A wmn.hu-nak írta meg történetét egy 38 éves magyartanárnő, aki november közepe táján jutott el oda, hogy legszívesebben beleüvöltené a minisztériumi illetékes arcába,
Most lett elég!
Imádja a munkáját, a gyerekeket, az osztályát, a tantestületet. Tudja, menekülnie kellene, de szíve (még) visszatartja. Levelét azért írta meg, mert tarthatatlannak tartja az oktatás állapotát. Ha csak tanítania kell, már nagyon boldog, mert nincs rendkívüli értekezlet, új tankerületi utasítás.
A kormány által cáfolt tanárhiány ellenére náluk hatan hiányoznak, hetek óta ő tart kémia-, erkölcstan- és fizikaórákat az osztályában, hetente egyszer az angolt is, német nyelvvizsgával.
Mert. Nincs. Ember.
Felülról szóltak, létszámstop van
Egy hete napközizik is, mert 48 éves kollégaja szívrohamot kapott, a helyére „felsőbb utasításra” nem lehet felvenni mást. Ehhez jön az eseti helyettesítés, amiért nem kell túlórát fizetni. A havi 230 ezerért minden perccel el kell számolnia. Amikor ezt a valóságnak megfelelőn tette meg, 56 óra jött ki, mire hívatta az igazgató, hogy „szóltak felülről”, túl sokat írt be, csak 32 óra jöhet ki. Azóta undorral, de úgy tölti ki a munkarendjét, ahogy elvárják, noha az adminisztráció teljesen felesleges, semmi köze a valósághoz.
Hisz »táborban sem voltam kilencvenhat órát az osztályommal«… ingyen. (De, voltam!) Csak előtte alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy »térítésmentesen vállalom a tábort«. Mert ha nem írtam volna alá, nem mehettünk volna el.
A gyerekekért pedig kénytelen voltam ezt vállalni.
A tábor szuper volt, mert nem terrorizálta őket a rendszer. A levél talán itt ért volna véget, ha főnöke nem hívatja, hogy törölje egy Facebook-bejegyzését, amit a választásokról tett ki. A főnökét törölte ismerősei közül, mire pedig visszaért, kiderült, újabb kollégája mondott fel, így 32 elsős (köztük autista, SNI-s, BTM-es gyerekek) maradt egyetlen tanítóra, napi nyolc órában. Ekkor kirohant az iskolából.
Nem ezért lettem tanár! Én nem gyermekmegőrző, nem statisztikagyártó, nem adminisztrátor akarok lenni, hanem pedagógus, aki a saját szaktárgyát innovatívan, lelkesen tanítja.
Ezt teszi, amikor csak lehet, de már egyre kevésbé lehet, írta a magyartanár.
Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán
