Gyöngyöshermán Szombathely egyik déli városrésze, már-már falusias hangulatú főutcáján még egy harangláb is áll. Ennek tövében találkozunk Tóth Kálmánnal, aki egyrészt a körzet önkormányzati képviselője, másrészt az Éljen Szombathely Egyesület alapítója. Ez az a civil szervezet, amelynek oroszlánrésze van abban, hogy a vasi megyeszékhelyen létrejött a teljes ellenzék összefogása. Ennek nyomán azóta sikerült magukhoz ragadni a vezetést a fideszes polgármester vezette közgyűlésben is. (Erről részletesebben itt írtunk.)
Ottjártunkor rajtunk kívül nem volt más a haranglábat körülvevő parkos részen, de a képviselő szerint ez a kis zöld terület fontos része a körzet társadalmi életének. Néhány nyugdíjas vállalta, hogy önként és ingyen karban tartja, decemberben pedig egy sátorban várja itt a gyerekeket a Mikulás. Tavaly 200 darab Mikulás-csomagot osztottak ki, és Tóth büszkén meséli, hogy ez volt az egyetlen hasonló rendezvény a városban.
A kellemes kora őszi napsütésben jó hallani, hogy egy közösség tagjai összetartanak, ám az ellenzék szerint Szombathely messze nem mentes a problémáktól. A város és környéke azok közé a területek közé tartozik Magyarországon, ahol az utóbbi időben rohamosan drágultak az ingatlanok. Az Ingatlannet KSH-s adatok alapján összerakott térképén jól látszik, hogy Szombathelyen átlagosan 350 ezer forint körül van az átlagos négyzetméter ár, de az alapján, amit Tóth Kálmán mond, ezek már elavult adatoknak számítanak: „Úgy elugrottak az árak, mint a huzat. Szombathelyen olyan 420-450 ezer forint körül vannak a négyzetméter árak, két éve 300-320 ezer forint volt, akárhogy is nézzük, ez 25-27 százalékos emelkedés egy-két év alatt.”
A budapesti árakhoz képest persze ez olcsó, de nem is érdemes azokkal összehasonlítani. Inkább vidéki viszonylatban kell nézni, vagy úgy, hogy mennyire lehet megterhelő valaki számára, amikor egyik pillanatról a másikra 30 ezer forinttal ugrik meg a bérleti díja – Tóthnak ilyen is van az ismeretségi körében.
Tagadhatatlan, hogy Szombathely a földrajzi adottságainak köszönhetően még mindig előnyösebb helyzetben van, mint a keleti települések, hiszen Ausztria csak egy ugrásra van, a fizetések pedig jóval magasabbak az itthoniaknál. A határon túlra ingázás teljesen természetes dolognak számít errefelé, az ellenzéki képviselő szerint ezért is nevetséges, hogy egy időben a Fidesz azzal próbálta támadni, hogy „Osztrákban” keresi a pénzt és oda is fizet adót.
Azt szokták mondani, hogy lépjél hármat és biztosan találsz olyat, akinek a rokona külföldön dolgozik. Hát itt egyet kell lépni.
Az ingázás nem most kezdődött, már a rendszerváltást megelőző enyhülés idején sokan elindultak, nem elhanyagolható részük kint is maradt, főleg azok, akiknek már a gyerekeik is Burgenlandban születtek. Egy másik részük haza adta a pénzt, „akkor el is nyílt az olló bizonyos rétegek között, olyan schillingeket kerestek, hogy arról az itthoniak csak álmodoztak”.
A vasfüggöny leomlása után, aki tudott, kiment, ami nem is csoda, mert sokan elvesztették az állásukat. Szombathelyen volt egy viszonylag jól működő élelmiszeripar, amely a rendszerváltás után összeomlott. A vágóhidat megszüntették, a tejipart privatizálták, majd a tejgyár épületét másnap le is rombolták, ma már a nyoma sincs meg – sorolja a példákat Tóth Kálmán. „Akkoriban nyelvtudás nélkül is el lehetett helyezkedni. Azt a munkát, amit az osztrák nem végzett el, megcsinálta a magyar jó kis schillingekért.”
A képviselő is már tíz éve ingázik, először vállalkozóként kezdte és pékséget nyitott, egy-két évig jól is ment, amíg még hatott az újdonság varázsa, de aztán kezdtek elmaradozni a vevők. „Noha a vállalkozói környezet Ausztriában barátibb, mint Magyarországon, ott sincs semmi ingyen. Ráadásul, ha egy magyar kimegy vállalkozni, ha csak nem valami nagyon kurrens áruval foglalkozik, akkor pillanatok alatt meggyilkolják a helyiek.”
Ezt ugyan csak képletesen kell érteni, de így sem könnyű. Az osztrákok a lokálpatriotizmust másképp értik, mint Magyarországon, magyarázza Tóth:
Ott kint nem bizonygatják, hogy mekkora osztrákok, nincsenek piros-fehér-pirosba öltözve minden nap és nem járkálnak dirndlbe öltözve az utcán, egyszerűen csak nem mennek be a magyar vállalkozó boltjába, hanem elmennek oda, ahol helyi a tulajdonos.
Az ő esetében még az sem segített, hogy a középső lánya oda járt óvodába, tehát még csak nem is lehet azt mondani, hogy teljesen ismeretlen lett volna. A vevők elmaradása mellett pedig vannak költségek is, ott van például a kötelező kamarai tagság, amelyhez profibb szolgáltatás jár, mint a magyarhoz, de jóval többe is kerül, mint évi 5000 forint. Ehhez jön még a rezsi meg az egyéb költségek és máris elköltöttünk 500 eurót a hónapban úgy, hogy még semmit nem adtunk el.
Tóth Kálmán végül kénytelen volt feladni a saját üzletét és beállni alkalmazottként péknek. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy belevágott, főleg, hogy az ő esetében úgy tűnik, nem nagyon lett volna más választása, ha folytatni akarta a politikát. Eredetileg biológia-testnevelés szakos tanárként végzett, de turisztikai menedzser diplomája is van, a 90-es években a kőszegi határon dolgozott az IBUSZ-nál.
2000-ben költözött be Szombathelyre, akkor kezdett el komolyabban politizálni, még az MSZP színeiben. Rövid időre a közszférában helyezkedett el turisztikai munkatársként, de nem érezte összeférhetőnek, hogy az akkori politikai helyzetben ott dolgozik.
Felmondott és egy akkor húsz éves múlttal rendelkező rendezvényszervező céghez állt be, ahol a kosárlabda-, pingpong- és röplabdaversenyek, sportnapok, céges napok szervezésében a testnevelő tanári végzettségét is tudta hasznosítani. A cég folyamatosan nőtt, majd amikor 2006-ban átadták az Arena Savariát, egészen új távlatok nyíltak meg, és jóval nagyobb léptékű rendezvényekre kaptak megbízást. Ekkor azonban közbejött a politika. Tóth Kálmán ebben az időben, 2008-2009-ben már aktív tagja volt a közgyűlésnek.
Azt éreztem, hogy nem előnyös a cégnek, ha én ráterhelem magam. Nagyon szerettem a munkámat és a munkahelyemet, de épp ezért nem akartam, hogy miattam érje őket hátrány. Így magam mondtam fel.
A nehézségek ellenére mindenképpen megérte a váltás, mert a képviselő saját elmondása szerint imádja a körzetét és nem akarta feladni politikai ambícióit, „de abból megélni nem lehet”. Szerencsésnek tartja magát, amiért külföldön, de mégis nagyon közel tudott munkát vállalni, „ha Kecskeméten lennék képviselő, nem tudom, mi a túrót mit csinálnék”. Felmerül a kérdés, hogy hogyan él meg a többi szombathelyi ellenzéki képviselő: egy részük ügyvéd, ez azért elég nagy függetlenséget biztosít, mások vállalkozók, akik nem nőttek elég nagyra ahhoz, hogy „veszélyben” legyenek.
Tóth Kálmánnak szerencséje volt, de szerinte véget ért az aranykor, és nem biztat senkit arra, hogy az ország keleti vagy középső feléből csak azért átköltözzön valaki Szombathelyre, mert hogy majd úgyis talál Ausztriában állást, nulla nyelvtudás nélkül. (Hogy milyen feszültséget okozhat egy határ menti településen az osztrák vendégmunka reményében betelepülők tömege, arról kétrészes soproni riportunkban írtunk.)
Ha valaki beszél németül, az persze segít, és a kereskedelemben, fizikai vonalon mindig keresnek munkaerőt, de érdemes figyelembe venni azt is, hogy a képviselő tapasztalatai alapján Ausztriában kevés a teljes munkaidős („vollzeit-es”) munkavállaló, inkább felvesznek két 20 órás dolgozót, mint egy 40 órásat. Így aztán már azt is figyelni kell, hogy az ember a határtól milyen messze kap munkát, mert ha nem figyel, a megkeresett pénz jó részét elköltheti benzinre.
A tömeges kivándorlásnak van előnyös oldala is, magával hozta a magyar bérek emelését is, anélkül ugyanis a hazai bolti eladók teljesen elfogytak volna. Így most már nem ritka, hogy 280-300 ezer forintot is tudnak keresni.
Van egyfajta visszarendeződés, például a szakik már időnként hazajönnek, mert olyan pénzeket tudnak elkérni egy építkezéskor, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Nem véletlen, hogy elugrottak az ingatlanárak.
Az elszivárgó munkaerő és a lakhatási költségek emelkedésén kívül más problémákkal is küzd Szombathely. A városban 270 kilométernyi út van, jó része borzalmas állapotban, 6-7 évvel ezelőtt készült is egy koncepció, hogy mennyibe kerülne a felújítás. „Nagy összeg természetesen, de ahhoz képest, hogy mennyit elherdáltak más ügyekre, nem sok. Az utóbbi években legfeljebb célzottan újítottak fel egy-egy útszakaszt, amikor egy fideszes érintett volt.”
A fideszes városvezetés magyarázata az volt a felújítás hiányára, hogy nem kaptak pénzt, Sopron viszont kapott több milliárdot útfelújításra, akkor ők hogyan csinálták, kérdezi Tóth Kálmán.
Az útépítés ígérete a Fidesz jelöltjének programjában is benne van: Balázsy Péter, aki most a megyei jegyző és függetlenként indul kormánypárti támogatással a polgármesteri posztért, azt mondta nemrég a Figyelőnek adott interjújában, hogy „utcáról utcára és járdáról járdára” fogják felújítani a várost.
Tekintettel arra, hogy az idei költségvetésben pont a Fidesz akart kevesebb pénzt költeni az utakra, amit az új többség duplázott meg, és így lett ez az összeg 500 millió helyett több mint 1 milliárd, a legkevesebb amit erről mondhatunk, hogy farizeus magatartás. Ehhez muszáj lesz EU-s pénzeket szerezni.
Autóból már most is nagyon sok van, és rengeteg a Szombathelyre bejáró ingázó, aki oda jár dolgozni, de nem ott fizet súlyadót. Sok olyan hely van, ahol még ha lenne is pénz, nem tudnák tovább bővíteni az utcát, mert nincs hova, így valószínűleg a parkolóvá alakított út szélét kell visszaalakítani szélső sávvá.
Amióta két magáncég helyett egy 100 százalékban önkormányzati tulajdonú cég végzi a parkok gondozását, azóta elhanyagoltak a zöldfelületek. Tóth Kálmán ezt azzal magyarázza, hogy nincs teljesítménykényszer, és jóllehet, a cég vezetője mindent megtesz, az nem állapot, hogy a képviselők szólnak, hogy „gyere ki a körzetembe, nagy a fű”. A problémát a Fidesz is látja, a már említett interjúban Balázsy Péter is említette.
Az ellenzéki képviselő szerint sürgősen javítani kellene a helyi buszközlekedésen is, a járművek rossz minőségűek, környezetszennyezők, nagy járatkövetésekkel közlekednek. A polgármester és a fideszes képviselők arra hivatkoznak, hogy az üzemeltető, az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ nem nyereséges, de ez Tóth szerint nem érv, a hasonló cégek sehol sem azok, nem csak Magyarországon, külföldön sem. Nem is az a cél, hogy profit legyen, hanem hogy megfelelő szolgáltatást nyújtson.
„A mostani büdös dízeles járművek helyett lehetnének elektromos buszok, amelyeken van légkondi. Ott van Kecskemét meg Miskolc, ahol a buszok szépek, tiszták, csendesek, nem büdösek. Ha ők tudtak az EU-hoz pályázni, akkor mi miért nem?”
Az ellenzék ebben is szeretne javulni. Az Éljen Szombathely! Polgármester-jelöltje, Nemény András a beszélgetés idején éppen Brüsszelben tárgyalt és próbált utánajárni annak, hogyan lehetne megoldani azt, hogy Szombathely közvetlenül, a magyar kormány kiiktatásával nyerje el az uniós támogatásokat.
Folyton azzal riogatnak minket, hogy ha nem lesz mögöttünk a kormány, akkor nem kapunk pénzt. De hiába volt mögöttünk a kormány, így se lett semmi olyan, ami az emberek hétköznapjait segítené. A hangsúlyokat egész máshová kell rakni. Mi ezt már tudjuk.
