Belföld koronavírus

Kemenesi Gábor: Durván hangzik, de ha az ember nem lát elég hullát, azt hiszi, elmúlt a veszély

Ismeretlen ellenséggel állunk szemben, ilyenkor pedig az óvatosság a legfontosabb – mondta lapunknak adott interjújában Kemenesi Gábor. A kezdetektől a koronavírus elleni harc frontvonalában dolgozó virológussal beszélgettünk a járvány eddigi tanulságairól, arról, mennyire indokoltak a mostani lazítások, illetve arról, hozzá kell-e szoknunk ahhoz, hogy világjárványok nehezítik majd a mindennapjainkat. Szerinte rajtunk múlik, a koronavírus-járvány második hulláma mennyire rúgja ránk az ajtót.

Járványügyi szempontból tényleg túl vagyunk egy fontos mérföldkövön, hiszen úgy látszik, az első hullám lecsengett. Fellélegezhetünk?

Az átlagembernek elege van, hozzáállását az befolyásolja, amit maga körül lát, de hiába tűnik úgy, hogy minden rendben, attól még pandémia van. Most éppen Dél-Amerikában a legrosszabb helyzet, a következő pedig Afrika lesz, ahol a SARS-CoV2 erősen berúgja majd az ajtót. A vírus itthonról sem tűnt el, bármikor fellángolhat, újra behurcolhatjuk, egy szóval abból lehet nagy baj, ha most elengedjük magunkat és elhisszük, hogy „már nincs baj”. Csökkent az esetszám, mert a fertőzés takaréklángon folytatódik, de a vírus fenntartja földrajzi diffúzióját.

Továbbra is igaz, hogy ismeretlen ellenséggel állunk szemben, ilyenkor pedig az óvatosság a legfontosabb.

Dr. Kemenesi Gábor Fotó: Lanszki Zsófia/PTE

A hivatalos járványügyi kommunikáció nemigen segíti a helyzet megértését, a legtöbben a napi új esetszámok alapján, józan paraszti ésszel próbálunk folyamatokra következtetni. E szerint pedig közeledünk az ellaposított haranggörbe aljához, a járvány lassan úgy ér véget, ahogy elkezdődött. Helyes ez a következtetés?

Ezek a számok önmagukban csak a napi felderített eseteket mutatják. A tendencia a fontos, ami valóban csökken, de nullára nem süllyed majd le. Képzeljük el úgy, mint egy erdőtüzet: ha árkokkal sikerül is megfékezni, a lángok attól még tombolnak az elhatárolt területen, és bármikor átcsaphatnak a védőzónán. Mindegy, hogy napi 20 vagy 200 esetről beszélünk, ha a kapcsolati hálót sikerül felderíteni, az érintetteket elzárni, akkor a vírus előtt járunk, sikerül a láncolatot megakasztani és a betegségeket bizonyos szinten tartani. A csökkenő tendencia azt jelzi, a vírus előtt járunk. Ez fordítva is igaz, ha nő az esetszám, a járvány ismét kezd terjedni, tehát közbe kell lépni.

Ez lesz a sokat emlegetett második hullám előjele? Mondjuk, napi 30-50 új fertőzött esetén elkezdhetünk megint tartós élelmiszert vásárolni?

Nem feltétlenül, és amiért laikus helyzetértékelés alapján nem szabad túlzottan elengedni magunkat, ugyanúgy aggódni is felesleges. A szakemberek a járvány dinamikáját tekintik „jelzőszámnak”, Szegeden például brutálisan jó csapat dolgozik a járvány matematikai előrejelzésén kiváló eredményekkel. Az első hullámban itt, Kelet-Európában, a szakemberek a szomszédokat figyelték, az ottani tapasztalatok alapján döntöttek a védekezésről. És ez be is jött, a vírus alapvetően tényleg hullámként terjedt a kontinensen. Ezt kell folytatnunk.

Visszatérve a konkrét kérdésre, az előrejelzés bonyolult és összetett, ahol az új fertőzöttek száma csak egy a második hullámot jelző tényezők között. És nem is a legfontosabb mindaddig, amíg nem tudunk belőle határozott mintázatot kiolvasni.

Törvényszerű a második hullám betörése?

Talán nem törvényszerű, de több okból is várható. Egyrészt ahogy említettem pandémia van, világjárvány, immár számos gócponttal: a vírust jelentősen segíti, hogy jelenleg is mindenhol ott van, ugyanúgy vissza fogják hurcolni, mint ahogy márciusban behozták. Illetve nyilván itthon is újra „elszabadulhat”, ha a lakosság és a hatóságok közös erőfeszítésével nem tudjuk kordában tartani. Vakcina híján az egyetlen fegyverünk ellene még mindig a fegyelmezettség és a gyors reagálás – illetve elmondhatjuk, hogy március elejéhez képest rengeteg a tapasztalatunk, minden szinten sokkal jobban fel vagyunk készülve.

Kemenesi Gábor

Kemenesi Gábor virológus a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Szentágothai János Kutatóközpont és az egyetem Virológiai Kutatócsoportjának tagja. Tíz éve foglalkozik állatokról emberre terjedő vírusokkal, köztük a denevérek koronavírusaival, eredményeiért Junior Príma-díjban részesült, Bolyai János kutatói ösztöndíjat kapott. A járvány hazai megjelenése óta tagja a Dr. Jakab Ferenc vezette Koronavírus Kutató Akciócsoportnak.

Másrészt minden általunk ismert koronavírus szezonalitást mutat, ezért a SARS-CoV2 újbóli fellángolása is valószínűsíthető.

Koronavírusteszthez szükséges mintavételhez készülődnek. Fotó: Komka Péter /MTI

Miért pont az őszre jósolják a második hullámot?

A járványok dinamikáját környezeti tényezők is erősen befolyásolják, az ismert koronavírusok esetén a hűvös, őszies időjárást tekintjük optimálisnak. Az új vírussal kapcsolatban ma még nem tudjuk az egyes tényezők hatásait tudományos igénnyel leírni, de ha az időjáráson múlik, akkor az őszi-téli felfutás az esélyes.

Egyelőre csak hipotézis például, hogy a terjedést befolyásolja a napsütéses órák száma, mert a melegben hamar kiszáradnak a nyálcseppekben megülő vírusok. De benne van a pakliban, hogy a hűvösebb időjárás egyéb okokból is neki kedvez, mint ahogy immunrendszerünk sincs csúcsformában, ha lecsökken a hőmérséklet. Sok mindenen múlik.

Hogyan védekezhet az átlagember a fertőzéssel szemben?

A legfontosabb a tudatosság, rajtunk áll, a járvány mennyire rúgja ránk újra az ajtót: meg kell értenünk, hogy vissza fog térni, és abból akár nagy baj is származhat. A lehető legkárosabb az a jelenleg terjedő hozzáállás, miszerint az egész nagy hűhó volt a semmiért. Jobb lett volna mindenkinek elkapni és túllenni rajta, mint egy náthán, meg hogy egy egyszerű influenza is több áldozatot követel. Majd jönnek az ostobábbnál ostobább összeesküvés-elméletek.

Durván hangzik, de ha az ember nem lát elég hullát, tényleg azt hiszi, elmúlt a veszély.

Valóban sokan hasonlítják össze az influenzával, főleg halálozás szempontjából.

Teljesen alaptalanul. A végleges halálozási rátát akkor kapjuk meg, ha már tényleg túl vagyunk mindenen, szerológiai vizsgálatokkal felderítettük, összesen hány ember fertőződött meg Magyarországon – ez az arány most 0,6 százalék –, és azt összevetjük az elhunytakkal. Akkor majd lehet számolni és összehasonlítani, de néhány tényt akkor is figyelembe kell majd venni.

Ha pedig ragaszkodunk az influenzához, már most látszik, hogy a COVID-19 betegek tízszerese szorul kórházi ellátásra, mint egy súlyos influenza-járvány idején, illetve a veszélyeztetett csoportokat összehasonlítva jóval magasabb a halálozás.

Térjünk még vissza a megelőzéshez: mik a tudatos virológus mindennapi óvintézkedései jelen helyzetben?

A tudatossághoz nem kell virológusnak lenni, épp ez a lényeg. Ugyanarra lenne szükség mint eddig, persze a józan ész határain belül: távolságtartás, maszk viselése, gyakori kézmosás- és fertőtlenítés. Nem kell bezárkózni, rettegésben élni, de ne is keressük feleslegesen a tömeget. A másik oldalon sokaknál a környezetük, megvásárolt tárgyak, élelmiszerek fertőtlenítése mindennapossá vált az elmúlt hónapokban, akinek megvan rá az indíttatása, folytassa. Nem lehet meghúzni az eltúlzott óvatosság határát.

Tartsuk be a józan ész diktálta szabályokat, alkalmazzuk az eddig megismert módszereket ott, ahol ez szükséges, de semmiképpen ne lazázzuk el csak azért, mert a közhangulat most nem érzi a veszélyt.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Az időjárás eddig segítette az emberek elkülönülését, most azonban kitört a nyár. Felmerült, hogy új helyszíneken, például tavak, medencék vizében megfertőződhetünk?

A fertőzéshez megfelelő mennyiségű, infektív dózisra van szükség a vírusból, ráadásul egyénenként eltérő, kit milyen mennyiség képes megbetegíteni, milyen körülmények között. Alapvetően mindegy lenne, hogy víz vagy asztal közvetíti a vírust, pontosabban azt a váladékot, amelyben a vírus megtalálható, előbbinél mégis több a változó: egyrészt folyamatosan hígul, másrészt értelemszerűen mozgásban van, messzebbre jut.

Annyit mondhatunk, a medence vagy a Balaton vize kockázatos, de részleteket nem ismerünk.

Ami a távolabbi jövőt illeti, állandó aggodalom kíséri a vírus egy erősebb, agresszívabb mutációjának megjelenését. Az eddigi tapasztalatok alapján mennyire valós ez a veszély?

Legalább 20 év és aktív kutatások szükségesek ahhoz, hogy a SARS-CoV-2-ről „eleget” tudjunk. Ismerjük a genetikai változatosságát, ráadásul világméretű monitorozó hálózatot építettünk ki ennek valós idejű követésére. Ezt eddig csak az influenzáról mondhattunk el. A genetikai állomány megismerése rendkívül gyorsan megtörtént a járvány kezdetén, ennek hatására váltak világszerte időben elérhetővé megfelelő PCR-tesztek. Az új koronavírus változékonysága az RNS-vírusokhoz képest nem szupergyors, lassabb az influenzánál, így azt is elmondhatjuk, hogy a leendő vakcina várhatóan évekig hatékonyan bevethető lesz, bár nagyon sokféle technológiájú vakcina van fejlesztés alatt, nehéz pontosan megjósolni.

Van sok mutációja, de olyat nem ismerünk, ami a vírus fertőzőképességét növelné, vagy a betegség lefolyását súlyosbítaná.

Hiába hallottuk már tavaly év végén, hogy a rejtélyes kínai kór Európába is eljuthat, a tavasz valósága mégis sokkoló volt. A kutatókat mennyire érte váratlanul, ami történt?

Ami és ahogy eddig lezajlott, annak részleteit természetesen senki nem láthatta előre, de általánosságban nem ért minket váratlanul. Tudományos körökben régóta „várták” a pandémiát, amiben Európa is érintett lesz, és az is szinte egyértelmű volt, hogy valamely koronavírus fogja előidézni. A jövőt természetesen most sem látjuk, de az biztos, hogy Európa, Észak- majd Dél-Amerika után a súlypont Afrikába helyeződik majd át, ahonnan azonban kevés információt fogunk kapni. Egy biztos: lesznek még itt meglepetések.

Megnyugodni majd akkor lehet, ha elkészül a vakcina, ami talán – de csak talán – részben felvértez minket a jövőben kialakuló új koronavírusok ellen is. Állatkísérletekben ugyanis más koronavírusok által létrehozott, úgynevezett sejtes immunválasz reagált az új koronavírusra is. Ez azonban valószínűleg nem ment meg minket, ha jelentős hatása lenne, azt már tapasztalati úton megfigyeltük volna.

A távolabbi jövőben pedig meg kell tanulnunk együtt élni az újabb és újabb halálos világjárványok rémével?

Sajnos igen, ez a globalizáció hozadéka, az új fertőző betegségek felbukkanása és terjedése ebben a rendszerben a fejlődés egyik ára. Ma a SARS-CoV-2 kutatása abszolút prioritást élvez, de végeznek szimulációkat más koronavírusokkal, emellett folyamatos az egyéb, már ismert és potenciális veszélyt jelentő kórokozók vizsgálata, illetve újak felkutatása. Bármikor, bárhonnan érkezhet az újabb pandémia, ezért nem is baj például, hogy ennyi vakcina fejlesztését végzik párhuzamosan. Lehet, hogy most csak hármat vetünk be, 12-t félreteszünk, ezekhez, de leginkább a bejáratott technológiához és gyártósorhoz lehet majd nyúlni következő alkalommal. Kelleni fognak.

Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.