Belföld

Már a közgazdászok is azt mérik, hogy Orbánék oktatáspolitikája komoly károkat okozott

A szakképzési reformról és a tankötelezettségi korhatár csökkentéséről is komoly szakmai vita folyik a bevezetésük óta. Végre konkrét adatokkal jelentkeztek a közgazdászok is: kemény számsorokkal igazolták, milyen károkat okozott a fideszes kormányzat ezen két intézkedése. Hiába jók a fiatalok foglalkoztatottsági adatai, az oktatási mutatók aggasztóak: ez pedig a gazdasági fellendülés után hatalmas pofon lehet az országnak. A kormány lépései miatt pedig azok szenvednek a legtöbbet, akik amúgy is a legrosszabb helyzetben vannak.

Évek óta mondják oktatáshoz értő szakemberek, hogy a 2010 utáni Orbán-kormányok közoktatásban bevezetett reformjai több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hajtottak. A nemrég megjelent Munkaerőpiaci tükör 2018 fiatalokra koncentráló kiadványának közgazdász szerzői most számokkal és grafikonokkal is megmutatták, mivel járt a szakképzési reform, illetve a tankötelezettségi korhatár leszállítása 16 évre. Az MTA és a Pénzügyminisztérium támogatásával készült tanulmányok szerint a helyzet súlyos.

Hamarosan vége lehet az alacsony munkanélküliségnek

„A növekvő foglalkoztatás és a nem dolgozó, nem tanuló fiatalok arányának csökkenése alapján úgy tűnik, hogy az iskolából a munkába lépés folyamata zökkenőmentes” – írják szinte a kormánypropagandát idézően a kötet szerkesztői, ám rögtön rátérnek, hogy ez miért nem igaz.

A képzettebb fiatalok többsége állami segítség nélkül is könnyen el tud helyezkedni, viszont a képzetlenek jelentős része bértámogatással vagy közmunkásként talál csak rövid távú munkalehetőséget. A 2008-as válság utáni világgazdasági konjunktúra Magyarországon is éreztette a hatását, ennek köszönhetően a fiatalok munkanélkülisége is csökkent, a képzetlenebbek is el tudtak helyezkedni, de a közelgő válság előszele már érezteti a hatását: több cégnél elkezdték kirúgni a legkönnyebben elküldhető fiatal munkavállalókat.

Mint a lenti ábrákon látszik, a fiatalabb generációk munkanélküliségi mutatói egyébként is rosszabbak az idősebbekénél a rendszerváltás óta – ez nem magyar sajátosság.

 

Még nehezebb helyzetben vannak azok, akik az általános iskola 8. osztályának elvégzése után – vagy még az előtt – lemorzsolódnak: egy részük a közfoglalkoztatásban vagy munka nélkül kallódik, és nem kap segítséget sem a tanulmányai befejezéséhez, sem az elsődleges munkaerőpiacra lépéshez.

Bár az utóbbi időszakban, így 2018-ban is munkaerő-keresleti többlet jellemezte a gazdaságot, ez a másik oldalról nézve komoly munkaerőhiányt jelent. 2018 utolsó negyedévben 83,3 ezer volt az üres álláshelyek száma, 23 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Emiatt olyan fiatalok is könnyen el tudtak helyezkedni, akiknek ez konjunktúra nélkül nem sikerülne. De mivel az alapkészségeik gyengék, a következő válság során vagy a technológia fejlődése miatt könnyen elveszthetik a munkájukat.

A romák rossz helyzetben vannak, még rosszabban lesznek

A romák foglalkoztatottsága minden végzettségtípusban elmarad a nem romákétól, miközben az egyébként is az átlagosnál kisebb arányban foglalkoztatott alacsony iskolai végzettségűek a roma népességen belül erősen felülreprezentáltak.

A roma és nem roma férfiak foglalkoztatási rátájában a különbség jelentős, de közel sem akkora, mint amekkora a nőket jellemzi.

A legfeljebb alapfokú végzettségű roma nők közül csak minden ötödik dolgozott 2018-ban. 

„A romák tartósan kedvezőtlen munkaerőpiaci pozícióját valószínűsíti, hogy a 18-24 évesek 68,4 százaléka úgynevezett korai iskolaelhagyó volt, azaz 24 éves koráig nem szerzett szakmai végzettséget, szemben a nem romákra jellemző 9,3 százalékkal, míg a roma 15-24 évesek 40,1 százaléka sem oktatásban, sem képzésben nem vett részt, és nem volt jelen a munkaerőpiacon sem, szemben a nem romák 9,1 százalékával” – érzékeltetik az etnikumok közötti döbbenetes különbségeket a közgazdászok.

Akinek jobban megy a matek, jobban fog keresni

Vannak azonban már most is olyan rossz tendenciák, amelyek a válság érkezése előtt is aggodalomra adnak okot. Hiába alakult kedvezően a fiatalok foglalkoztatása és munkanélkülisége az elmúlt években, az iskolázottsági mutatók romlottak, különösen az Európai Unióban megfigyelt trendekhez képest. A pályakezdő évjáratokban megállt az iskolázottság emelkedése, és ennek a konjunktúra végével meglesz a böjtje.

A kompetenciamérések elterjedésével már közvetlenül ellenőrizhető, milyen hatása van az oktatásnak a munkaerőpiaci lehetőségekre.

Számos nemzetközi vizsgálat dokumentálja, hogy a jobb kognitív készségekre utaló magasabb tesztpontszámok az életpálya során jól számszerűsíthető kereseti előnyökkel járnak

– írják a kötet egyik tanulmányában, és az adatok tanúsága szerint ez Magyarországra is igaz.

Nemcsak az jött ki, hogy akik jobb pontszámokat érnek el a szövegértési, illetve a matematika kompetenciafelmérőkön, azok később valószínűleg jobban is fognak keresni, de az is igazolódott, hogy a matematika eredményei szorosabban függnek össze a keresetekkel, mint a szövegértésé. Sőt, még az is igaz, hogy a jobb kognitív képességek nemcsak magasabb keresetű foglalkozások eléréséhez segítenek hozzá, hanem egy adott foglalkozásban is nagyobb jövedelemhez juthatnak a magasabb matematikateszt-pontszámot elérő fiatalok.

Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a középiskolás korban jellemző kognitív készségek nagy mértékben összefüggnek a későbbi, kora felnőttkori keresetekkel Magyarországon.

A kognitív készségeket a munkanélküliségi számokkal is összevetették a kutatók, és ott fordított arányú összefüggést találtak. Összefoglalásuk szerint a jobb kognitív készségek erősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az alacsonyabb végzettségűek elkerüljék a munkanélküliséget, de nagy mértékben nem segítik a magasabb kereseteket. A felsőfokú végzettségűek esetében a jobb készségek kisebb mértékben csökkentik a munkanélküliség kockázatát, de jobban hozzájárulnak a magasabb bérek megszerzéséhez.

Azt is leszögezik, hogy az intelligencia ugyan számít egy kompetenciateszt megírásánál, de a kognitív készségek szintjét az oktatás minősége jól dokumentáltan befolyásolja. „Emellett hatással van rá a családi környezet, a kortárscsoport, az egészségi állapot és sok egyéb tényező is. Ezek azonban kevéssé befolyásolhatók társadalompolitikai eszközökkel, míg az oktatás minőségi szintje könnyebben növelhető, ami ezáltal komoly mértékben javíthatja a népesség kognitív készségeit, és így annak munkaerőpiaci sikerességét” – magyarázzák a szerzők a kutatás gyakorlati fontosságát.

Így adódik a kérdés, hogy a fideszes kormányok mit értek el a különböző oktatási reformokkal? Most már erre is van mérésekkel igazolható válasz.

A szakképzési reform riasztó következményei

A 2013-as szakképzési reform egyik legfontosabb célja a szakképzés gyakorlatorientálttá tétele volt, ami együtt járt az elméleti órák számának csökkentésével, különösen az első két évfolyamon. Megnőtt a szakmai gyakorlati képzéssel töltött idő, viszont jelentősen csökkent mind a szakmai, mind az általános elméleti képzés, és ezen belül is jelentősen csökkentek a közismereti tárgyak óraszámai. A reform utáni 9. évfolyamon a tanulóknak heti egy-egy, a 10. évfolyamon pedig két-két órával kevesebb magyar, illetve matematikaórájuk volt, mint 2013 előtt.

A reform támogatói azzal érveltek, hogy a szakképzés ezzel a német duális képzéshez fog hasonlítani. De amíg a német szakmunkástanulók legalább 7155, de bizonyos tartományokban akár 7950 közismereti óra után kezdik meg a tanulmányaikat, addig Magyarországon ez a szám csak 5742 óra. Ez a hatalmas különbség már rövid távon megmutatta a hatását.

A fenti ábrán az látszik, hogy a középiskola első két évében a gimnazisták és szakgimnazisták teszteredménye összességében javul, míg a szakközépiskolás diákok szövegértésből ugyanolyan, matematikából pedig átlagosan gyengébb eredményt érnek el tizedikben, mint nyolcadikban.

A szerzők szerint különösen érdekes, hogy a 6. és a 8. évfolyam közötti növekedés hasonló mértékű a három csoportban. A későbbi szakközépiskolások ugyan gyengébb eredményt értek el hatodikban és nyolcadikban is, mint az érettségit adó képzésben továbbtanulók, de ebben a két évben az átlagos tesztpontszámuk ugyanolyan mértékben nőtt.

Ez arra utal, hogy ebben a csoportban sem lehetetlen az alapkészségek fejlesztése. A szakképzési reform azonban pont ezzel ellentétesen fejti ki hatását.

A lenti ábrákon idősorosan látszik, milyen durva mértékben nyílik az olló a szakiskolások és a többi középiskolás között a reform óta. A különbségek óriásiak: matematikából a szakközépiskolások negyede kiugróan gyenge készségekkel rendelkezik, négyötödük gyengén teljesít. Ezzel szemben a gimnazisták 60 százaléka viszonylag jó, egyharmaduk pedig nagyon jó teljesítményt nyújt a teszten, gyenge teszteredmény csak elvétve fordul elő.

 

A fenti ábrákból az látszik, hogy akik szakiskolákba kerülnek, azoknak nemhogy javítaná készségeit az iskola, hanem sok esetben még rontja is. Itt utalunk vissza arra, hogy egy gazdasági válság után ezek a diákok fognak először kiszorulni az elsődleges munkaerőpiacról.

A szülők és a diákok is érzik ezt adatok nélkül is, igyekeznek is minden kormányzati törekvéssel ellentétben a jobb oktatást adó gimnáziumok felé mozogni. 2012 óta folyamatosan nő a gimnáziumba jelentkezők aránya, miközben a szakgimnáziumokat egyre kevésbé tartják vonzónak a diákok: 2016 óta csökken az ide jelentkezők aránya.

A lemorzsolódók közül sokan nem érettségiznének

Végül beszéljünk azokról is, akik még a középiskola végéig sem jutnak el, ugyanis a kormány a diákok tankötelezettségi korhatárát leszállította 18 évről 16 évre, így megjelent egy olyan csoport, amellyel korábban nem kellett számolni. A lépés következményeként a korai iskolaelhagyók arányát tekintve 2014-re Magyarország beérte, majd le is hagyta az EU-28-as átlagot. A visegrádi országok átlagát már a korhatár leszállítása előtt is messze felülmúlta Magyarország.

 

A korai iskolaelhagyás foglalkoztatási és méltányossági szempontból is kiemelkedően fontos probléma, hiszen a középfokú végzettség – Magyarországon az érettségi vagy szakmunkás-bizonyítvány hiánya – nagyon rossz munkaerőpiaci lehetőségekkel jár együtt, és gyakran vezet tartós szegénységhez

– magyarázzák az egyik tanulmány szerzői.

A tankötelezettségi korhatár leszállítása azzal a várható következménnyel járt, hogy lényegesen alacsonyabb lett a közoktatási részvétel. Viszont a számok azt mutatják, hogy a reform nem hatott jelentősen a középfokú végzettség megszerzésére. Máshogy fogalmazva: a reform után döntően azért nőtt a lemorzsolódás, mert az korábban következett be, mint a reform előtti korosztályok esetében.

 

Ez arra utal, hogy a magasabb tankötelezettségi korhatár önmagában nem elegendő a korai iskolaelhagyás csökkentéséhez; ez komplex oktatáspolitikai beavatkozást igényel, amelynek csak egyik eleme a korhatár

– írják a közgazdászok.

Ezért is gumicsont kizárólag a tankötelezettségi korhatárról vitatkozni. Nyilván igazuk van azoknak is, akik szerint sokan csak „melegedni” járnak az iskolákba, nem érettségit szerezni, ám ez nem menti fel a kormányt, sőt éppenséggel azt jelzi, hogy komoly beavatkozás szükséges.

Már csak azért is, mert így 16-18 éves fiatalok ezrei kerülnek ki az oktatási rendszerből, ami oda vezetett, hogy egy több évtizedes trend fordult meg. A tankötelezettség korhatárának csökkentése után jelentősen megnőtt a közfoglalkoztatásba kerülő 16–17 évesek száma:

a vizsgált időszakban összesen mintegy 7 ezer 18 évesnél és 38 ezer 20 évesnél fiatalabb ember lett közfoglalkoztatott.

De nemcsak a dolgozó, hanem a nem dolgozó és nem is tanuló 17 évesek aránya is emelkedésnek indult.

Előbbi a nullát alig meghaladó szintről 1,5-2 százalékos, a közmunkával együtt 2-2,5 százalékos szintre nőtt. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni az oktatási részvétel csökkenését: a nem tanuló és nem is dolgozó tizenhét évesek aránya a tankötelezettségi kor leszállítása előtti 3 százalékos szintről 5-6 százalékosra növekedett.

A teljesen passzív 17 évesek aránynövekedése azért is aggasztó fejlemény, mert az ide tartozók munkanélküliségi kockázata kiemelkedően magas, és felnőttkorukra is az marad, hiszen jellemzően a későbbiekben sem tanulnak tovább.

A tanulmány szerzői az úgynevezett „távoltartási hatásra” is figyelmeztetnek: ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogyha a gyerekek az iskolában töltik az idejüket, akkor azzal komoly mértékben csökkenthető a bűnelkövetés veszélye, illetve a tinédzserkori terhesség valószínűsége.

A tankötelezettség korhatárának leszállítása főleg a romákat sújtotta. A nem roma fiúk és lányok esetében nem látszik érdemi különbség a korhatárcsökkentés kapcsán. A leglátványosabb romlás a roma fiúknál mutatható ki. A tanulmányt jegyzők végkövetkeztetése meglehetősen drámai:

2016-ra a 2011-es szint legalább a duplájára nőtt a rossz adottságú lakókörnyezetben élő nem tanuló és nem is dolgozó roma fiúk aránya. 2016-ban tíz ilyen fiatalból négy nem tanult és nem is dolgozott.

Kiemelt kép: Berecz Valter / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.