Belföld

„Megalázó, amikor nőként előveszem a lakcímkártyám és azon férfinév szerepel”

Egy döntés, egy panasz és egy személyes történet. Áder János aláírta a törvényt, ami ellehetetleníti a transzneműek nemének jogi elismerését – arra voltunk kíváncsiak, mit is jelent ez a gyakorlatban.
  • Április 1-jén írtuk meg, hogy Semjén Zsolt egy salátatörvényt nyújtott be, ami megtiltaná a nemváltást, ez pedig a transzneműek számára jelentene súlyos korlátozást.
  • Május 19-én az Országgyűlés elfogadta a transzneműek nemének jogi elismerését ellehetetlenítő törvényjavaslatot. Ez ellen még aznap több jogvédő szervezet tiltakozott és a köztársasági elnököt arra kérték, ne írja alá a törvényt.
  • Áder János ennek ellenére május 28-án arról tájékoztatta Kövér Lászlót, hogy aláírta a törvényt, amely a Magyar Közlönyben egyelőre nem jelent meg.
  • Bodrogi Bea, a Transvanilla Transznemű Egyesület jogásza két transznemű képviseletében alkotmányjogi panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz, kéri a törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Őt kérdeztük arról, mit is jelent ez a gyakorlatban, illetve bemutatjuk az egyik panaszos transz nő, Betti történetét.

* * *

Mit kell tudni az előzményekről?

A kormány 2018 júniusa óta felfüggesztette a nem- és névváltoztatási kérelmek elbírálását. Korábban ugyanis lehetőség volt itthon a nem jogi elismerésére egy kialakult gyakorlat és eljárás alapján. A felfüggesztésre azt az indokolást adták, hogy egy új eljárásrend kialakításán dolgoznak és addig kérik az érintettek türelmét.

Ez zárult le a mostani döntéssel.

Igen. Jóhiszeműek voltunk, azt reméltük, egyszer majd valamikor megfelelő jogszabályi keretek között rendezi az állam ezt az egészet a nemzetközi emberi jogi sztendereknek megfelelően.

Két tucatnyi ügye van most az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt. Miért jutnak el itthonról erre a szintre?

Az EJEB-hez fordult panaszosok mind beadták a kérelmüket már jóval korábban, ők azok, akik levelet kaptak a kormányhivataltól, hogy a kérelmüket sajnos nem tudják elbírálni és várjanak türelmesen, amíg az új eljárásrend megszületik. Az EJEB-től azt kértük, állapítsa meg, hogy a magyar állam megsértette az érintett transz kérelmezők magánélethez fűződő jogát, az önrendelkezési jogát és emberi méltóságát. Az EJEB gyakorlata és esetjoga egyértelmű ebben a témában: az egyezményhez csatlakozó államoknak biztosítaniuk kell egy gyors, átlátható és könnyen hozzáférhető eljárásban a nem jogi elismerését.

Miben akadályozza a transzneműeket az, hogy milyen nem van az okmányaikban?

A transz emberek nagyon különbözőek, a közös jellemző az, hogy születkéskori nemük nem egyezik a saját identitásukkal és legtöbbször a külső jegyeikkel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az igazolványban szereplő név és kép már nem egyezik meg az érintett személlyel. Ez csak az alapprobléma, és innen kezdődik az őrület: az amúgy is érzékeny és kiszolgáltatott ember még jobban kiszolgáltatottá válik a gyűlöletnek, a zaklatásnak, a diszkriminációnak.

Magyarázkodni kell az iskolában, az állásinterjún, a BKV-ellenőrnek, az orvosnál. Mindezt a legtöbbször sok ember előtt.

Tehát pszichésen is megterhelő a törvényi tiltás.

A Transvanilla kutatása szerint a transz emberek több mint fele gondolt már arra, hogy öngyilkosságot követ el, minden negyedik pedig már meg is kísérelte. Ez a helyzet pedig ezzel a döntéssel csak rosszabb lesz.

Lesznek lépések a benyújtott panaszon kívül?

Útjára indítunk egy petíciót, amiben Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét kérjük, hogy ítélje el a magyar kormány lépését, és vessen be minden rendelkezésére álló eszközt annak érdekében, hogy a magyar transz és interszex emberek alapvető jogai ne sérüljenek.

Ha valaki elítéli a 33-as paragrafust, mit tehet azon kívül, hogy aláírja ezt a petíciót?

Ha valaki ismer transz vagy interszex embereket, lépjen velük kapcsolatba, támogassa őket ebben a nehéz időszakban, segítsen nekik elviselni az elviselhetetlent.

* * *

Bodrogiék tehát az Alkotmánybírósághoz fordulnak, a jogász pedig megosztotta velünk Betti történetét is. Ebből kiderül, hogy a nő 10-12 éves korában tudta először megfogalmazni saját maga számára, hogy a neme megváltoztatása lehet az egyetlen megoldás az életében. Nem sokkal később, tizennégy évesen ezt a felismerést elnyomta és eltemette magában, mert akkor Magyarországon nem volt lehetőség a jogi elismertetésre és a környezetében lévő emberek támogatását sem érezte. Az általános iskola végéig folyamatosan csúfolták és kiközösítették a kinézete miatt, mert „soha nem volt férfias jelenség”

A helyzet középiskolában egy picit javult, de soha nem tudott beilleszkedni. Az egyetemen kiderült számára, hogy ez személyesen túl sok, azt érezte, nőként kell élnie és nem bírt férfiként bejárni – emiatt az iskolát sem fejezte be. A család komoly anyagi problémái miatt úgy döntött, elmegy dolgozni, viszont arra nem volt elég pénze, hogy el tudja kezdeni a nemének összhangba hozását az identitásával.

Amikor látta, hogy szülei a nyugdíjukból már meg tudnak élni, úgy döntött, önálló életet kezd. Budapesten kezdett el dolgozni és itt már úgy élt, ahogyan mindig is szeretett volna: nőként.

Mit írja, korábban nem érdekelte semmi, csak a túlélés és nagyon lassan tudta csak elkezdeni a személyiségének a valódi kibontakoztatására figyelni.

A folyamat 2012-ben indult: féltette a munkahelyét, mert ott férfiként ismerték, de azon kívül nőként élt. Mindkét szerepnek meg kellett felelnie, de lassan elkezdte elengedni a férfi mintáit. Egyre kevésbé volt képes kettős életet élni, ez kihatott a munkahelyi teljesítményére is. Elkezdett megjegyzéseket kapni a külsejére, főleg a munkahelyén kívül, de néha ott is. Az emberek elítélően néztek rá, többször atrocitás is érte.

Tavaly nyáron elmondtam a munkáltatómnak, hogy elindítom a nemem elismerése iránti eljárást. Támogatott. Majdnem fél évig tartott, míg megszereztem az előírt szakvéleményeket. November 13-án benyújtottam a kérelmemet, január 20-án volt az első nap, amikor nőként kezdtem dolgozni, addigra a cégnél is bejelentették, hogy ez lesz.

A közvetlen felettese végig segített, érvelt a folyamat támogatása mellett a saját felettesei felé is – ezzel is próbálta megkímélni Bettit attól, hogy erről neki kelljen beszélnie. Nemzetközi cégről van szó, ami világszerte negyvenezer embert foglalkoztat, belső diszkriminációmentes szabályzata is van, de ebben nem fektették le, hogy mi a teendő egy minden szempontból tranzícióban lévő munkavállaló esetében.

Bizonyos technikai akadályok elhárítása eltartott pár hétig, ez okozott kisebb-nagyobb kellemetlenségeket, de közvetlen kollégái szinte egyből és gond nélkül alkalmazkodtak az új helyzethez és azóta nőként kezelnek. A jelenlegi legkomolyabb problémája, amely az emberi méltóságát is napi szinten érinti, hogy

nőként él és annak néz ki, de a dokumentumaiban férfinév szerepel: a BKK-bérleten, a bankkártyán, a lakcímkártyán…

Mivel ezeket a dokumentumokat napi szinten használjuk, mutatjuk meg idegeneknek pénztárban, postán, orvosi rendelőben, tömegközlekedési eszközön, így ezek a helyzetek kivétel nélkül megalázóak számára.

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.