Miért vétózta meg az Orbán-kormány az európai klímavédelmi vállalásokat?

Sokakat megdöbbentett, hogy Magyarország megvétózta azt az uniós javaslatot, hogy a tagállamok közösen 2050-re klímasemlegessé tegyék Európát. Bár korábban Magyarország jelezte, meggondolta magát, és támogatni fogja a határozatot, végül Csehországgal, Lengyelországgal közösen mégis leszavazta azt, míg Észtország tartózkodott.

Hogy miért, arra vegyes magyarázatok érkeztek a kormányoldalról:

• Orbán Viktor azzal magyarázta a vétót, hogy a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése növelné a rezsit, ezért pénzt kér az uniótól,
• Gulyás Gergely miniszter arról beszélt, hogy „semmi nem sürget bennünket”, hiszen 2030-ra is ki van tűzve az unióban egy hasonló klímastratégia.
• Így érvelt az Országgyűlés Európai ügyek bizottságát elnöklő fideszes Hörcsik Richárd is, aki azt mondta: „nem kerget bennünket a tatár, hiszen 2030-ig rendben vannak a dolgaink.”

E magyarázkodásokkal szemben a vétó hátterében legalább hat folyamat húzódik meg.

1. az EU egységének bomlasztását jelzi a magyar vétók sokasodása az utóbbi időben, amikor az unió valamilyen közös – jellemzően külpolitikai – álláspontot akar elfoglalni. Eddig főleg a migráció kérdésében akadályoztuk a közös döntéshozatalt, a klímavédelem viszonylag új fejezet a magyar vétók történetében.
2. A populista pártok Európa-szerte ellenzik a klímavédelmet. Észtországban az új kormányba nemrég került be egy nacionalista-populista párt, alighanem ez is közrejátszik az elutasító álláspont kialakulásában. Bár a Fidesz eddig számos környezetvédelmi intézkedést jóváhagyott, régóta ismert, hogy a magyar kormány nem lelkesedett az EU 2050-re vonatkozó klímavédelmi kötelezettségvállalásáért.
3. A visegrádi országok közül Lengyelországban a legnagyobb a szén gazdasági szerepe, és óriási szociális konfliktusokat okozna a szénbányászat és a szénerőművek visszaszorítása Varsónak. A lengyelekkel való szolidaritás pedig elemi érdeke a magyar kormánynak, amely a lengyel kabinethez hasonlóan több fronton harcol Brüsszellel, így jól jön a kölcsönös támogatás.
4. Egyedi érdekek: a napokban a cseh kormányfő, Andrej Babis elleni történelmi léptékű prágai tüntetéseken is felmerült, hogy a miniszterelnök cégcsoportja érdekelt számos olyan ágazatban, amelyet sújtanának a klímavédelmi intézkedések. Magyarországon a részlegesen és áttételesen magyar állami érdekeltségű, illetve kínai tulajdonban lévő vegyiparban lehetne a leginkább érvényesíteni a klímavédelmi intézkedéseket egy 2015-ös kormányzati dokumentum szerint. A pekingi vezetés aligha foglalkozik konkrétan a kínai tulajdonban lévő BorsodChemmel, abban viszont biztosan érdekelt, hogy az EU ne tudjon kialakítani egységes álláspontot klímaügyben, hiszen a Financial Times szerint a 2050-es EU-vállalás éppen a Pekinggel folytatott tárgyalásokon lett volna aduász Brüsszel kezében.
5. Magyarország esetében külön jelentősége van az atomenergiának. Budapest szeretné Brüsszellel elismertetni, hogy a paksi bővítés kifejezetten előnyös klímavédelmi szempontból – itt azonban orosz érdekek is erősen közrejátszanak, az uniós hatóságok pedig nem igazán örülnek a magyar energiapolitikának.
6. Németország egyes uniós dokumentumok szerint nem annyira elkötelezett a 2050-es vállalások mellett, mint a kezdeményező franciák. Németország számára így jó lehetőség lehet Magyarországra és Lengyelországra hárítani a felelősséget a klímavédelmi vállalások meghiúsulása miatt. Hírek szerint a lengyelek anyagi kompenzációt szeretnének a megingó szénágazat, illetve a leépítendő környezetszennyező iparágak miatt a nyugat-európai „klímavédőktől”. Ez a magyaroktól sem állna távol. Ennek a kompromisszumnak a kikovácsolása azonban igen nehezen haladt az egyeztetéseken, és az amerikai Forbes magazin szerint a tárgyalások egy pontján Merkel német kancellár „belefáradt” az alkudozásba, így hagyta, hogy a lengyelek vétózzanak. Hozzájuk csatlakozott az említett okok miatt a három másik állam.

Nézzük, miként érvényesült a mostani vétóban ez a hat tendencia.

A magyar kormány közleménye szerint ugyan fontos a környezet védelme és a klímaváltozás elleni küzdelem, a 2050-re kitűzött klímasemlegesség (szén-dioxid-semlegesség) azonban óriási kiadásokkal járna és hatalmas terheket róna a magyar iparra, ezért a javaslatot addig nem lehet támogatni, amíg nem tudni, hogy az Európai Unió mennyi pénzt ad az ipar modernizálására. Emellett célként említik  a magyar családok rezsikiadásainak alacsonyan tartását, ugyanis „ha az áramtermelést a megadott szempontok szerint kell kiváltani, úgy a magyar családok áramszámlája 30-40 százalékkal emelkedne.”

Az érvelés hitelességét árnyalja a kormány honlapján elérhető 2015-ös dokumentum, amely szerint „ma Magyarországon a felhasznált összes energia 40 százalék az épületeinkben használjuk el, ennek mintegy kétharmada a fűtést és hűtést szolgálja. A 4,4 millió lakást kitevő állomány közel 80 százaléka nem felel meg a korszerű funkcionális műszaki, illetve hőtechnikai követelményeknek, az arány a középületek esetében is hasonló. (…) A kitörési pont az épületek nagyarányú energetikai korszerűsítése lehet”. Ebből is látható, hogy az energiafogyasztásunkat és egyben a lakóházak rezsijét éppen a fűtéskorszerűsítés csökkentené, és

ha hatékonyan, illetve klímabarát módon használná fel az ország az energiát a lakásokban, az önmagában is óriási előrelépés lenne mind a rezsicsökkentés, mind a globális felmelegedés elleni küzdelem szempontjából.

Ami az iparra való kormányhivatkozást illeti a friss EU-vétónál, az is gyenge lábakon áll, a 2015-ös kormányzati adatok szerint. A legmagasabb megtakarítási potenciál a vegyiparban van; közismert, hogy a hazai vegyipar meghatározó cégei szénhidrogéneket használnak fel alapanyagként. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Kína számára fontos lehetett a magyar vétó. Erre a pekingi hírügynökség, a Xinhua oldalán olvasható hírből is rájöhetünk. Hosszú bekezdéseket szentel a magyar kormány álláspontjának megmagyarázására, megértően taglalva azt. A kínaiak a magyar kormány érveléséből két elemet emeltek ki: a klímavédelmi átalakítások „óriási költségeit”, és hogy ezek hatalmas terhet raknának a magyar iparra. Itt megint utalhatunk a vegyipar helyzetére, és az ott meglévő kínai tulajdonra. A kínaiak megemlítik azért, hogy alapvetően a lengyelek állnak a vétózás hátterében, ők határozzák meg a másik három ország politikáját.

A Financial Times szerint szeptember lesz egy ENSZ csúcstalálkozó a klímavédelem ügyében, a négy keleti ország viszont a brit lap szerint most arra kényszeríti az EU-t, hogy újragondolja klímavédelmi vállalásait. A magyar-lengyel-cseh-észt vétó aláássa a brüsszeli törekvéseket arra, hogy az unió a klímavédelem globális élharcosa legyen és még nehezebbé teheti számára, hogy nyomást gyakoroljon Kínára és más államokra e kérdésben – írta a lap.

A brit Telegraph azt hangsúlyozza, hogy az EU vállalása a Párizsi klímaegyezménynek megfelelően ahhoz járult volna hozzá, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozzák. Mindez nemcsak a szeptemberi ENSZ-klímakonferencia miatt lett volna fontos, hanem amiatt is, hogy Donald Trump amerikai elnök kivonta országát a párizsi egyezmény hatálya alól.

Egy német elemzés, az adelphi nevű agytröszt jelentése kimutatta, hogy a radikális jobboldali, populista, illetve nacionalista pártok hajlamosabbak lebecsülni a klímaváltozás jelentőségét. A német AfD és a brit UKIP áll e lista élén, de az osztrák Szabadságpárt is idetartozik. Ezzel szemben a Marine Le Pen által vezetett francia Nemzeti Tömörülés, az olasz Liga párt, Matteo Salvini politikai ereje és a lengyel kormánypárt, a PiS „középen áll”, azaz lavírozik e kérdésben, míg mostanáig a kivétel éppen a magyar Fidesz volt az, amely viszonylag támogatóan állt hozzá a klímavédelmi kérdésekhez. Bár a tanulmány szerzői megállapították:

a Fidesz a probléma globális természetét hangsúlyozza, de nemzeti szinten keveset tesznek a klímavédelemért.

A magyar kormány esetében nem szabad azonban elfelejteni, hogy a mostani vétó egy másik trendbe is beleillik. Az Orbán-kabinet általában akkor lép fel keményen Brüsszellel szemben, ha a migrációról vagy kínai, esetleg orosz érdekekről van szó. Így korábban

• vétózott a magyar diplomácia akkor, amikor az EU elítélte Izraelt (igaz, Brüsszel ezt gyakorlatilag figyelembe sem vette).
• Egyedül Budapest ellenezte azt az uniós dokumentumot is, amelyet az EU az Arab Liga tagjaival akart aláírni, mert a szövegben utalás volt az ENSZ migrációs csomagjára.
• Hasonló volt az indoklás egy Svájccal kapcsolatos európai tanácsi határozattervezet esetében is a magyar elutasításkor.
• Az EU-tagországok közül egyedüliként szavaztuk le az Európa-Afrika csúcs előtti megállapodást is, amely fontos lett volna az illegális migráció elleni harcban.
• A magyar diplomácia megfúrt egy olyan közös nyilatkozatot is, amely figyelmeztetni akarta Kínát az emberi jogok betartására. Ezért végül a tagállamok pekingi nagykövetei írták alá a nyilatkozatot, a magyar nagykövet nélkül.

Az EU közös klímapolitikáját megakadályozó mostani magyar vétó ugyan feltűnő volt tehát, de korántsem töri meg a budapesti diplomácia évek óta alkalmazott stratégiáját: a lengyelek, kínaiak, oroszok és németek érdekeit figyelembe vevő politikai és gazdasági taktikázás esetenként hektikusnak tűnik, de hosszabb távon és messziről nézve egy olyan lavírozás része, amit csak globális perspektívából láthatunk élesen.

Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook oldala