A tiszaújvárosi időközi választáson a baloldali pártok rasszista képviselőjelöltet támogatnak és hallgatnak az egészről. Bíró László Budapestről judapestként emlékezett meg egy kommentben, máskor pedig azt mondta, ezt az országot a Sztojkáktól is meg kell védeni, illetve tetűcsúszdásokként azonosította a zsidókat. Ha nagyon kérdezik, az ellenzéki politikusok azt mondják: bocsánatot kért és az őszinte volt. Lehet, hogy őszinte volt, de ezt az őszinteségét kizárólag az őt támogató pártokhoz intézte. Érdeke volt. Mindezekkel együtt, akár őszintének is gondolhatja, hogy rasszizmusával nem akarja a pártok együttműködését megzavarni. Rasszizmusa miatt azonban sem a cigányságtól, sem a zsidóktól, sem – mindezek miatt – a magyar nemzettől nem kért bocsánatot. Mélyen és átélten sem, felszínesen sem.
A Jobbik jelöltjének valószínűleg ciki lenne helyben a sajátjai között, ha egyértelműen módosítana korábbi álláspontján. Nem erre szervezte meg a megyei pártközösséget. Nem lenne őszinte. Inkább, jó kereszténynek tartva magát, kihagyva a kényelmetlenségeket, gyorsan megbocsátott saját magának és túl is lépett a dolgon.
Az ellenzék baloldali pártjai, azaz az összes a Jobbikon kívül, próbálják ezt az egészet túlélni. Teszik ezt azért, mert próbálják az egész NER-rendszert is valahogy túlélni. Ki így, ki úgy. A NER-rendszer egyik alappillére az egyfordulós választási rendszer. Ez teremti meg a helyzetet arra, hogy
Éppen ezért egymástól sem kérdeznek. Úgy működnek ők együtt, ahogy Orbán Viktor Európát elképzeli: szuverenitás, egymás ügyeibe történő bele nem szólás. Jelöltet sem bírálunk felül. A Jobbik jelölhet rasszistát. Legfeljebb elnéznek másfele akkor a többiek. Tulajdonképpen bárki jelölhet rasszistát.
Ennek a leendő közös fellépésnek a legnagyobb ellensége: az előválasztás. Nehogy már valakik, valahol felborítsák az erősorrendet. Inkább az együttműködés nem veszélyeztetése, mert az egyfordulós választási rendszer ezt igényli. Ezért hallgatjuk azt, hogy kellene az előválasztás, de nem történik az előkészítésében igazán semmi. Érzi az ellenzék, hogy nem hagyhatja ki, de már megérkeztek az első hangok arról, hogy nem kell minden körzetben, mert vannak egyértelmű helyzetek.
Az lesz, nagy valószínűséggel, hogy a nem megnyerhető körzetekben lesznek jó kis előválasztások, a megnyerhetőeket azonban megbeszélik egymással a pártok. Teszik majd ezt annak érdekében, hogy végre együtt maradjanak a nagy ellenséggel, a Fidesszel szemben a következő nagy megmérettetésben. Nehéz tehát ezért elítélni őket. Pedig nem őszinték a választókkal, hiszen nekik mindvégig az előválasztás mellett kell beszélniük a nyilvánosság előtt. Az a népszerű. Őszintétlenek lesznek tehát velünk. És ebből a nagy őszintétlenségből jönnek ki azok a mondatok, hogy a Jobbik tiszaújvárosi jelöltjének bocsánatkérése őszinte volt.
Az időközi választás azon speciális eseménye, hogy kit mernek elindítani jelöltként, rámutat egy másik fontos dologra: az egyfordulós választási rendszer erkölcstelen. Nem tud erényes lenni. Egybegyúr mindent mindennel – mindkét oldalon.
Lehet, hogy a kétfordulós választási rendszer unalmasabb jelölteket és pártokat produkált. A politika középre tartott, mert az egyéni körzeteket így lehetett megtartani. A korábbi kétfordulósban az első kör eldöntötte, hogy kik vannak többen, például a rasszisták, vagy a nem rasszisták. Utóbbiak voltak. Aztán a második körben a rasszisták eldönthették, hogy kire szavaznak. Most pont fordítva van,
Meg az, hogy amennyiben a tiszaújvárosi jelölttel kapcsolatban nemtetszésüket nyilvánítják, akkor továbbra is beszélhetnek a kormányzati antiszemita tendenciákkal szemben is. Ha ezt nem teszik, mert fontosabb szempontnak érzik az ellenzék mindenkori egységét, akkor a jövőben egy szót sem szólhatnak azon kormányzati körökkel és tendenciákkal szemben, amelyek a rasszizmust táplálják.
Ezt hozta el számunkra 2020-ra a NER rendszere.
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd /MTI
