Vannak olyan települések, ahol történt valamiféle pozitív változás: ahol a gyerekek kaptak tabletet vagy érkezett segítség az internet-hozzáférés megoldásában. Itt szülői csoportokat alakítottak ki, így tudtak segíteni a diákoknak, akik lemaradtak a tananyagban
– mondta Nagy Erzsébet, a Partners Hungary munkatársa a 24.hu-nak.
Számos településen ezek a csoportok – ahol megcsinálhatják a mindennapi házi feladatokat és igyekeznek pótolni a lemaradást – jelentik az egyetlen esélyt azoknak a gyerekeknek, akik a digitális tanrend bevezetése óta nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben tudnak bekapcsolódni a távoktatásba. Ahol március közepe óta sem tudták megoldani az internet-hozzáférést, ott továbbra is minden maradt a régiben, sőt
Hasonló kép rajzolódik ki a Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Műhely és a Partners Hungary korábbi kutatásának – melyről a 24.hu-n is beszámoltunk – kiegészítéséből is, melynek keretében tanodák pedagógusait, roma közösségi vezetőket és szülőket kérdezték a tapasztalataikról. A felmérés 48 tanoda és 35 roma közösségi szervezet, valamint 45 Borsod- és Szabolcs-Szatmár megyei szülő válaszát elemzi.
A megkérdezettek becslése szerint a tanodás gyerekek és fiatalok átlag kétharmada tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, viszont ahol még tanoda sincs, ott valószínűsíthetően még rosszabb ez az arány. „Jelenleg a kapcsolattartás célja főleg a gyerekek motiválása és a bezártság pszichés megterhelésének csökkentése”, jelezték az egyik tanodából.
A kutatásból kiderül továbbá, hogy minden ötödik tanoda-pedagógus úgy érzi, hogy a diákjaiknak alig elérhetőek telefonos vagy online segítség az iskolában. Az általános problémákon – eszköz és internetkapcsolat hiánya – felszínre kerültek más, szintén általános nehézségek: a tanuláshoz szükséges hely megléte például egyáltalán nem alapvetés minden családban.
Komoly nehézségeket okoz a tanulás módszertanának hiánya is a gyerekek jelentős részénél: a válaszadók kétharmada szerint jellemző, hogy a diákok nem tudják önállóan értelmezni a feladatokat és tudnivalókat. A válaszadók negyede a digitális kompetenciák hiányát említette még a fontosabb nehézségek között, és a tanodák ötöde jelezte a személyes kapcsolattartás hiányát.
A tanodák nagy része a járvány ideje alatt fontos szerepet kap a családok támogatásában, nem pusztán az oktatás területén. A legnagyobb igény az információnyújtásra és az informatikai eszközök beszerzésére mutatkozott, illetve a tanodák több mint fele segít az élelmiszeradományok megszervezésében, az internetkapcsolat biztosításában és a hivatalos ügyintézésben is.
A távoktatás során azért nem csak a problémák kerültek felszínre és mélyültek el, hiszen számos tanoda számolt be arról, hogy megerősödött a kapcsolatuk a gyerekekkel, akik már keresik őket, a támogatásukat igényelve. „A gyerekek és szülők kötődése erősebb lett irányunkba. Jobban értékelnek bennünket, tudják, hogy ha hozzánk fordulnak, mi kiegészítjük és segítjük az iskolai feladatokban”, írta az egyik válaszadó.
A kutatás során javaslatokat is igyekeztek gyűjteni, a többség nem meglepő módon a legfőbb hiányosságok kezelését, azaz a megfelelő digitális eszközök és internetelérés biztosítását szorgalmazza.
Állami, ingyenes eszköz és internet hozzáférés biztosítása. Annak beismerése, hogy a hátrányos helyzetű családokban nem könnyen megoldható az átállás. Ne járjon következményekkel (egyes, bukás, stb.), ha a gyerek nem tud úgy teljesíteni, mint a középosztálybeli társai
– fogalmazott egy kitöltő.
Arra a kérdésre, hogy „mi okozza a legnagyobb nehézséget a hátrányos helyzetű és/vagy roma tanulók és a családjaik számára a digitális oktatás kapcsán”, a válaszok többsége a digitális eszközök és szolgáltatások hiányát, és csaknem fele azt említette, hogy a szülők digitális ismeretek híján nem tudnak segíteni a gyerekeknek.
Internet és eszközök hiányában sok tananyag nem elérhető a telepi gyerekek számára, de ha van is eszközük, nincs meg a család digitális tudása ahhoz, hogy változatosan használni tudja
– jelezte a kutatás egyik résztvevője.
Azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek mekkora részének okoz gondot a digitális tanulás teljesítése, és mik a gondok fő okai, 18 településről az a válasz érkezett, hogy azoknak a gyerekeknek több mint fele, akikről információjuk van, nincsen számítógépük. Az iskolák különféle módokon próbáltak megoldani a felmerülő problémákat: valahol adományokkal igyekeztek segíteni, de egyes helyekre csak jókora késéssel érkeztek meg a felajánlások.
A digitális oktatásba be nem kapcsolódott gyerekeket többféle módon szankcionálták az utóbbi hetekben, a válaszok többsége az igazolatlan órát és rossz érdemjegyet jelölte meg, de előfordult, hogy az önkormányzat vagy gyermekvédelem felé is jelezték a problémát.
Sokan szorgalmazták, hogy az egyéni fejlesztések lehetőségét meg kellene teremteni: „az iskolák álljanak rendelkezésre a tanodákkal együtt augusztus hónapban segíteni a tanulókat, akik otthoni körülmények között nem tudtak haladni”. Mások szerint integrációs program kellene az iskolákban, hiszen
a digitális oktatás csak egy tünet, amit most észlelünk.
A felmérés során a szülők tapasztalataira is kíváncsiak voltak, a válaszokból pedig kiderült többek közt, hogy a résztvevő családok negyede nem rendelkezett semmilyen eszközzel az online tanuláshoz, hanem papír alapon kapják meg a feladatokat. Több helyen egy héten egyszer jön anyag, rengeteg feladattal, ráadásul a mindennapokat tovább nehezíti, hogy a megkérdezettek 80 százaléka elvesztette a munkahelyét.
Szeptemberben katasztrófa lesz
– hangsúlyozta Nagy Erzsébet a következő tanév kezdetén felmerülő nehézségek kapcsán. Mint mondta, nagyon sok helyen szinte teljesen megszakadt a kapcsolat az intézmények és a családok között, így félő, hogy szinte elölről kell majd kezdeni mindent a három hónap múlva induló félévben.
A családok egyúttal jelezték, hogy kifejezetten félnek attól, hogy teljesen újjá kell majd építeni mindent, amit eddig elértek a gyerekek, illetve egyelőre sem a szülőknek, sem az intézményeknek nincsen elképzelése arról, miként tudják majd behozni a lemaradást az érintett diákok. „Beláthatatlan következményei lesznek a gyermekek szempontjától a jövőjüket tekintve”, mondta Nagy Erzsébet.
Sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy a hónapok alatt felgyűlt hiányosságokat bárhogy is pótolni lehessen, főleg úgy, hogy akkor már az új tananyagra kellene majd fókuszálni. Néhány szülő így azt javasolta, hogy szeptembertől néhány hónapot azzal kellene tölteni, hogy újra feldolgozzák az elmúlt időszak tananyagát, de nem tudják, mindez megoldható-e iskolai keretek között.
A gyerekek pedig már nagyon várják, hogy visszatérhessenek az iskolába, hiszen nagyon hiányoznak az osztálytársaik, derült ki a szülők beszámolójából.
Egy gyermek délután három óráig inkább nem tart szünetet, hogy minél hamarabb végezzen, és amint lehet, kimehessen játszani a barátaival
– mesélte Nagy Erzsébet.
A vidéki településeken ráadásul a szülőknek sokszorosan megterhelő a gyerekekkel való otthonmaradás, hiszen épp ebben az időszakban kezdődnek az idénymunkák, így akik ebből próbálnak megélni, de közben a gyerekeikre kell vigyázniuk otthon, könnyen bevétel nélkül maradnak.
Noha május végén a kormány az iskolák újranyitása mellett döntött, és ennek köszönhetően az intézményeknek lehetősége nyílt arra, hogy többek közt kiscsoportos felzárkóztatásokat tartsanak, Nagy Erzsébet elmondta: nincs olyan iskola a látókörükben, ahol ez a lehetőség adott volt a gyerekek számára. Úgy fogalmazott:
Lehet, hogy nyitottak meg iskolák Magyarországon, de nem a legszegényebb helyeken.
Kiemelt kép: Balázs Attila /MTI
