Egy barátom írt, hogy mi lenne, ha valamiképpen kifejeznénk, hogy itt a déli végeken is sokan gondolkodunk úgy, mint ők
– mesélte Bence, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, aki miután látta, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai elbarikádozták az egyetemüket, úgy gondolta, hiába a közel kétszáz kilométeres távolság, nekik is tenni kell valamit. Így döntöttek az SZFE-t támogató molinó kihelyezése mellett, amit aztán az egyetem vezetősége rövid úton eltávolíttatott.
A diák elmondta: ők is vágynak nagyobb függetlenségre, az igazi vezetők választására. „A magyar felsőoktatás ugyanabban a szarban ül, és most úgy akarják kimozdítani onnan, hogy még mélyebbre nyomják őket, ahonnan már nem hallatszanak se a vezetők, se a polgárok panaszai” – fogalmazott.
Kovácsolódik egy kemény mag, akiknek a létszáma egyre nő, és a következő napokban további akciókat fogunk véghez vinni. Íródik alá a szolidaritási nyilatkozat az oktatók részéről, vannak molinók, lesznek flashmobok
– mondta a hallgató, aki szerint hangot kell adni az elégedetlenségnek és össze kell fogniuk, mert „egy cipőben járnak egyre kisebb körökben”.
A SZTE dékánhelyettese, Sándor Klára korábban azt nyilatkozta, hogy a molinót azért kellett eltávolítani, mert nem kértek rá engedélyt, viszont Bence ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy „azért ugyanebből az épületből ’56-ban vagy bármikor durva lett volna, ha kivárjuk a sort a tanulmányi osztályon, éjjel fél háromkor”. A molinót megpróbálják visszaszerezni, fel is keresték a dékánhelyettest, de három perccel a hivatali ideje lejárta előtt azt válaszolta, nem ő az illetékes az ügyben.
Szerda délelőtt a BTK felé sétálva láttam, hogy az egyetem biztonsági szolgálata leveszi a lepedőt – mondta Szilveszter, a Szegedi Tudományegyetem másik hallgatója az eset kapcsán. Szomorúnak tartja, hogy ennyire fontos volt eltüntetni valamit, ami fontos kiállás lehetne, viszont ehelyett nem történt semmilyen gesztus sem az egyetem, sem a kar vezetősége felől, ami legalább megpróbálná megindokolni a molinó leszedését, vagy netalán állást foglalna.
Szilveszter hangsúlyozta: vidéki egyetemistaként is fontosnak tartja, hogy sehol semmilyen formában ne sérüljön az egyetemi önrendelkezés, mert értékesnek tartja az „egyetemi polgárságát”, és ennek szerinte azt kell jelentenie, hogy képviselik egymást az egyetem vezetőivel.
Különösen a Szegedi tudományegyetem hallgatójaként azért fontos ez neki, mert sorra jelentek meg olyan találgatások az elmúlt néhány évben, hogy miként akarhatják átszervezni az egyetemet vagy akár csak annak bölcsészkarát. Találékonynak tartja a kihelyezett molinón azt, hogy az SZFE és az SZTE között csak egy vonás a különbség, hiszen úgy érzi, bármikor megtörténhet velük is, hogy hasonlóan döntenek a fejük felett, és akkor nekik is fontos lehet, hogy más olyan hallgatók kiálljanak mellettük, akik értik, miért fontos a függetlenség és a gondolkodás szabadsága.
Úgy érzem, hogy ez az egész helyzet nem Vidnyánszky Attiláról és még csak nem is az egyébként kiváló távozó színházi és filmes szakemberekről szól, hanem rólunk, a mindenkori hallgatókról, és arról a több száz éves hagyományról, amelyben az egyetemek szabadon működhettek, kutathattak és taníthatnak
– fogalmazott a diák, aki szerint mindez talán eszmeinek tűnik, de valójában a hétköznapok működését garantálja.
Egy másik, neve elhallgatását kérő SZTE-s diák arról beszélt, hogy noha egyáltalán nem lát bele a Színművészeti képzésébe és belső ügyeibe, de kívülről nézve károsnak látja, hogy „megint úgy próbálják meg leegyszerűsíteni a dolgot, mintha minden két ideológia szemben állásáról szólna”.
Legjobban az zavarja,hogy „megint hogyan ütnek át mindent, bármiféle gondolkozás és az érintettek bevonása nélkül”, és ez jobban aggasztja, mint az „ideológiai csörték”.
Gyakorta érzékelem, hogy bizonyos hallgatói közösségeket nem tekintenek érett, gondolkodni tudó felnőtteknek. Ha tetszik, ha nem, tanulói létünkre márpedig azok vagyunk. És ha tetszik, ha nem, képességeink megengedik, hogy felismerjük a jó, illetve a rossz oldalt. A felismerés megtörtént, kialakult a tömeg, amelynek nem lehet megálljt parancsolni
– így vélekedett Otília, szintén SZTE-s hallgató.
Az egyetemista félelmetesnek és megbotránkoztatónak tartja, hogy „az új vezetés ellen felálló tömeg jelentéktelenné válik az ő szemüvegeiken keresztül”.
Az SZTE BTK sok-sok éves falai megérték 56-ot is, a szolidaritásból kihelyezett molinót is elbírta volna még addig, amíg kell. A hatalmas befolyásoló erő, a félelem távolíttatta el. Felesleges mutogatni és személyeket számon kérni ennek ügyében, amíg Magyarországon félni kell a minket megillető jogoktól és döntésektől.
Messze nem csak a szegedi hallgatók szolidárisak a Színművészeti diákjaival és dolgozóival:
„Az akció részleteiről még nincs konszenzus, de szépen gyűlnek az emberek. Az biztos, hogy a nagy érdeklődést az is okozza, hogy az SZFE mellett az Index ügye is elsősorban fiatalokat mozgatott meg, illetve az ELTE-n az elmúlt években több karon komoly leépítések voltak, a TáTK-n pedig konkrétan betiltottak egy szakot” – magyarázta egy ELTE-s hallgató, utalva a genderszak 2018-as bezárására.
Ezen kívül a Corvinus több mint 800 diákja állt ki az SZFE mellett egy állásfoglalás aláírásával. A nyilatkozatot közzétevő Soma azt mondta, nem csak az ő ötlete volt mindez, több hallgató is jelezte felé egymástól függetlenül, hogy tenni kéne valamit az ügyben.
A corvinusos diák elmondta, elég sokat jár színházba, a legtöbbet talán az Ódry (az SZFE saját budapesti színháza) előadásaira, rendszeresen néz vizsgaelőadásokat, bemutatókat, így elég jó képe van arról, milyen körülmények között milyen minőségű előadások születnek, és lenyűgözi az odaadás és tehetség, amit tapasztal. „Ezért is olyan felháborító, amikor olyan emberek nyilatkoznak lealacsonyítóan róla, akik nem túl gyakran fordulnak meg vizsgákon” – jegyezte meg.
Soma a fő problémáknak Vidnyánszky pozícióinak halmozását, az egyetem autonómiájának lerombolását, az érdemi kommunikáció hiányát és az egyetem polgárai által felvetett kezdeményezések teljes ignorálását tartja.
A hallgató nem érti, mi kell ahhoz, hogy Vidnyánszky továbbra is vállalni akarja a pozícióját, miután 250 diák bezárja magát az egyetemre, lemond számos tanár és a vezetőség, a szakma jó része és rengeteg ember az ügyük mellé áll. „Ez szerintem borzasztó szociális érzéketlenség. Ha engem ennyire nem akarnának valahol vezetőnek, eszembe se jutna csak azért is odafurakodni”.
Nagyon szurkolok nekik, és remélem, hogy elérnek valamit, de azt hiszem, itt sokkal többről van szó, mint az egyetem. Szépen egyesével tesznek tönkre mindent az országban, arra alapozva, hogy mindenkit csak saját maga érdekel, és úgysem állnak ki a másikért. Nem hiszem, hogy a barikád meg fogja állítani a kormányt abban, hogy végigvigye, amit kitalált, nem szokásuk figyelembe venni a tiltakozást. De ez is egy újabb csepp, és előbb utóbb hiszem, hogy betelik a pohár
– mondta a corvinusos hallgató.
Több egyetemet is megkerestünk, mi az álláspontjuk a SZFE körüli eseményekkel kapcsolatban, cikkünk megjelenéséig egyedül a Corvinus válaszolt. Az egyetem azt írta:
A Budapesti Corvinus Egyetemen sikeresen zajlik az új modell alapján a megújulási folyamat, ahogy az elmúlt év a bizonyíték erre. Fontos, hogy folyamatos párbeszéd legyen az átalakulásban részt vevő érintettek között, és közösen építsék az egyetem sikeres működését megalapozó kultúrát. Bízunk benne, hogy minden átalakuló egyetem képes ezt a nagyon nehéz feladatot elvégezni, ahogy eddig a Corvinusnak ez sikerült.
A Színművészeti felé mutatott szolidaritás helyett jelezték, hogy a Corvinus „örömmel megosztja tapasztalatait a megújulási folyamatával kapcsolatban”.
Kiemelt kép: A Moholy- Nagy Művészeti Egyetem több diákja szimpátia tüntetéssel állt ki a Színház- és Filmművészeti egyetem hallgatói mellett. Fotó: Mohos Márton
