Öt nap kellett ahhoz, hogy a kispesti önkormányzatba ismét beválasztott Lackner Csabát főnöke felismerje a közzétett videón, amelyen egyebek mellett arról beszél, „vannak olyan emberek, akik a kerületi politikában azt mondják, ha évente nem keresed meg a százmillió forintot, akkor hülye vagy”. A „mindenkit hülyének nézünk” címmel előadott társasjáték kísértetiesen hasonlított a nagy előd, Borkai Zsolt és pártja politikai színpadra vitt produkciójához, bár nem annyira grandiózus, mindenképp szomorú.
Időhúzás, esetlen magyarázkodás a „megvágták, kiragadták szövegkörnyezetéből” kitaposott ösvényén, bízva abban, hogy a közéleti dzsungelben idővel elveszik a lényeg. Azzal, hogy Borkai, Győr újrázó polgármestere csak a Fideszből lépett ki, Lackner pedig „alapos megfontolás” után szintén nem elnyert tisztségétől válik meg, hanem felfüggesztette MSZP-tagságát – a döntéshozók mindkettőt hagyták önszántukból távozni, ami persze megint csak néphülyítés, a cécó gyávábbik változata.
s talán ott lapulhat az érzés a kisebb települések lakóiban is, akik kiszolgáltatottabbak, ezért befolyásolhatóbbak, engedelmesebbek, mint a városiak.
Az emberek tömege lett torkig a hatalom túlkapásaival, s bár nehéz volt megjósolni, hogy ennek mikor lesz látványos nyoma, az uniós választáskor már mutatkoztak ennek halvány jelei. Persze, kellett ehhez az ellenzéki együttműködés, végre egy komoly munkával végigvitt kampány, csípős fűszerként a Borkai-ügy, de az Elég! dominált, ami mindenre érvényes, amit a hatalom úgy értelmezett, hogy mindent megtehet a rezsivédelem, vagy a migránsveszély hecckampánya alá bújva, néhány valóban kedvező gazdasági mutató árnyékában. Győzelemre lendítő erő volt még az is, ha valaki nem az úrhatnám kompánia tagja. Az alaposan felfrissült csapattól pontosan azt várja el a meglehetősen heterogén szavazótábor, amit hiányolt a távozóktól – a leltárt könnyű összeállítani.
Hogy miként reagál erre a kormány, illetve a kormányfő, nehéz kiszámítani, mivel szekerüket sok oknál és érzelemnél fogva nehéz új irányba fordítani.
Az ellenzék leckéje viszont egyértelműen az átlátható módon, hozzáértően és tisztességgel elvégzett munka, és precedensteremtés. Ettől még építkezhetnek, biztosíthatnak anyagi forrásokat, egzisztenciális lehetőségeket arra érdemes emberek, műhelyek számára, hiszen szervezeteik az évek során alaposan kiszáradtak, hátországuk csenevész. Nyíltabban és nyitottabban, csakis az érdemi tevékenységet felmutatva lehet szert ejteni pénzre, projektekre, az ismerős beszállítói reflexeket jó lesz elfelejteni.
Mindkét esetben súlyos állítások kerültek napvilágra, tehát a vizsgálat tárgya messze nem az, hogy ki, mit mondott, hanem, hogy tételenként megtörténtek-e, amiről szóltak. A Bübü becenevű milliárdos ügyvéd úr, vagyonos társaival szövetkezve nem pusztán dzsentroid életmódjával lett feltűnő Győrben, ahogy valószínűleg a Krinyóként emlegetett hadfi sajátos vagyonkezelői tevékenységéről is sokan, sok mindent sejtettek Kispesten. Ezek az ügyek jóval súlyosabbnak tűnnek, mint a hozzájuk köthető bulik.
Amennyiben a tagságát felfüggesztő Lackner Csaba ártatlan, visszavárjuk – jelentette ki az MSZP választmányi elnöke. Csak ezt ne mondta volna. Nem hasonlítok össze semmit semmivel, nem török pálcát senki és semmi fölött, már csak azért sem, mert már rég nincs épp pálcám.
De azért tessék alaposabban elmerülni magának a hangfelvételnek a stílusában, tartalmában. Lehet, hogy a beszámoló nagyzol, több helyen sántít, utólag nem igazolhatók a pénzügyi stiklik, s túlzó a magvas megállapítás, miszerint „az a kerületi politikus, aki képtelen megszerezni évi 100 millió forintot, az hülye.”
Egy azonban biztos: Lackner úr ismerősei körében ellazulva, büszkén, talán kissé felvágva, ezt a világot testesíti meg még abban a nehezen elképzelhető esetben is, ha minden szava koholmány.
Aki őt visszavárja, Borkait is visszavárhatná.
