Úgy fest, kihagyták a dolgozókat a számításból, és emiatt akár el is akadhat az orosz Transzmasholding nagybevásárlása Dunakeszin. Pedig még tavaly májusban határozatban rögzítette a kormány, hogy kinek kell eladni a Dunakeszi Járműjavító Kft. üzletrészeinek állami kézben lévő 90 százalékát, és a gyár mintegy 27 hektáros területét. A határozatban az szerepel, hogy
Ez a legnagyobb orosz vasúti járműgyártó, az állami tulajdonú Transzmasholding leányvállalata. A többi között a verseny kizárása miatt terjedt el az üzletről, hogy az alighanem putyini-orbáni magasságban köttetett.
Az adásvétel tárgya ránézésre elég izgalmas, hiszen 27 hektár területből Dunakeszi kellős közepén bomba üzletet csinálhatna egy ingatlanfejlesztő, ha a vásárlás utáni célja esetleg nem a járműjavító profil megtartása lenne. A másik oldalról pedig az orosz vevővel való együttműködés hatalmas megrendelést hozhatna, ha hinni lehet a Transzmasholdingnak, és az egyiptomi állami vasúttársaság valóban megrendel 1300 kocsit, amelyeknek gyártásában részt vehetne a magyar cég. Úgy tudjuk, a gyár dolgozói mégis szkeptikusak az újabb privatizáció hozadékát illetően.
A kijelölt vevő, a TMH Hungary Invest Zrt. egy vagyonkezelő cég, amit kevéssel a dunakeszi üzletről szóló kormányhatározat kihirdetése előtt, tavaly február végén jegyeztek be. Mindössze ötmillió forint az alaptőkéje, aminek a felét a svájci adóparadicsomban, Zugban bejegyzett TMH International AG jegyzi, a másik fele egy másik Transzmasholding-leányé, a Magyar Vagon Befektetési Vagyonkezelő Zrt.-é. Az orosz állam tulajdonában álló Transzmasholding egyébként óriási vállalat, kiterjedt céghálójába tartozik például a Metrovagonmas is, amely a napokban vezető helyre került a magyarországi hírekben: ez az a gyártó, amelyik néhány éve 69 milliárdos üzletet köthetett az M3-as metrókocsik felújítására, és most a vagonok rozsdásodása miatt áll a bál a BKV-nál.
Legutóbb bő egy hónapja közölték hivatalosan, az MTI-n keresztül, hogy a Transzmasholdingnak adja el a magyar állam a Dunakeszi Járműjavító Kft.-ben lévő részesedését. Úgy tudjuk, még karácsony előtt alá is írták az erről szóló megállapodást az állami tulajdonosok, az ügylet azonban még nem zárult le, ahhoz ugyanis meg kellene egyezni a cégben összesen 10 százalékot birtokló kistulajdonosokkal is. Ebbe az irányba azonban eddig nem történtek lépések. Hacsak azt nem soroljuk ide, hogy múlt kedden, a Dunakeszi Járműjavító Kft. közgyűlésén az állami többségi tulajdonos a társaságiszerződés-módosítást kezdeményezett.
A múlt keddi akció felzúdulást keltett a kistulajdonosok körében, le is szavazták az állami társtulajdonos próbálkozását a társasági szerződés módosításáról. Ehhez a jelenlegi szabály szerint a szavazatok 100 százaléka szükséges, praktikusan vétójoga van a kistulajdonosoknak, és éppen ennek megszüntetését célozta a módosítás. Vétójog nélkül nyilván kényelmesebb pozícióban vehetné át az új tulajdonos a céget, sőt úgy tudjuk, ez az üzletkötés egyik feltétele.
Megkerestük az MRP-szervezet egyik vezetőjét, Gyetván Andrást, miért szavazták le a dolgozók az előterjesztést. Ő a gyár eladásával kapcsolatos kérdésekről titoktartásra hivatkozva nem kívánt részleteket elárulni, arra azonban hajlandó volt, hogy megvilágítsa, mi az elvárásuk a dolgozóknak az eladás kapcsán. Elmondása szerint csak azt kérik, hogy a privatizáció során tartsák be a vonatkozó jogszabályokat. Az állami vagyonról szóló törvény szerint
- állami többségi tulajdonú társaság eladásakor kedvezményes tulajdonszerzést kell felajánlani a dolgozóknak.
- Ezt ki lehet váltani azzal, hogy a befektető szerződéses kötelezettséget vállal a dolgozók további foglalkoztatására, helyzetük javítására.
Ilyen elemekről azonban az eladók nem tájékoztatták sem a kistulajdonosokat, sem a gyárban működő szakszervezeteket, vagyis az eladás a tulajdonos-dolgozóknak annyit se hozna, mint ami törvény szerint járna, sőt a vétójoguk is odaveszne. Elégedetlenségüket már tudatták is az érintettekkel:
A Láng és Társai közös üzletrész tagjai és az MRP Szervezet résztvevői felháborodásukat fejezik ki amiatt, hogy a tulajdonostársak (MÁV Zrt., MNV Zrt.) olyan megállapodást kötöttek, ami hátrányosan érinti a társaság jelentősen kedvező irányba fordult gazdálkodását.
A vevő számára biztosított egyoldalú gazdasági előnyök a munkavállalói tulajdonosok érdekeit veszélyeztetik. A megállapodás nem garantálja a meglévő munkaerő változatlan feltételekkel történő tovább foglalkoztatását, a munkakörülmények, a munkabér, a béren kívüli juttatások biztosítását, sőt a meglévő létszám jelentős mértékű csökkenésével számol, valamint nem tér ki azon kötelezettségére sem, ami a meglévő állomány foglalkoztatását írja elő.
A dolgozók a nehezen elért eredményeket, és az eddig munkát adó megrendelést féltik. A Dunakeszi Járműjavító Kft. az utóbbi időben növelte az árbevételét, és némi nyereséget is fel tudott mutatni: az Opten adatbázisa szerint 2018-ban 8,3 milliárd forint árbevételt ért el, ami jóval meghaladta a megelőző év 6 milliárd forintos forgalmát, az adózott eredmény ugyanezekben az években 19 millió, illetve 59 millió forint volt.
Megrendeléseket alapvetően a nem túl fényes helyzetű MÁV-tól, illetve GySEV-től remélhet a cég, a hazai piac mérete állandó, abból többet nem nagyon lehet kihozni, ilyen körülmények között nagy fogásnak számított a Stadler megrendelése. 2018. utolsó negyedévében indult az emeletes motorkocsiprojekt, amelyben a Dunakeszi Járműjavító Kft. is részt vesz. Az összesen 140 milliárdos projekt egyik alvállalkozója, becslések szerint a megrendelés 10-15 százalékát hasíthatja ki. Vannak azonban kétségek, hogy megvalósul-e a sokmilliárdos üzlet. A Stadler ugyanis tavaly novemberben bejelentkezett vevőként a Dunakeszi Járműjavítóra, de hiába, ezért a piacon azt valószínűsítik, hogy a dunakesziek elbúcsúzhatnak az emeletes kocsiktól, aligha folytatódik a gyártás az orosz konkurens kezébe kerülő üzemben. De amúgy sem tartják jó cserének egy embargós ország cégére lecserélni az EU-s megrendelőt.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI
