Hétfőn az áldozat és a pszichológus szakértő meghallgatásával, valamint a perbeszédekkel folytatódott a Monori Járásbíróságon annak a párnak a pere, akik vasláncra vertek és évekig rabszolgaként tartottak egy hivatalosan halottnak nyilvánított, pszichés problémákkal küzdő nyugdíjas asszonyt Monorierdőn.
A gondozóival bíróságra érkező Ica kilenc évvel ezelőtt tűnt el. Miután senki nem tudott róla semmit, jó három éve halottnak nyilvánították. Fél évvel később azonban feltűnt egy vecsési élelmiszerbolt előtt. Kukákban turkált, egy fémlánc és egy lakat lógott a lábán.
Az áldozat a tárgyaláson elmondta, hogy Kőbányán élt, de az önkormányzat elvette a lakását, ezért az egyik szomszédasszonyánál húzta meg magát, onnan azonban mennie kellett egy idő után. „Nem akartam egyedül az utcán lakni, ezért olyan embert kerestem, aki befogad. Lajosékkal Kőbánya alsón ismerkedtem meg, cigarettát kértem, a nő pedig adott. Arra kértem őket, hogy hadd lakhassam náluk, cserébe pedig segítek nekik és odaadom a nyugdíjamat is” – mondta.
Fogvatartói eleinte rendesek voltak, együtt evett, ivott és kávézott velük. Idővel azonban ez megváltozott.
Nem bíztak meg bennem, ezért a férfi mindig láncot és lakatot tett a lábamra, amikor elmentek árulni a piacra. Vécézni úgy tudtam, hogy odatettek valami edényt. Amikor hazajöttek, levették rólam a láncot
– mondta Ica a tárgyaláson.
A nyugdíjas nő elmondta, hogy a földön aludt egy matracon, és besegített a főzésbe, mosásba, takarításba is. Amikor viszont nem jól dolgozott vagy nem azt csinálta, amit kértek tőle, nem adtak neki enni. „Előfordult, hogy megettem a hűtőből valamit, amit nem szabadott volna, akkor kikaptam. Amikor közöltem velük, hogy el akarok menni, azt felelték, hogy fizessem ki a rajtam lévő ruhát, és amit megettem” – idézte fel.
Próbált megszökni, ezért H. Lajos egy idő után láncra verve bezárta a pincébe, ha elmentek otthonról. Egy alkalommal a férfi úgy megverte Icát, hogy eltört a bordája.
Végül sikerült szétszednie a láncot, a kapun át kimászott, és a vasúti sínek mentén elindult Budapest felé. Így találtak rá, véres, sebes bokával Vecsésen.
H. Lajos az eljárás során végig tagadta, hogy fogva tartották volna a nőt. Elmondása szerint az asszony egy fillért sem adott nekik, és akkor jött-ment, amikor csak akart. Mint mondta, mindig a kapu melletti szögre volt akasztva a kulcs. Felesége, H. Emília viszont azt állította, mindig magával vitte a kulcsot, ha elmentek otthonról. Igaz, később kiigazította magát, a lakásban is volt egy kulcs, így Ica bármikor kimehetett a kapun. „Én adtam neki kaját, etettem, itattam. Se vascső, sem szék nem volt, amihez ki lehetett volna láncolva” – állította. Sőt azt is mondta, hogy többször megpróbálták elküldeni Icát a háztól, ám ő mindig maradni akart.
A pszichológus szakértő szerint az áldozat szavahihető, élményszerűen írta le a vele történteket. Mint mondta, ilyesmit nem tud kitalálni és következetesen fenntartani egy demens beteg.
Szabó Erzsébet ügyész perbeszédében hangsúlyozta, tagadásuk ellenére egyértelműen megállapítható a vádlottak bűnössége. Emlékeztetett a tanúként meghallgatott szomszéd vallomására, aki kétszer is látta, hogy H. Lajos fejen üti Icát, mert nem azt csinálta, amit mondott neki. Kiemelte, hogy olyan embert bántalmaztak és aláztak meg H.-ék, aki beteg és segítségre szorult. Azt kérte a bíróságtól, hogy felfüggesztett szabadságvesztésre ítélje H. Lajost társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése és más bűncselekmények miatt, míg H. Emíliára közérdekű munka kiszabását kérte.
H. Lajos ügyvédje a védence felmentését indítványozta, H. Emília védője szintén nem fogadta el az ügyészi minősítést, és ügyfele felmentését kérte bizonyítottság hiányában. Arra hivatkozott, hogy maradt egy kulcs a lakásban, amikor a vádlottak elmentek otthonról.
Simon Gabriella bíró H. Lajost 1 év 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, testi sértés és becsületsértés miatt, párját pedig 200 óra közérdekű munkára kötelezte.
A két vádlott és védőik tudomásul vették a döntést, az ügyész H. Lajos esetében három nap gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozata megtételére.
