, hogy különféle betegségre utaló tünetek mutatkoztak nála, mivel „nem engedhették meg maguknak, hogy táppénzre menjenek”.
Az iskolában sokan félnek, de nemcsak a pedagógusok, hanem azok a diákok is, akik idős nagyszüleikkel élnek együtt. Van, aki kifejezetten retteg
– vélekedett a tanárnő.
Mind a két szülő fertőzött, de a gyerek nyugodtan mehet iskolába
Egy szakgimnáziumban tanító pedagógus az egyik barátjának panaszolta el, hogy bár nem lázas, nem érzi túl jól magát, fáradékony és fáj a feje. Azt a tanácsot kapta, hogy inkább magánúton teszteltesse magát, hiszen ezek a tünetek a fertőzésre is utalhatnak. A teszt pozitív lett.
A tanárnő az előzőekhez képest valamivel jobb tapasztalatokról számolt be, hiszen miután kiderült, hogy fertőzött, mind a hét osztályban, ahol tanít, távoktatást rendeltek el, így egy hétig minden érintett tanuló otthon maradt. A második héttől új intézkedést vezettek be: az összes osztályt „megfelezték”, a névsor egyik fele az egyik héten, másik fele a másik héten járt iskolába. Azt mondja, a pozitív tesztjét követően az iskolában senkit nem kerestek meg, az igazgató által elrendelt „elkülönítés” volt az egyetlen intézkedés.
Nemcsak a tesztelés, a kontaktkutatás sem zajlik logikus keretek között, hiszen a pedagógus elmondása szerint a pozitív tesztje után egy héttel a férjéről is kiderült, hogy igazolt fertőzött, az orvos mégis azt mondta, hogy gyermekük nyugodtan mehet iskolába, ha nem voltak tünetei. A szülők ennek ellenére nem engedték el a gyereket.
Ezek fényében a pedagógus úgy véli, a tanároknak legalább a szezonális influenza elleni védőoltást biztosítani kellene minél hamarabb, hogy legalább azzal szemben védettek legyenek, ha már a koronavírustól nem védi őket semmi.
Kiemelt kép: Balogh Zoltán / MTI
