A Politikatörténeti Intézet által évtizedek óta használt épületrész – amely a Kossuth tér és az Alkotmány utca sarkán áll, és az egykori Kúria, a későbbi Néprajzi Múzeum épülettömbjében található – a belváros egyik legértékesebb ingatlana. Alapterülete 1890 négyzetméter, ami a három szinten együttesen több mint öt és fél ezer négyzetmétert jelent, így összességében több milliárd forintot érhet.
A Politikatörténeti Intézet az MSZMP egykori Párttörténeti Intézetének utódja, a rendszerváltás idején a frissen alakult MSZP adta ingyenes használatba az épületrészt az intézetnek, amit a földhivatal is bejegyzett. 2012-ben azonban a második Orbán-kormány visszakérte a magyar állam számára az ingatlant, mire a Politikatörténeti Intézet jelezte, erre csak megfelelő kompenzáció fejében hajlandó. Egry Gábor főigazgató szerint az elmúlt nyolc évben maga az állam is számos alkalommal kezdeményezett megállapodást az ügyben, ám ezekből rendre kihátrált, és végül ragaszkodott a jogi eljárás végigviteléhez. Hosszú procedúra után 2018-ban a Kúria kimondta, hogy a földhivatalnak törölnie kell a Politikatörténeti Intézet javára évtizedekkel korábban bejegyzett használati jogot.
Ennek kimondása után a magyar állam úgynevezett kiürítési pert indított az intézet ellen, ez jutott el az idén júliusban az ítélőtábla döntéséig, amely szerint kiürített állapotban kell átadni az ingatlant az állam részére, mindezt anyagi ellentételezés nélkül. Egry Gábor értelmezése szerint ezzel egy újabb kísérlet történik
a megsemmisítésünkre, a CEU, az MTA és az 1956-os Intézet után a tudományos élet egy újabb bástyájának ledöntésére.
Mivel a Politikatörténeti Intézet nem hajtotta végre határidőre önként a jogerős ítéletet, így a felperes magyar állam végrehajtást kezdeményezhet az épület kiürítésére. Egry Gábor tájékoztatása szerint az állam az intézetnek a kiköltözés részleteit rögzítő tárgyalásra vonatkozó javaslatát a kilakoltatás fenyegetésével utasította el. A főigazgató mégis bízik abban, hogy nem kerül sor a kilakoltatásra.
Egy könyvtár és egy levéltár kilakoltatása nem hasonlítható egy lakáskiürítéshez. Amint a végrehajtó beteszi a lábát az intézetbe, egyúttal a nálunk lévő dokumentumgyűjtemény hivatalos őrzőjévé is válik. Ez 2600 irat-folyóméternyi – vagyis 2,6 kilométernyi – levéltári és könyvtári iratot jelent, amit nem lehet kipakolni az utcára, az épületből kizárólag egy erre alkalmas speciális raktárépületbe szabad átszállítani, amely megfelel a levéltári törvény előírásainak. Egy ilyen ingatlan megtalálása és a költözés megszervezése viszont hosszú ideig eltarthat
– mondja Egry Gábor.
Könnyen lehet azonban, hogy mire a végrehajtó talál egy ilyen logisztikai bázist, addigra az intézet már távozik az Alkotmány utcai épületből. Egry Gábor lapunknak elmondta, hosszas keresgélés után sikerült találniuk egy olyan budapesti ingatlant, amely megfelelő otthona lehet az intézetnek, egyúttal a levél- és könyvtáruknak is. A pontos helyszínről csak azután számol be, ha sikerül szerződést kötniük az ingatlan tulajdonosával, de annyit elárult, hogy
Egry Gábor közölte, a költözés költségei egyelőre az intézetet terhelik – akár végrehajtás nyomán, akár önként hagyják el az Alkotmány utcai épületet –, ám ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne próbálnák meg jogi úton behajtani azokat a plusz költségeiket, amelyek szerinte az államot terhelik. Ilyen például, hogy az intézet őrzi és gondozza évek óta azokat a dokumentumokat, amelyek az Alaptörvény értelmében a Politikatörténeti Intézettől átkerültek a magyar állam tulajdonába, de szeretnék megtéríttetni az intézet, illetve a fenntartó Politikatörténeti Alapítvány által az évek során az épületben elvégzett értéknövelő beruházások, felújítások összegét is.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán /MTI
