Lólengésből kutyapózba – Borkai ellen tüntettek győriek

Lólengésből kutyapózba – ez Borkai Zsolt karrierjének két végpontja.

A lólengős nyitóetapban, a nyolcvanas években ünnepeltük őt, különösen a szöuli, sérült bokás, tízpontos, aranyat érő gyakorlatát könnyeztük meg; tiszteltük harcosságát, szerettük kedvességét, szerénységét. A zárószakasz, az életmű hagymázas lerombolása pár napja zajlik: a polgármester keresztre feszítve, de nem a középsőre, hanem a latori helyre, ráadásul arccal a fa felé, világító fenékkel a publikumnak, mintha flipperezne Borkai a Sorssal.

Tüntettek ma ellene a városában, pontosabban nem is ellene, hanem Orbán Viktor NER-je, a „maffiakormányzás” ellen, melynek megszemélyesítője lett.

A demonstrációt a Momentum szervezte, ám a komplett ellenzéknek, ennek megfelelően a bemelegítő zenei aláfestés a frivol „magyarázd már meg Deák Ferencnek, ezek a faszok még miért nem fegyencek” Bajnoq-strófától a ballibkompatibilis Bródy János-sorokig terjedt, de a vizualitásban a Borkai pákós párzására utaló „add ide a didit” és a „közpénz, kokain, kurvák” jellegű transzparensek uralkodtak. Említést érdemel még a pólóversenyt kétségtelenül megnyerő, a Borkai kutyapózos akcióját felsőruházatára mintázó férfi.

A tüntit indokolatlan méretűnek tetsző rendőri biztosítás kísérte, a videózó szervek már a beszédek előtt megkapták, hogy „inkább Borkait kameráztátok volna az Adrián”, de balhé nem nőtt ki a dologból, csak protektoros mosoly.

Attakot kis híján a héten ámokot futó vadhajtásos Bede Zsolt provokált; a kormánypárti blogger a minap Karácsony Gergely és Alföldi Róbert orra alá dugott remegő rózsaszín dildót, most Győrben pedig nosztalgikus „szebb jövőt!” kiáltásokat hallatott, amikor a Jobbik országgyűlési képviselője, Szilágyi György lépett színpadra. Bede körül hamar lincshangulat kerekedett, pár percre félbe is szakadt a rendezvény, míg rendőri segédlettel/védelemmel kituszkolták őt a térről.

A folytatásban Szilágyi bocsánatot kért a győriektől amiatt, hogy a Borkai-botrány kirobbanása után négy helyi jobbikos kifarolt az ellenzéki együttműködésből, és ezzel „a Jobbik nevet besározta, az ellenzékieket becsapta”.

A mentegetőzésen túl Szilágyi arról is beszélt, hogy ha a Fidesz bukik Győrben, akkor bukhat az országban, s az út végén „el tudjuk venni az országát és a szabadságát is Orbán Viktortól”, s ezzel „börtönbe, börtönbe” rigmusra ösztönözte a téren összegyűlt bő ezer embert.

Az MSZP győri elnöke, Pollreisz Balázs önkormányzati képviselő, frakcióvezető szájából elhangzott egy olyan kijelentés, ami a még a génidegen ellenzéki pártokat is egymás karjaiba préselő orbáni centrális erőtér nélkül sose születhetett volna meg Abszurdisztánunkban: a szoci vezető a színpadról köszönte meg Szilágyinak, konkrétan az országos Jobbiknak, hogy a négy „áruló” tette ellenére is kitart az ellenzéki koalíció mellett.

Pollreisz rögzítsük még, hogy:

• Borkainál tiltott pártfinanszírozásra lelt, ami miatt feljelentést tett
• szerinte a polgármester kuplerájt csinált a városházából
• s harcba hívott mindenkit, „amihez fegyver is kell, a fegyverünk legyen a toll”, mármint a vasárnapi ikszeléshez.

A beszédek sorát amúgy a Momentum városi elnöke, Hegedűs Ákos nyitotta azzal, hogy a Borkai-szexszel és a borkais korrupciós partikkal folt esett Győr becsületén. Ugyanez a téma, mármint a város becsületén esett folt volt a közös ellenzéki polgármesterjelölt, Glázer Tímea által celebrált zárószónoklat veleje is.

A jelöltasszony szerint a vasárnapi választás nem jobb és baloldalról fog szólni, nem kormányról s ellenzéktől, nem városvezetői víziókról, nem egészségügyről, nem arról, hol építsenek parkot, még csak nem is a bukott Borkairól, „hanem a mi becsületünkről, a győriek becsületéről”.

Glázer Tímea nyelvtörő kifejezést alkotott az „igenis fáj, hogy az egész ország a városon csámcsog a kéjhölgyekkel megrakott oligarcha-orgiahajó miatt”.

Korunk kutyapózos hangulatában ez a decens asszony sem tudott szabadulni a genitáliás asszociációktól, és a „rajtunk múlik, hogy szánalmas balekok, vagy tökös, győri polgárok leszünk, akik egyenesen járhatnak az országban” képpel skiccelte föl a település aktuális dilemmáját. S oda lyukadt ki, hogy vasárnap „le kell mosni a szégyent a városunkról, mutassuk meg az országnak, hogy a győriek tisztességes emberek, a győrieknek tisztességes polgármester jár”.

Átmeneti izgalmat okozott még a „van valamim, ami Borkai Zsoltnak nincs” felvetéssel, melyet azzal oldott föl, hogy „én soha, de soha nem hoznék szégyent a családomra, a városomra és a hazámra, lehet, ez nem sok, de Győrben ezt is meg kell becsülni”. A közös ellenzéki fellépés szükségességét nem, teszem azt, a radjobbtól a liberálisig terjedő egység szorgalmazásában lelte meg, hanem abban, hogy hűségről, családról nem azt gondolják, amit a fideszesek, „járhatunk akár templomba vagy kocsmába”.

Borkainak azt üzente:

Ez a hajó elment, ha minden igaz, akkor az Adrián.

A helyi DK-s Rónai Sándor azt rótta fel Borkainak, hogy „becsicskult a főnökének, Orbán Viktornak”, amikor rendre nem állt ki a város, különösen a helyi egészségügy érdekeiért. Rónai szerint „ma megint azt kell nézni, hogyan dirigálnak Pestről”, ugyanis, „ha valami szörnyű baleset révén” a város újraválasztaná Borkait, akkor az ő a borítékolható lemondását követően „utódjáról Pesten döntenének”.

Rónai azt gondolja, „nemcsak Győrben van bábja Orbán Viktornak, hanem Budapesten is, ő Tarlós István, aki kimondta, hogy Borkai Zsolt alkalmatlanná vált, de ezt nem magától találta ki, hanem Orbán Viktor adhatta neki utasításba… aztán ebben a mocsokban nincs másik fideszes, aki átvehetné a polgármesterséget, ezért Orbán Viktor egy másik fideszes bűnözőt fog a nyakatokba ültetni valahonnan Pestről”.

Fekete-Győr András, a Momentum országos elnöke volt a legrutinosabb szónok, számos idézhető szöveggel:

• „szia Győr”-rel köszönt
• kereste a tömegben a „keresztény Borkait”, s remélte, a neten azért nézi őt a polgármester
• maffiakormánynak titulálta az „öregfiúk csapatot”, mely az országot 2010 óta „megcsalja, szétlopja”
• előhozta, hogy a rendszerváltás idején liberális Fidesz küzdött a diktatúra ellen, most pedig „ők a rendőrállam, ők a korrupció”
• szerinte a „borkaizás” nem kisiklás, hanem maga a cél a kormánypártban: „ma nem azért lép be valaki a Fideszbe, hogy jobbítson az országon, hanem azért, hogy borkaizhasson, hogy lopott pénzből dőzsölhessenek, mint a disznók… azért lépnek a politikába, hogy ellopják az adót kokainra és prostituáltakra”
• a fideszesek képmutatók: a drogok ellen papolva kokainoznak, a keresztény értékek felsőbbrendűségéről beszélve kurváznak.

A végkövetkeztetés:

Orbán Viktor se különb a többinél, kastélyban lakik, luxusrepülővel és luxusjachttal jár, csak a pénz érdekli.

Az iránymutatás:

Azért vagyunk itt, hogy kimondjuk, Borkai Zsoltnak és társainak le kell mondania és el kell tűnnie a közéletből mindörökké. Nincs két Fidesz, egyetlen korrupt s álszent Fidesz van. Győrnek nem szexpartikon részt vevő polgármesterre, hanem új buszokra van szüksége.

Született egy súlyos ígéret:

Mi a Momentumban másként fogunk kormányozni, nem kokainra és kurvákra fogom költeni a pénzeteket, hanem egészségügyre és bérlakásokra. Aki momentumosként lopni mer, az megy: elsőre a pártból, aztán a bíróság elé, aztán börtönbe.

(Finomításként, a tizenegyedik orbáni parancsolatra utalva annyi azért elhangzott: „De akiket karaktergyilkossággal akarnak ellehetetleníteni, határozottan fellépünk mellettük, nálunk itt kezdődik a bajtársiasság.”)

Figyelemre méltó eleme Fekete-Győr beszédének, hogy lényegében felmondta Pető kollégánk tegnapi publiját, miszerint pénteken rég nem látott káosz uralta el a Fideszt, melyet a borkais bejelentett sajttáj, annak lemondása, és a kormánynapilap netes felületére kiengedett, majd levett, Borkait ekéző cikk illusztrál.

(Van itt még valami, amit nem tudunk nem leírni: míg a bő ezerfős publikum Fekete-Győrt ünnepelte, a közönségből valaki megkérdezte a mellette állót: „Na, milyen színű ma Győr?” A megfejtés: Fekete Győr, höhö.)

További két szónokot hallgathattunk még a városháza előtt. A zöld Kendernay Jánostól azt tudtuk feljegyezni, hogy „hatalmas a győri választópolgárok felelőssége”, mert ha a helyi Fidesz ezt a botrányt túléli, vagyis, ha Borkait újraválasztja a város, akkor szerte az országban „ledől minden gátlás”.

A győri születésű publicista, Gulyás Balázs pedig „szórakoztató retorikai esztrád” kategóriában indult, idézünk tőle is párat:

• nyitásként Petőfitől citált, azt, hogy „Dicsőséges nagyurak, hát / Hogy vagytok? / Viszket-e ugy egy kicsit a
  Nyakatok?”; a versszakot szerencsére nem folytatta, így elkerülte a kampányfinises kötelesbeszédezést  (az el nem hangzott szakasz: „Uj divatu nyakravaló / Készül most / Számotokra… nem cifra, de / Jó szoros.”)
• poénból egyetlen mondattal egy vasi és egy Veszprém megyei település lakóiba is beletörölte szellemességét, azzal, hogy „Borkai legfeljebb Pornóapátiban esetleg Cseszneken lehetne polgármester” (Pollreisz szövetségese nevére nagyvonalúan nem tért ki)
• azt viszont jogosan vetette fel, hogy ha a rendőrség pár hete „egy elmosódott fotó alapján” kiszállt a nyolcadik kerületi ellenék kampányközpontjába, mint utóbb kiderült, alaptalanul, akkor tán Borkaihoz is be lehetne csöngetniük a nyomozóknak
• érdeklődött, „hol vannak most a helyi média képviselői, hol a Kisalföld, a család napilapja, melyben ma az volt a fő hír, hogy milyen nagyszerű a magyar egészségügy helyzete, s a botrány kirobbanása óta a polgármester nevét le sem írják”
• úgy vélte, „nem a pünkösdi pornókirályság számít”, hanem az, hogy „el lehet sikkasztani egy egész várost, egy egész országot”, és kérdezte, „ha egy polgármester milliókat tud ellopni, vajon mennyi gyűlhetett össze a miniszterelnök svájci bankszámláin”
• a Fideszt „a magyar történelem legnagyobb rablóbandáinak egyikének” ítélte
• és felvázolta a „nektek a kokain, nekünk a krumpli” párhuzamot, melyből az a felkiáltás szökkent szárba, hogy „mikor szakad rátok az ég?!”, a konklúzió pedig az lett, hogy „a legelesettebbek fognak benneteket először kirángatni a jachtokból, gyorsan rendeljetek még egy adag kokaint, amíg még megtehetitek”.

Szóval: Borkainak vége, nincs bűnbocsánat, lényegében Borkai sincs, megsemmisült a karakter. Ráadásul nem elég, hogy az ellenfelei dobbantónak használják politikai hulláját, a sajátjai is leírták. Borkai eltűnt szem elől, soha elő nem kerül már, tán az sem csalná választói és a kamerák elé, ha győzne vasárnap.

És tán most sem érti, mi történt, s miért pont vele: hiszen ő csak belakta a szert, a nyújtót, a lovat, az iskolát, amit igazgatott, a MOB-ot, a megyét, a várost, az Országgyűlést, mindig azt, amit adott alá az élet, s eddig mindenütt győzött, tapsot aratott. Még a hétmilliárdos Audi-földügyet is simán megúszta, erre meg elcsúszott egy kokós kotonon.

Gyász.

Kiemelt kép: Marjai János /24.hu