Fotó: Bielik István / 24.hu

Ez a szupermanipuláció az igazságra törekvés értékét is eltüntetheti

Nemhogy az átlagember, de a politika iránt érdeklődő, médiatudatos fogyasztó átlátását is gátolja az, hogy egy sok éve ránk telepedő, sokféle irányból megjelenő, sokféle bűnbakkal dolgozó jelenséget látunk. Emiatt sokunk számára a szupermanipuláció mára formátlan massza, amiből – politikai meggyőződés és értékrend alapján – legfeljebb egy-egy szeretett vagy utált elem idézhető fel, ám a folyamat egésze már nem ragadható meg. Éppen ezért próbáltuk meg azonosítani a Magyarországon államilag intézményesített morálispánik-keltési mechanizmus egyes eseményeit, az eseteket, amikor megnyomták a morálispánik-gombot. Mert ez segíthet megértetni, valójában mekkora ennek a hatalmas propaganda-terméknek a valóságos mérete.

Merthogy a külföldi média, a politikusok és a szakemberek is csak egy-egy kiragadott elemét ismerik a folyamatnak, s nem érzékelhetik ennek – a mi feltételezésünk szerint legalábbis – egyedi és útfüggőséget teremtő erejét. Ezért könnyen megkérdőjelezhetik ennek valós súlyát, vagy értelmezhetik – politikai alapállásuk függvényében – a történéseket.

Ebben a műben tehát nincs igazán semmi új. „Csak” annyit tettünk, hogy egybegyűjtöttük a mindenki által ismert történéseket, hogy láthatóvá váljon az a három évvel ezelőtt megfogalmazott tétel, hogy a morálispánik-gomb nyomogatása nem egyszeri és egyszerű hatalmi játszma, hanem igazi „hungarikum”. Egy soha nem látott esemény.

Mint azt a 24.hu-n korábban Sik Endre megírta, a morálispánik-gomb

„ (…) egy ország valamennyi lakosát közvetlenül elérő manipuláció több, mint egy mégannyira is az állami hegemóniának alávetett médiabeli manipuláció. Hiszen míg a médiát vagy olvassa, hallgatja, nézi valaki vagy sem, egy ilyen akció minden lakost elér, s ha erre még rásegít a média valamennyi eszköze, akkor jogosult lehet államilag intézményesített morális pánikkeltésről beszélni. Ennek megjelenítésére alkalmas egy gombot elképzelni, ami újra meg újra megnyomva széles hullámokat vetve teríti be a manipulatív tartalommal az egész országot. Mivel feltételezésem szerint ilyen mindenkit elérő, költséges, komplex és hosszú időtávú központosított manipulációra a világon nem nagyon lehet példát találni, ezért hungarikumként való bejegyzését javaslom.”

Ez a morálispánik-gomb mára jól olajozott intézményként öli ki az emberekből a gondolkodás képességét. Elmenekülni sem lehet előle, hiszen „házhoz jön” konzultációs vagy „információs” levél formájában, szembejön óriásplakátokon, s ömlik a rádiókból, tévékből, az internetről, az az újságokból és a csapból.

Hogy mennyire tehetetlen az átlagember a manipuláció e formájával szemben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hog egy friss elemzésben Messing Vera és Ságvári Bence azt találta, hogy a magyarok két tekintetben teljesen eltérő módon válaszoltak arra kérdésre, hogy Európán kívüli szegény országokból jövő embereket be lehet-e engedni az országba. Egyrészt a magyarok 62%-a válaszolta azt, hogy senkit nem szabad beengedni (a második helyezett Csehország is csupán 31%-ot tudott összehozni, a vizsgált húsz ország átlaga 12% volt). Másrészt nem volt még egy olyan ország, ahol a válaszok minden társadalmi csoportban teljesen azonos mértékű lett volna, ami arra utal, hogy a válaszadás során a társadalom minden csoportjában közel ugyanannyian voltak hajlamosak „egyenválaszokat” adni. Vagyis az elutasítás ereje és ennek egyöntetűsége egyaránt hungarikum-gyanús.

Ha tehát igaz az, hogy a morálispánik-gomb négy éven keresztüli nyomogatása képes volt olyan módon átalakítani a magyarokat, hogy hozzájuk hasonlóan intoleráns és összenemzeti módon gondolkodásmentes nép nincs a vizsgált európai közegben, akkor érzékelhetjük, hogy mi vár ránk a jövőben.

Mert ez a helyzet nem csupán azt jelenti, hogy átalakult a magyarok (korábban sem idegenbarát) viszonyulása az „idegenekhez”. A morálispánik-gomb láthatóan kiöli a gondolkodás iránti igényt, torzítja a politikacsinálás szabályaihoz és a  médiához való viszonyt, de akár olyan alapvető dolgokban is okozhat változásokat, mint a világ megismerhetőségének hite, az igazságra való törekvés értéke, vagy hogy van-e még valóság „odakint”.

Használati utasítás az ábra olvasásához

Az ábra a morálispánik-gomb megnyomásának általunk azonosított tizenhét esetét mutatja. Az i-betű az információs kampányokat, az író kéz a nemzeti konzultációkat, az urnába cetlit bedobó kéz a kvótareferendumot és  a két választást jelöli.

  1. Nemzeti konzultáció a migrációról és a terrorizmusról.
  2. Tájékoztató kampány a bevándorlásról és a terrorizmusról.
  3. „Nem akarunk illegális bevándorlókat. A magyar reformok működnek” információs kampány.
  4. A kvótanépszavazáshoz kapcsolódó „Üzenjünk Brüsszelnek!” információs kampány.
  5. A kvótanépszavazáshoz kapcsolódó „Tudta? (…)” információs kampány.
  6. „Egy Perc Híradó” a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság TV-közvetítései alatt.
  7. „Egy Perc Híradó” a 2016. évi nyári olimpiai játékok TV-közvetítései alatt.
  8. A kvótanépszavazás és információs utókampánya.
  9. „Állítsuk meg Brüsszelt!” nemzeti konzultáció.
  10. „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” információs kampány.
  11. Nemzeti konzultáció a „Soros-tervről”.
  12. „Stop Soros” információs kampány.
  13. A 2018-as országgyűlési választások kampánya.
  14. ENSZ-ellenes információs kampány.
  15. Nemzeti Konzultáció a családok védelméről.
  16. Az európai parlamenti választások előtti információs kampány (Soros-Juncker kampány).
  17. Az európai parlamenti választások tájékoztató kampánya.

Lázár Domokos (EKINT) – Sik Endre (TÁRKI)

Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.