„A magyarok türelmesek ezzel a jelenséggel (a homoszexualitással) szemben, sőt a magyarok olyan türelmesek, hogy az ilyen típusú provokatív demonstrációkat is – nem mondom, hogy szó nélkül – jól viseljük. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket” – mondta Orbán Viktor hétvégén a Kossuth Rádióban.
Felesleges lenne itt újra elmagyarázni, hogy a mesekönyv, amivel kapcsolatban a miniszterelnök összegezte homoszexuálissal kapcsolatos véleményét, nem bántja, nem rontja meg, és nem teszi meleggé a gyerekeket, segíthet viszont megérteni és elfogadni a magyar társadalomban is jelen lévő, és mesék nélkül is szembejövő kisebbségeket (korántsem csupán a melegeket), ahogy megjelenik benne a mélyszegénység, a családon belüli erőszak és az örökbefogadás kérdése is.
Azt is minek hangsúlyozni, hogy e Dúró Dóra, Orbán Viktor és a mesekönyv elleni 84 ezer tiltakozó által veszélyesnek tartott érzékenyítésnek sincsenek kitéve azok a gyerekek, akiknek a szülei nem vásárolják meg a könyvet, ez ugyanis nem kötelező olvasmány. Sőt még a két nem fehér figurát is tartalmazó Duplót sem muszáj megvenni a boltban, ha valakiben hasonló kétségek dúlnának, mint a kormányközeli Vasárnap.hu újság szerzőjében, aki amiatt háborodott fel, hogy gyermeke nemcsak az utcán vagy a tévében, hanem már egy Legóban is szembesülhet vele, hogy léteznek színesbőrű emberek.
Ne menjünk most bele abba sem, hogy amikor Orbán Viktor magyarokról beszél, akkor leginkább önmagáról beszél, esetleg a saját választóiról tesz – sokszor egészen mulatságos – megállapításokat. Zárja inkább rövidre ezt maga Orbán, hiszen 30 évvel ezelőtti önmagánál nem is lehetne szabatosabban megfogalmazni: „A kormányon levő pártok és különösen a Fórum vezetősége nagyon hajlamos rá, hogy a kormány fölött gyakorolt kritikát úgy utasítsa el, mintha az ellenzék vagy a sajtó Magyarország presztízsét ásná alá. magát a magyar nemzetet támadná. Az ilyen megnyilvánulások nem sok jót ígérnek a demokrácia jövőjére nézve. Az ilyen magatartás arra utal, hogy a kormánypárt vezérei hajlamosak összetéveszteni pártjukat és választóikat az országgal, a nemzettel”. (Népszabadság 1990 szeptember 1.)
Horgonyozzunk inkább le ott, mit jelent az, hogy a miniszterelnök türelmesnek mondja a magyarokat homoszexuálisokkal szemben (akik e megfogalmazás alapján mintha nem is lennének magyarok). Az 1862-es Magyar nyelv szerint a türelem „olyan kedélyi állapot, melynél fogva valaki türni tud, azaz, a kellemetlen benyomásokat, fájdalmakat, kinokat stb. békén, és tartósan kiállja, ellenök nem panaszkodik”.
A kicsit újabb WikiSzótár a türelem szó négy jelentését különbözteti meg: 1. Nyugodt várakozás 2. Kitartó szándék 3. Önuralom 4. Gondosság. E négyesből a kormányfő ezúttal értelemszerűen a szó harmadik jelentésében türelmes, ennek definíciója: „az a képesség, hogy kényelmesen elviseljük a fájdalmat vagy kellemetlenséget a nyugalmunk elvesztése, vagy akár panasz nélkül”.
Így gondolkozik tehát Magyarország miniszterelnöke a homoszexuálisok létezéséről: kín vagy kellemetlenség, amit ő önmagán uralkodva elvisel, pedig mennyi mindent tehetne ellenük, még a hatalma is megvan hozzá. Úgy tűnik, nála nemcsak Meseország, de Magyarország sem mindenkié.
