Belföld

Mi lenne, ha lőfegyvert vinnék az iskolába?

Ha egy gimnazista az interneten azzal fenyegetőzik, hogy feltámadt az ölési vágya, és meg akarja ölni az osztálytársait, akkor ez vajon fenyegetés vagy annál súlyosabb cselekmény, esetleg emberölés előkészülete? Azért fontos ezt tisztázni, mert a jog a legsúlyosabb bűncselekményeknek az előkészületét, sőt, bizonyos esetekben már a puszta fenyegetést is bünteti. A Kúria nemrég erről hozott egy jogegységi döntést, amelyről mi is beszámoltunk. Az a kérdés, hogy az ez alapján megszülető majdani ítéletek megfelelnek-e a törvényeknek. Nem is beszélve a józan észről. Dr. Sándor Zsuzsa elemzése.

Ismerkedjünk meg először a részletes „tényállással”, vagyis azzal a történettel, amely a kúriai döntés alapjául szolgált. A vádlott két középiskolai osztálytársának és még két ismerősének – valamennyien kiskorúak voltak – a Messengeren azt üzente, illetve személyesen azt mondta, hogy a gimnáziumban több gyereket lelő, majd öngyilkos lesz. Olyanokat írt az üzenetében, hogy

meséltem neked az emberölési vágyaimról?

Illetve:

egy fiú és egy lány tömeggyilkosságot követ el együtt, és a végén lelövik magukat, és ismernél engem, tök jó lenne, nem?

Az egyik osztálytársa megkérdezte: „miért jó nektek, hogy megöltök más embereket?” A válasz erre az volt: „mert élveznénk, meg érdekelne”. Elküldött egy amatőr videót is egy korábbi floridai iskolai lövöldözésről, azzal a szöveggel, hogy az felkeltette benne a korábban már érzett ölési vágyat. Küldött egy linket is egy sorozatlövő gépkarabély fotójáról, de azt is közölte, hogy nincs gépfegyvere. Aztán azt írta: „most azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha lőfegyvert vinnék az iskolába”, majd hozzátette, hogy a társát azért nem nevezi meg, hogy a barátja ne tudja „meglékelni a tervet.”

Nem vitás, ez elég rémisztően hangzik. Az érintettek is megijedtek, és mert tudták, hogy a levél írója pszichiátriai kezelés alatt áll, attól tartottak, akár be is válthatja a fenyegetését. Mind az iskolában, mind a hatóságoknál bejelentették a történteket. Az egyik osztálytárs annyira megrémült, hogy egy ideig be sem mert menni az iskolába.

A vádlottat az egyik bíróság elítélte, a másik felmentette. Ezért is született meg a jogegységi döntés, hogy mostantól a bíróságok az ilyen ügyeket a jövőben egyformán ítéljék meg.

A Kúria döntésének – mint minden ítéletnek – van egy úgynevezett „rendelkező része”, illetve egy ahhoz fűzött indokolása. A rendelkező rész így szól: „A bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet bűncselekmény megállapítására.”

A „felhívás nélküli kinyilvánítás” megfogalmazás igényel egy kis jogtörténeti magyarázatot. Ne ijedjenek meg, nem megyünk vissza az 1878-ban hatályos Csemegi-kódexnél régebbre. A Csemegi Károly által összeállított és még ma is példaértékű büntető törvénykönyv nem határozta meg az előkészület fogalmát, azt a bírói gyakorlat alakította ki. Egy bűncselekménynek ugyanis különböző stádiumai vannak. Amíg egy bűntett szándéka éppen csak megfogalmazódik valakinek az agyában, annak semmilyen büntetőjogi következménye nincs. Pusztán a gondolattal a jognak nincs dolga, mindenki azt gondol, amit akar.

Csemegi Károly. Forrás: Erdélyi Mór / Vasárnapi Újság / Wikipedia

A büntetőjog akkor lép a képbe, amikor valaki már előkészít egy bűncselekményt, és ezt az előkészületet a btk. kifejezetten büntetni rendeli. Az előkészület odáig tart, amíg magát a bűntettet még nem kezdik el, de a megvalósításához szükséges körülményeket már biztosítják. Ha már bele is kezdenek egy bűntettbe, de azt nem fejezik be, az kísérletnek számít, ha véghez is viszik, az már befejezett bűntett.

Visszatérve a jogtörténethez: idővel a büntetőtörvények már definiálták az előkészület fogalmát is, igaz, nem mindig egyformán. A tettekben megnyilvánuló előkészületi magatartások köre nem sokat változott. Ha valaki például emberölésre készül, ehhez beszerez, mondjuk, egy pisztolyt, vagy felméri a helyszínt, ahol majd végre akarja hajtani a tettét, ám végül nem tesz semmit – ez tipikusan az emberölés előkészülete, amit a btk. egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget.

Az előkészületnek azonban vannak olyan esetei, amelyek csak verbálisan, azaz szóban hangzanak el. A ma hatályos törvény erről így rendelkezik: „Előkészület miatt büntetendő, aki (…) az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.” Korábban azt is tartalmazta a jogszabály, hogyha az illető „felhívás folytán vállalkozik”. Ám ez a tagmondat 1961 óta nem szerepel az előkészület fogalmában. Hogy miért nem, arra soha egyik btk. miniszteri indokolása sem adott magyarázatot.

A Kúria a mostani változtatást azzal magyarázza, hogy a jogalkotó szerint egyedül is lehet vállalkozni. Érveléséhez segítségül hívta a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát és a Wiki-Szótár.hu-t is. Ezek szerint a vállalkozik azt jelenti, hogy valaki „elszánja, eltökéli magát valamire, meg azt, hogy „olyan dologba fog, mely erőfeszítést, bátorságot igényel.” De ha a szavak értelmét elemezzük, érdemes a vállalkozás szó szinonimáit is megnézni, mert az egyúttal azt is jelenti: „többedmagával fölteszi, hogy valami rendkívülit fog tenni”.

De hagyjuk is a szótárakat, térjünk vissza a Kúria döntésére, annak is a már idézett rendelkező részére: „Bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék felhívás nélküli kinyilvánítása is alkalmas lehet bűncselekmény megállapítására.” Ezzel akár egyet is lehetne érteni, ha  a döntés indokolása – a konkrét ügy kapcsán – nem az emberölés előkészületére hegyezte volna ki a mondandóját.

Fotó: Berecz Valter / 24.hu

Azt elfogadom, hogy az egyoldalú fenyegetés – mert itt szerintem az történt – megvalósíthat bűncselekményt. Vannak ugyanis olyan bűntettek, amelyek már a puszta fenyegetéssel megvalósulnak. Ilyen például a zaklatás vétsége, a terrorcselekmény elkövetésével vagy a közveszéllyel fenyegetés bűntette. Ezek már a puszta fenyegetéssel befejezett bűncselekményekké válnak.

Az „emberöléssel fenyegetést” azonban nem ismeri a büntető törvénykönyv. Azt viszont meghatározza, hogy a fenyegetés „súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.”

Nem találok olyan rendelkezést a büntető törvénykönyvben, amely szerint egy bármily félelemkeltő, de mégiscsak puszta fenyegetés: „a gimnáziumban több gyereket lelő, majd öngyilkos lesz” tényleg azonos lenne azzal, hogy az illető valóban előkészülne az emberölésre. Akkor sem, ha az értelmező szótár szerint egyedül is lehet „vállalkozni”. A Kúria nyomatékos érvként felhozta még azt is, hogy a vádlott a szövegekhez egy gépfegyver fotójának linkjét is csatolta. Azt azonban kihagyta az érveléséből, hogy eközben azt is leírta, nincs gépfegyvere.

Igen, valóban el lehet követni puszta fenyegetéssel is bűncselekményt. De nem mindegy, hogy milyet. Jelen esetben szerintem a vádlott nem az emberölés előkészületét, hanem a zaklatás vétségének súlyosabban minősülő, ámde befejezett bűncselekményét követte el. „Aki azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Azt gondolom, ez a minősítés felel meg nemcsak a törvénynek, hanem a józan észnek is.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.